Hazai építészek és múzeumi szakemberek beszélgettek az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum épületéről.
A Városliget fejlesztését célzó Liget Budapest Projekt a Design Terminállal együttműködésben kerekasztal-beszélgetésre hívta az építész és múzeumi szakma képviselőit. Finta Sándor, Budapest főépítésze és az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum nemzetközi tervpályázat bíráló bizottság tagja, valamint Schilling Sára, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria kiállítás-szervezési főosztályvezetője, Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója közösen vitatták meg a Liget Budapest szakembereivel, Rostás Zoltán, stratégiai igazgatóval és Jelinek Balázs, tervpályázati projektigazgatóval az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeumra beérkezett érvényes tervpályázatait a két nyertes pályaműre fókuszálva, a sajtó és az építész szakma képviselői előtt megtartott szakmai kerekasztal-beszélgetésen, a magyar és nemzetközi szaktekintélyből álló zsűri bírálati szempontjai mentén.
A videó az alábbi linken megtekinthető.
A Szépművészeti Múzeumból a magyar gyűjteményt 1957-ben és 1975-ben, két lépcsőben szakították ki a Nemzeti Galéria részére. Ezt a két intézményt két és fél évvel ezelőtt a kormány újraegyesítette. A koncepció szerint a régi magyar mesterek visszakerülnének a Szépművészeti Múzeumba, ahogy azt saját hagyományai és az európai múzeumi gyakorlat megkívánja, s az Új Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum intézményi önállóságukat teljes egészében megőrizve működnének majd tovább a Városligetbe tervezett közös múzeumépületben.
A szervezeti átalakulás fontos momentuma, hogy az Új Nemzeti Galériának az 1800-1950 közötti művészetet bemutató állandó kiállításáról az épület elhagyása nélkül, ugyanazon a szinten tovább lehessen haladni a Ludwig Múzeum épületszárnyába, amely szimbolikusan jelzi a kiállítások korszakhatárát is, s az 1950 utáni művészetet bemutató állandó tárlatára vezet, így az elmúlt két évszázad képzőművészetének állandó tárlatait egy épületben, megszakítás nélkül végig lehet járni. Az új épületnek mindezekre, valamint a 21. századi muzeológiai és látogatói élmény szempontjából fontos technológiai és funkcionális elvárásokra is megoldást kell nyújtania; a pályaművek ezen építészeti lehetőségeiről különböző érvek hangzottak el a beszélgetésen. Schilling Sára kiemelte, hogy az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum megszületése azért is fontos, mert végre egy olyan múzeumépület jön létre, amely napjaink valós múzeumi igényeit elégíti ki: a Magyar Nemzeti Galéria jelenlegi otthona eleve alkalmatlan múzeumi célokra, míg a Szépművészeti ugyan múzeumnak épült, de még 1906-ban, azóta pedig gyökeresen megváltoztak a múzeumépületekkel szembeni elvárások - hangsúlyozta.
Jelinek Balázs ismertette, hogy a tervpályázatra 9 érvényes, teljesen különböző koncepciójú, minőségű pályamű érkezett be, amelyek alapvetően kétféle stílust képviseltek: egy diszkrét, letisztult illetve egy karakteres építészeti irányvonalat. A beérkezett tervek közül két világszínvonalú stúdió, a norvég Snøhetta és a japán Pritzker- díjas SANAA, terve nyert. Több szakmai és pénzügyi kérdés figyelembevételével néhány hónapon belül születik arról döntés, hogy ezek közül melyik terv valósuljon meg.
A Snøhetta és a SANAA terveiről különbözőképp vélekednek a szakemberek, ami természetes, hiszen két világhírű építész iroda egyedi kézjegyeit tükrözik. Schilling Sára szerint ugyanazt a témát teljesen más filozófiával közelítik meg, ugyan mindkettő nyitott és könnyen átjárható, de míg Snøhetta tervei egy jól struktúrált modern múzeumot takarnak, addig a SANAA tervek egy új szemléletű, kulturális befogadó teret hoznak létre, ahol bizonyos funkciók kevésbé definiáltak. Fabényi Júlia a SANAA tervével szimpatizál inkább, mondván a kortárs művészet egyre narratívabb lesz, s az épületnek minél nyitottabbnak kell lennie, illetve jól alakítható belső terekre van szükség, tekintettel a jövő folyton változó látogatói igényeire, amelyet egy múzeumnak hosszú távon kell biztosítania. Mindezek megvalósulását és fenntarthatóságát ő a SANAA tervében látja inkább.
Schilling Sára részletesen ismertette azokat a múzeumi szempontokat is, amelyek alapvetőek egy 21. századi múzeum sikeres működésében. A pályázatban szakértőként közreműködő művészettörténész elmondása szerint a munkák értékelésénél egyaránt tekintettel voltak a várható látogatói élményre, a múzeumtechnológiai megoldásokra, a belső terek funkcionális kapcsolataira és az épületen belüli közlekedési rendszerekre. Ezeket végignézve Schilling Sára szerint megállapítható, hogy az érvényes pályaművek csaknem mindegyike alkalmas lenne múzeumi célokra, kisebb-nagyobb átalakításokkal. Szerinte a két múzeum önálló identitása a Snøhetta tervében jelenik meg legerősebben, kedvezőbbek a fenntartási költségei, illetve ez a terv kínál igazán jó múzeumtechnológia megoldásokat mint például a fény/árnyékolástechnika a kiállításoknál.
Finta Sándor elmondta, hogy a zsűrizés során számos szempontot kellett figyelembe venni - fenntarthatóság, elhelyezkedés, megközelíthetőség -, de a legfontosabbak mégis a múzeumszakmai szempontok voltak. Az épületnek külső megjelenésében, alaprajzi elrendezésében és belső tereiben egyaránt tükröznie kell a szellemi nyitottságot, és jeleznie: a múzeum a társadalom minden rétegét befogadó, a jelenkor kérdéseire nyitott hely, nyilvános társadalmi diskurzus színtere. A szakember elmondása szerint a funkcionalitás és a közösségi terekre nyújtott megoldások nagyon felértékelődtek napjainkban. Ez a SANAA tervek esetében markánsabb. A Snøhetta esetében viszont óriási előny, hogy az épületre kívülről fel lehet menni, ami egy ősi vágya az embereknek, és jó kapcsolatot ad a parkkal. A tető is közösségi térré alakul, ami nálunk ismeretlen volt eddig, ez egy történelmi pillanat az itthoni építészetben; mindkét épület újfajta múzeumi megközelítést képvisel a külső és belső terek összekapcsolásával, és bármelyik is épül majd meg nemzetközi szinten is megállja a helyét. Ehhez hasonló egyedi közösségi tereket ma Magyarországon egy múzeum sem tudhat magáénak.
Hasonló véleményen volt Rostás Zoltán is, aki hangsúlyozta, bármelyik terv is nyer, vonzani fogja az embereket. Az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum épülete Budapest új múzeumi negyedének húzóépülete lehet egy olyan ikonikus épület megszületésével, amely új közösségi tereket vonz be a városi térbe és újra élettérré teszi a jelenleg lepusztult Városligetet. A következő időszak fontos feladata mostantól a múzeumi tartalmak véglegesítése a kiválasztott épületekhez, amelyeken szakértői csapatok már hosszú idő óta dolgoznak- mondta.
forrás:sajtóközlemény
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
