Exkluzív látványtervekkel mutatjuk be a felújítás előtt álló Kincsem Palotát. A magyar lovassport úttörőjének épülete hosszú évekig állt romosan, beruházóra várva, hamarosan azonban új életre keltik. Erről szóló írásunkat a 191-es, 2024/3-as lapszámból közöljük.
Az Optinvesttől megszokhattuk, hogy régi házakat felújítani nem olyan klasszikus-unalmas dolog. Mindig feljebb tenni a lécet azonban nehéz, nekik viszont megint sikerül: ezúttal a csodaló gazdájának egykori palotája a célpont, amellyel a belváros elhagyott „Kincse” hozhat ki magából mindent, mi benne rejlik.
Nem csupán Kincsem, de a korszak, amiben ő élt, szintén brand napjainkban. Mégis, a városban korzózva látjuk, hogy az éra legtöbb épülete végtelenül rossz állapotban van. Ilyen a helyzete annak a robusztus, masszív, cinquecento szemöldökökkel minket végletekig lenyűgöző neoreneszánsz palotának is, amely egykor a vagány Blaskovich Ernőnek készült, külön istálló részt kialakítva benne „szelekkel versenyző kanczájának”.
„Az építési program igen rövid volt s mindössze ennyiből állt: építtessék (megjegyzendő: aránylag igen szűk telken) egy magányos főúr és sportsmann számára, egy, minden megfelelő kényelemmel berendezett lakás, s e mellett az istállóra különös figyelem fordítandó; ez utóbbi márványnyal, tölgyfával és asphalt-burkolattal fölszerelendő” – fogadja címlapon az olvasót az Építési Ipar egyik 1878-as száma. A tervező nem más lett, mint az ifjú titán, Bukovics Gyula. Ő az az építész, akinél a sokáig Yblnek tulajdonított turai kastélynál kiderült – valójában nem a mester, hanem az ő munkája. Nem meglepő a tévedés, mivel Bukovics 1868-tól konkrétan Ybl irodájának vezetője volt, ráadásul építőmesteri végzettséggel is rendelkezett tervezői kvalitása mellett.
A Kincsem Palotát éveken át figyelemmel kísérve két dolog döbbentett meg: az egyik az, hogy milyen jó, a másik az, hogy milyen rossz állapotban van. Merthogy egyrészt elképesztő, hogy az országimázs leglegendásabb lényének, valamint gazdájának, a magyar lovassport úttörőjének otthonáról van szó, mégis évtizedekig állt lakatlanul, kifosztva, beruházóra várva. Másik oldalról viszont a felújítás, átalakítás hiánya magával hozta azt is, hogy megállt tereiben az idő, így rengeteg eredeti részlet, köztük Kincsem istállóépülete is megmaradt.
Az épületet 2022 elején tudta megszerezni a belvárosi palota-mentő Optinvest Zrt., amely a konzervatív műemléki ingatlanfejlesztések helyett mindig is valami nagyon másban gondolkodott. Az Irányi Palota projektjük üstökös volt, hiszen rámutatott: nem szentségtelen dolog átlépni egy-egy vaskalapos-műemlékes határt. A cég tulajdonosa, Dobos Máté fejlesztéseiben ezeket az építészi kihívásokat a Pyxis Nautica csapata vállalja, aminek a végén hosszútávon termelni képes befektetés születik. Ironikus, hiszen pont az volt általában a romladozó állapotok oka, hogy sokak szerint ez nem lehetséges. Az OCTOGON hasábjain mindig kiemelt figyelmet kaptak a cég és az építészcsapat munkái, és a Kincsem Palota jövőbeli tervei is megtiszteltetés, de nálunk debütálhatnak.
A szó szoros értelmében vett paloták ugye nem összekeverendők a budapesti bérházakkal, palotabérházakkal vagy bérpalotákkal. Ez az épülettípus egy konkrét család városi, zártsoros beépítésű „kúriáját” jelöli. Többről volt szó azonban afféle otthonnál – reprezentatív közösségi helyszínként is működtek ezek a „lakok”. Blaskovich a tápiószelei kúriáján kívül az üzleti élet és társadalmi networking epicentrumában, Budapesten is fontos találkozókat tartott és különféle események, vacsorák, illusztris társaságok töltötték meg szűk telekre épült palazzóját. Ugyanennek a funkciónak a visszahozatala Budapesten teljesen példa nélküli, de Közép-Európában is nehéz olyan esetet mondani, ahol feldarabolás vagy irodaház helyett pontosan ezt a miliőt idézik vissza.
Nem új szállóról, luxusotthonról van szó, és nem is kifejezetten akaszthatjuk rá a rendezvényhelyszín kifejezést se. Inkább mindez egyszerre, afféle 19. századi szalon/kaszinó kortárs prototípust mondanék, ahol van lakófunkció, lehet tartani üzleti vagy épp művészeti esteket, italkostolókat, vagy közös főzést ugyanúgy. Ehhez az eredeti alaprajzrendszert nem is kell annyira megváltoztatni, bővítésről azonban lesz szó. Mindenki megnyugodhat: nem ráépítéssel érik ezt el, hanem abban a pincerendszerben, ami egyébként is óriási – majdnem kétszintes most is. Kívánatos borgyűjtő, méregzöld színekben pompázó bár és kóstolótér van lenn tervben. Bővíteni az istállóépület és az udvar alatt fognak, ehhez viszont nem kell fent bontani, a hátsó épületek alatt szakaszosan tudnak aláfalazni. A térnyeréssel elegendő hely lesz a gépészet elrejtésének, a kiszolgálótereknek, de nem mellesleg egy edző- és moziterem is tervbe van alant véve.
Te viszont – aki egyszer belépsz a főbejáraton – fent fogsz üzenetet kapni arról, mi is a legjobb az egészben. A hosszú kapualj boltíve alatt juthatunk a hátsó kis udvarig, lábunk alatt pedig végig a 19. századi bejáratok jellegzetes fakockáját láthatjuk (nem messze az Unger-házban is tetten érhető ilyen). Itt azonban Brückner János művész mintái köszönnek vissza az elemekből, bennük pedig egy lóversenypálya alakú ív a főmotívum, amit átsző teljesen egy végtelenjel. Egyszerre emlékezik meg mindez Kincsem örökös győzelméről, és arról, hogy a múlt a jelenben újjá tud születni – ez az Optinvest állandó küldetése tulajdonképpen. A hátsó udvaron afféle zarándokhelyként áll még mindig teljes magasságban „a nagybetűs helyszín”.
A kultikus istálló belső borítása, eredeti anyagai már nincsenek meg, úgyhogy egybenyitott előadótér lesz benne, a hajdani lovász szállás, szénapadlás emeletén pedig pazar lakosztályokat alakítanak ki a régi kocsiszín emeletével összekötve. A legmarkánsabb változtatás ennél az udvarnál lesz egyébként, mert a teret fém-üvegszerkezettel fedik le teljesen. Ez nem ördögtől való, ráadásul egyik oldalon sem ér fizikálisan majd a falakhoz és áttetsző mivoltával engedni láttatja az istálló homlokzatát és az épület hátsó, romantikus zárterkélyét is.
További kompenzáció, hogy építészet és művészet között a többi Optinvest-palotához hasonlóan szoros lesz a kapcsolat, és a tetőt valójában támasztó három pillérre különleges lehetőségként tekintenek. Egyikük arany színe Blaskovichra, az ezüst szín egykori kedvesére, a szintén itt élő „kékszemű lady-re”, a harmadik pillér pedig a jövőre reflektálhat, mely hívószavakra kortárs művészeket kérnek fel látványos megoldásokért.
A belsőépítészet színeivel ezúttal is mesterien fognak bánni. Az említett méregzöld világ után például a magasföldszint egykori szalonjában fekete, arany és burgundi dominál új látványkonyhának. Ezek mind olyan színek, amelyeknek a nemesi kultúrában jelentésük volt, illenek hát egy palota reanimálásához is. A fejlesztő mindemellett legalább ilyen nagyvonalúan bánik a berendezési tárgyakkal, hiszen aki itt lakik, annak négyzetméterenként a minőségben kell feredőznie. Látni lehet majd, hogy semmi nem a rövidtávú haszon mohó reményéről szól, s ez megint csak korrelál a 19. századdal. Anno pont ugyanez a hosszú távú, tulajdonos-bérbeadás alapú ingatlanfejlesztés eredményezte a historizmus Budapestjét is, valamint ma ismert, szeretett épületállományát.
A szinteken lakosztályok és közösségi terek egyaránt lesznek, az emeleti szalon és társalkodó mellett ráadásul egy különleges tér is helyet kap: egy színes üveggel díszített boltozat alatt James Bond főgonoszoknak járó, kilométer hosszú ebédlőasztal húzódik a századfordulós bőrtapéta ölelésében. Innen nyílik a már említett zárterkély szobája is, ami hajdan Blaskovich dolgozója lehetett, és most is afféle studiolo, könyvtárszoba lesz a jövőben. Szóval minden a régi lesz és valahogy mégsem. Ott lesznek a térben a stukkók, helyreállítják a fa nyílászárókat, ott lesz az eredeti mintázatú tölgyfapadló, a díszszegélyek, parapetek, de abszolút mai terekben fogunk járni. A kandalló hiába mázas kerámia, már modern formavilággal bír; a falakon a régi időkhöz hasonlóan ott vannak a festmények, de azokat már modernebb alkotóink munkái díszítik.
A legbátrabb részek a tetőtérben lesznek, amely rendkívüli a magas attikafalnak köszönhetően. Általa akár hétméteres belmagassággal tudtak itt a tervezők dolgozni, és a szobákat be is hálózza majd a fafedélszék látványa. Különleges belsőépítészeti tettekről lesz itt is szó, amelyben íves, kannelúrázott térelválasztókkal jön vissza absztrakt módon megint a múlt, de nagyon szeparatív jelleggel, afféle önálló blokkokként, ezzel is jelezve jelenkori „belehelyezésüket” egy régi rendeltetésbe.
Az anyag- és színhasználat valóban itt lesz a legmodernebb, kezdve a kortárs terrazzo burkolattal, de külön kiemelném a szexi bíbor kádat is az egyik látványtervről. Úgyhogy sokunknak félő volt, hogy a jelen generáció nem élheti meg Blaskovich egykori otthonának értő kézbe kerülését, de örülhetünk a tévedésnek. A tervek kidolgozása ebben az évben, a tervtanácsi ülések és az engedélyeztetés jövőre, míg a kivitelezés a tervek szerint 2026-ban indulhat meg.
Építészet: Pyxis Nautica
Építészek: Tácsik Tamás, Tibai Frida, Varga János, Kis Ferenc, Monori László, Tóth Dávid, Tótszabó Tamás
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
