Új megvilágításban láthatjuk a Feldman Architecture díjnyertes Caterpillar-házát a Malcolm & Marie című filmben.
Zendaya és John David Washington főszereplésével tavaly nyáron titokban forgatták le a Malcolm & Marie című fekete-fehér filmet, amit a pandémia miatt egyetlen helyszínen, a Feldman Architecture díjnyertes Caterpillar House-ában vettek fel. A Netflixen bemutatott film rendezője Sam Levinson, díszlettervezője Michael Grasley, operatőre pedig Rév Marcell volt.
A Malcolm & Marie egy filmbemutatóról hazatérő pár – az éppen berobbanó rendező és a színészkedéssel korábban felhagyott színésznő – egész éjszakás veszekedése révén mutatja be a két ember problémáit, frusztrációit, sérelmeit, traumáit, játszmáikat és kapcsolatuk gyenge pontjait, ahogy a pár tagjai hol egymásnak feszülnek, hol közelebb kerülnek egymáshoz, hol kegyetlenül őszinték, máshol szimplán csak kegyetlenek a másikkal. Az erősen kontrasztos fekete-fehér képkockákon megjelenő „menő üvegkalitka a semmi közepén” azonnal magába szippantja a nézőt, ahogy a pár belép a bejárati ajtón és átsétál az épület egyediségére utaló íves folyosón. A házat, csakúgy, mint a pár konfliktusait fokozatosan ismerjük meg a jelenetek során, de az izgalmas beállítások és világítások révén a természetes fényben meleg, barátságos, természetközeli ranch-ház a 35 milliméteres filmre forgatott, kontrasztos képkockákon ridegnek és érzelemmentesnek hat.
A 260 négyzetméteres, két hálószobás Caterpillar House – azaz hernyóház – 2011-ben épült, tervezője a Feldman Architecture volt (fun fact, hogy az építésziroda alapítója, Jonathan Feldman filmes tanulmányokat folytatott mielőtt építészetre váltott). A ház a Santa Lucia Preserve húszezer hektáros természetvédelmi területén található, amely egy olyan zárt közösség, aminek saját golfklubja van, és ahol a közel háromszáz tulajdonos számára fontos, hogy óvják és ápolják a terület természetes élővilágát. A domboldalon álló Caterpillar House kialakításánál az építészek is a földdel való kapcsolatot igyekeztek hangsúlyozni, és nem csak átvitt, de gyakorlati értelemben is, ugyanis a helyszínen kiásott földet használták fel a házfalak megépítéséhez. A döngölt földfalakkal egyrészt könnyebben meg lehetett valósítani a ház tekeredő formáját, emellett a falak termikus tömegként is működnek, és szabályozzák a nappali és éjszakai hőmérsékletet. A ház kialakításánál fontos szempont volt a 270 fokos panoráma, a rengeteg természetes fény, neutrális színek és naturális anyagok használata.
Ebből a melegségből, természetességből valójában semmi nem jelenik meg a film éjszakai jeleneteiben. Michael Grasley film díszlettervezője a Dwell magazinnak elmondta egy olyan kortárs házat és építészeti nyelvet kerestek, ami felkarolja a kaliforniai nyitott terű házbelsőket és a midcentury látásmódot, ugyanakkor nagyon is élő és mai, és nem úgy néz ki, mint egy hatvanasévekbeli ház.
  |
A Caterpillar House érdekessége pont abban rejlik, hogy úgy kortárs, hogy nem szakít a modern amerikai farmházak jegyeivel – melyek Cliff May és William Wurster építészekhez köthetők – sokkal inkább újraértelmezi azokat a 21. század számára: a tömegek ebben az esetben is alacsonyak és horizontálisak, a belső terek szorosan kapcsolódnak a külsőkkel, és a hatalmas nyitott közösségi tér központja a konyha. A ház fő közösségi terének hatalmas, déli fekvésű elhúzható üvegfalai egy nagy fedett tornácra és egy teraszra nyílnak, elhúzva a nappali tér valóban a természet részévé válik. Az üvegezés, a természetes szellőzés és az árnyékolás passzív fűtési és hűtési rendszerként is funkcionálnak, nyáron hűtik, télen pedig melegíti a házat. Az integrált fotovoltaikus panelek pedig a ház teljes energiaigényét biztosítják anélkül, hogy a tető kecses ívének látványán rontanák. (Energetikai szempontból a Caterpillar House a legmagasabb fokozatú Leed Platinum minősítésű.)
A ház textúrái, geometrikus formái erős kontrasztokat hoznak létre az éjszakai megvilágításban, és míg nappali fényben a ház gyakorlatilag beengedi a körülötte álló fákat, a hatalmas üvegfelületeket fordítva használták ki a film készítői a rengeteg kintről forgatott belső jelenettel – időnként fordítva is – amelyek kellően fokozzák a drámai hatást. Ahogy a rendező, Sam Levinson fogalmazott a film nézése közben az ember „idővel úgy érzi, mintha két kígyót bezártak volna egy befőttesüvegbe, mi pedig nem akarjuk lecsavarni a tetejét”.
A ház üvegfalai azonban nem csak előnyt jelentettek a forgatás alatt. A készítőknek komoly fejtörést okozott, hogy a stáb ne tükröződjön vissza az üvegen, ezért olyan árnyékolókat és rudakra húzott, kifeszített függönyöket használtak, amiket ott állították fel a házban, ahol éppen szükség volt rájuk a tükröződés elkerülése érdekében, mesélte el a House Beautifulnak Michael Grasley, a film díszlettervezője, aki azt is elárulta, hogy mivel a fekete-fehér film éjszaka játszódik, határozott mintákat, erős textúrákat választott a berendezéshez, melyek hozzájárultak a helyiségek kontrasztjaihoz. Ilyen volt például a navahó takaró a nappali szófáján, ami egy egész jelenetet meghatároz, a birkabőr szőnyeg a hálószobában vagy a rombuszmintás törülközők a fürdőben.
A korlátozások és a szállítás minimálisra csökkentése miatt Grasley egyetlen helyről szerezte be a szükséges bútorokat: egyebek mellett a három panelből álló tükröt és egy fényes szekrényt, amiből a tulajdonos irodájából egy bár részt alakítottak ki a filmhez. A hálószoba berendezését úgy variálták át, hogy az ágy az ablak alá kerüljön, így a hálószobai jelenetekben is háttérként szolgálhasson a külső tér.
A ház megvalósításánál eleve nagy hangsúlyt fektettek a világítás kialakítására, amit a filmkészítők is kihasználtak. Grasley ezzel kapcsolatban az Architectural Digestnek azt is elárulta, Sam Levinson rendező és Rév Marcell operatőr rengeteg időt töltöttek a megfelelő fények kiválasztásával. „Sam még lámpatemetőnek is nevezte a helyet... Nekik nem a lámpák designjai számítottak, hanem hogy milyen minőségű fényt adtak". Bár az előkészületekre mindössze egy hónap állt Grasley rendelkezésére, és a forgatásra is alig két hét volt, a ház megjelenése a filmen végül pont annyira lett drámai, mint maga a néző szeme előtt kibontakozó történet.
Szinte napra pontosan egy éve írtunk az Oscar-gálán taroló koreai Élősködők című filmről, amelyben szintén passzív főszereplő volt az egyik helyszín, a felső tízezerhez tartozó család háza.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
