Beszélgetés Ipsics Barbara médiaművész, tervezőgrafikussal.
„Jó tapasztalás volt kimozdulni a megszokott sémából az építészektől kapott szempontok alapján” – mondja egyik grafikai, kiadványtervezői munkája kapcsán Ipsics Barbara, akit az OCTOGON rendszeres olvasói jól ismerhetnek, hiszen 2017-2021 között ő volt az OCTOGON architecture&design magazin kiadványtervezője. Építészeti kötődésű művészeti és alkalmazott grafikai munkáiról beszélgetünk vele.
Hogy vezetett az utad a Képzőművészeti Egyetemről az Octogon kiadványtervezői székébe?
A Képzőn intermédia szakon végeztem, ahol elsősorban fotó- és videóalapú alkotásokat készítettem. A művészi pályával párhuzamosan folyamatosan vállaltam alkalmazott grafikai munkákat is, ez biztosította a megélhetésemet. Eleinte 3D-s látványterveket csináltam ügynökségeknek, majd később egy erőteljesebb grafikai vonalon is elindultam. Ekkortájt alapítottuk meg néhány osztálytársammal a Pop Design stúdiót. Nagyon jó volt ez az időszak. A szerteágazó alkotói kompetenciáknak köszönhetően sokat tanultunk egymástól. Ügynökségekhez is elszegődtem art directorként, majd jött az OCTOGON. A váltás frissítőleg hatott rám, mert ugyan az ügynökségeknél is számos izgalmas projektem volt és stratégiai szempontból nagy tapasztalatra tettem szert, az építészeti tematika sokkal közelebb áll hozzám. Már csak azért is, mert a korábbi művészeti projektjeimben is rendszeresen megjelent az építészet. Olyan személyes témákat dolgoztam fel, amelyeknél fontos szerepet töltött be a helyszín.
A művészeti tevékenységed aktív maradt vagy a grafikai feladatok háttérbe szorították?
Előfordult, hogy háttérbe szorult, de amikor volt némi felszabaduló időm, mindig sikerült visszatalálnom a képzőművészethez. Most is dolgozom egy művészeti projekten, melynek megvalósítását egy NKA ösztöndíj biztosítja.
Mi a projekt koncepciója?
Erőteljesen személyes kötődésű a koncepció, de benne van az az építészeti tapasztalat is, amit az elmúlt években szívtam magamba. Bár a korábbi munkáim folytatásaként tekintek rá, határozottan kimozdul azok filmszerű elbeszéléséből és egyértelműen az építészeti, illetve formai vonatkozások kerülnek előtérbe. A saját emlékeim alapján épített, redukált környezetre fókuszálok, ezért kézenfekvőnek kínálkozott a geometrikus absztrakt motívumok, kompozíciók használata. Ezen képi megfogalmazás által egy metafizikus teret hozok létre, ahol egy-egy kiemelt szimbólum is erős metafizikai tartalmat kap. Számomra ez nagyon izgalmas feladat.
Ha már a terek, helyek, épületek jelentőségéről mesélsz, hadd kérdezzelek az OCTOGON magazinnál töltött négy évedről, ahol kiadványtervezőként dolgoztál. Ezen munka során miként találtad meg az egyensúlyt két vizuális terület, az építészet és a tervezőgrafika között?
Tapasztalatom szerint az építészethez hasonlóan a grafikai munkában is fontos szerepe van a szerkezeteknek és a statikának. Az építészet nyelve és eszköztára tehát több szinten átültethető a grafika műfajába. Az OCTOGON szerkesztése során fontos volt, hogy
olyan grafikai környezetet tudjak teremteni, amely nem uralja, hanem felkarolja a bemutatandó építészeti munkákat.
Összességében tehát a két terület nagyon jól működik együtt és persze nagyon izgalmas megtapasztalni, hogy ez miként történik.
  |
Ehhez milyen eszközök állnak a grafikus rendelkezésére?
Fontos szerepe van az elrendezésnek, például hogy mennyi teret kap a fehér felület és mekkora helyet adunk a képeknek. Az így létrehozott kompozíció erőteljes pozitív-negatív teret biztosít, mely megkönnyíti a tervezés folyamatát. Mivel én a fotó műfaja felől érkezem, szeretek nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy a léptékváltások miként tudják erősíteni a képek egymásra hatását. Mindez nagyban támogathatja a téma narratíváját és ahhoz is hozzájárulhat, hogy azon olvasó számára is könnyen értelmezhetővé váljon az adott épületet, aki még nem járt a helyszínen, nem volt alkalma élőben megtapasztalni a tereket.
Elsősorban a fotókról beszéltél, de az OCTOGON tervrajzokat is közzé tesz és ugye ott van a szöveg is. Előfordulhat, hogy a szövegre is képként tekintesz? Vagy meghatározó, hogy tartalmilag mi hol található az írott anyagban? Miként bánsz a szöveg és a kép kapcsolatával?
Aki tipográfiával és betűtervezéssel is foglalkozik, biztos összetettebb választ tud adni. Én alapvetően belső egyensúlyérzékből oldom meg az ilyen feladatokat, persze követve az elrendezés alapszabályait.
Meglátásom szerint a kép, a rajz és a szöveg viszonyának egyébként ugyanúgy kell működnie, ahogy az építészetben egyensúlyba kerülnek egymással a különféle elemek.
Épp ezért szoktam úgy alakítani az oldalpárokat, hogy azok utaljanak valamilyen architektonikus egységre. Természetesen a betűtávolságok és szöveghasábok viszonya szintén nagyon fontos, támogatja a könnyű olvashatóságot és esztétikai szempontból is meghatározó. Ehhez is jó arányérzékre van szükség. Az elmúlt évek során ebben sokat fejlődött az OCTOGON, de időről-időre egyéb változások is végbementek a lap megjelenésében. Ma már egy oldalon fut végig a szöveg és ehhez társul a képi anyag, míg régebben a szöveg elszórtan, dinamikusabban volt jelen az adott cikkben, keveredve a fotókkal, tervrajzokkal.
  |
Egy magazin esetében grafikai szempontból kiemelt szerepe van a borítónak. Ahogy látom, az egymást követő grafikusok némileg eltérő vonalat képviselnek az OCTOGON-nál e téren.
Inkább azt mondanám, hogy volt egy stílusváltás, aminek eredményeként egy épület sziluettje egy egyszínű háttéren jelenik meg. Az eredeti teréből tehát ki van emelve az épületet, megfosztva mindattól, ami elterelhetné róla a figyelmet. Így tisztább képi nyelv jöhet létre.
Ez a váltás hozzád kötődik?
Bár a teljes borító-sorozat evolúciója a főszerkesztővel közös gondolkodás mentén született, az első ilyen borítótervet Ferenczy László készítette, aki az egyik lapszámnál bekapcsolódott a tervezésbe. Rám általában frissítőleg hat, ha időként más grafikus is részt vesz a munkában. Évekig egyedül tervezni egy lapot megterhelővé tud válni. Ezért is tartom a grafikai műfajt csapatmunkának, és örülök, ha közös végeredmény születik. Mivel az említett borító jól sikerült, felbátorodtunk, hogy továbbvigyük. Az engem követő Borsa Aliz és a lap jelenlegi grafikusa, Sztranyák Zsófia is – bár némileg más koncepcióba ültetve –, de ezt az alapgondolatot használja.
Úgy fogalmaztál, hogy a magányos munka megterhelővé tud válni. Ez eredményezte, hogy néhány éve váltottál és már nem dolgozol a lapnál?
Úgy éreztem, hogy a lapnak és nekem is jót fog tenni, ha kicsit fellélegzünk. Időnként hasznos eltávolodni és más nézőpontból ránézni a dolgokra, illetve kimozdulni a megszokott munkamenetből. Ennek ellenére a mai napig saját gyermekemnek érzem az OCTOGON-t, mindig kíváncsian várom és lapozgatom az új lapszámokat.
Most mivel foglalkozol?
Több kulturális intézménynek, múzeumnak tervezem az arculatát, illetve installációs vizuálokat is készítek. Egy építészeti kiadványon is dolgoztam, Bárdy Anna grafikussal közösen terveztük Ferencz István Avasi egyházi oktatási épületegyüttes, Miskolc című kötetét. Nagyon jó volt, hogy ketten együtt hoztuk létre a kiadvány grafikai megjelenését, tapasztalatszerzés szempontjából nagyon termékeny volt számomra ez a fél év. Ezen kívül vannak ügynökségi munkáim, melyeket azért szeretem, mert erősítik a stratégiai gondolkodást, ami a kiadványtervezésnél kevésbé jelenik meg. De dolgozom képzőművészeti kiadványokon is, többek között Dobos Tamás fotográfus albumán és egy Szőnyi István kiadványon. Mindez most párhuzamosan fut egymás mellett, illetve a beszélgetés elején említett NKA pályázati anyaggal is foglalkozom.
Ahogy mondtad, múzeumok kiállítótereinek kialakításával is foglalkozol. Ezekben az esetekben együtt dolgozol építészekkel, belsőépítészekkel?
Általában belsőépítészekkel és látványtervezőkkel állok közvetlen kapcsolatban, illetve a kiállítás kurátorai is részt vesznek a tervezés folyamatában. Mindig lenyűgöz egy új kiállítás egyedisége, diverzitása és atmoszférája. Egy ilyen tervezésnél egészen hasonló szempontok és érvrendszerek kerülnek elő, mint egy épület tervezésénél, hiszen a térbe látogatók élményei és érzései kerülnek fókuszba. De az Avas-kiadvány készítése során is építészekkel kellett együttműködnünk.
Nagyon érdekes tapasztalás volt, hogy egy építész mennyire eltérő aspektusból lát egy építészeti projektet és hogy ezeket a szempontokat miként tudtuk beépíteni a kiadvány tervezésébe.
Szemléltesd ezt egy példával!
Csak hogy egy példát mondjak, amikor a tervrajzokat kellett beilleszteni az Avas-kötetbe, kiemelt szerepet kapott az épületegységek tájolása. Ennek megfelelően teljesen másként integráltuk a képeket, más struktúra mentén haladtunk, mint ahogy azt grafikus nézőpontból kézenfekvőnek tartottuk volna. Ez a szemléletmód új kaput nyitott számunkra, nagyon érdekes ráeszmélés volt, hogy merőben eltérő szempontrendszer mentén is lehet tervezni. Az volt a legizgalmasabb, hogy az építészeti szempontokat miként fordítottuk le a grafika nyelvére, egy jól vizualizálható layoutra. Jó tapasztalás volt kimozdulni a megszokott sémából és másfajta vizuális ízlés szerint megfogalmazni az építészektől kapott szempontokat.
Ipsics Barbara | Behance | Instagram
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
