Király Zoltán Ybl-díjas építész laudációja

December 16-án Dr. Paulinyi Gergely és Fajcsák Dénes mellett Király Zoltán is Ybl Miklós-díjban részesült, utóbbi meg is osztotta a díj kapcsán a róla készült laudációt szerkesztőségünkkel, melyekhez további gondolatokat is fűzött.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

Király Zoltán harminc éves tervezői pályafutása során kiemelkedő szerepet játszott a hazai kortárs építészet és a műemlékvédelem területén. Kitartó személyiség, ami szerinte elengedhetetlen az építészeti szakmagyakorláshoz.

Koncepciói és kivitelezett tervei nemcsak a funkcionalitásra, hanem a fenntarthatóságra, az építészeti, társadalmi és környezeti értékek megőrzésére, bemutatására is nagy hangsúlyt fektetnek. Az építészetet történeti folyamatában látja, ezért célja a kortárs kultúra, az épített és természeti örökség, valamint a modern építészet összekapcsolása, összetársítása, adott esetben ütköztetése. Kiemelt fontosságú számára a téralkotás, ahol a közösségi létünk megvalósulhat és kibontakozhat. Tervei és épületei hozzájárulnak az ország építészeti értékeinek a gazdagításához. Nemcsak tehetséges építész, hanem elkötelezett szakmai vezető is, aki inspirálja a jövő építészeit.

Okleveles építészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken védte meg 1997-ben. Mesterei Szalai András és Pazár Béla voltak. 2002-2005 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen doktori képzésén folytatta tanulmányait Mónus János és Janáky István vezetésével. A DLA fokozat megszerzésével ezidáig adósa volt tanárainak és magának is. Vallja, hogy az építészeti alkotás csapatmunka, amiben a szereplők közötti dinamika viszi előre az alkotási folyamatot. A megvalósult épületek és azok belső terei ennek a közös erőfeszítésnek a sikerét vagy kudarcát tükrözik vissza.

Széleskörű szakmai tapasztalattal rendelkezik. Pályája első szakaszában több híres és meghatározó építészeti műhelyben dolgozott. Savanyú Piroska és Kruppa Gábor irodájának volt aktív tagja. Projektvezető építészként dolgozott Erick van Egeraat budapesti és rotterdami irodájában, valamint a Tiba János által alapított TIBA Építész Stúdióban. Jelenleg a stúdió vezető tervezője és ügyvezető-társa. A Brit Építészek Királyi Intézete Goldfinger ösztöndíjasként egy évet Richard Murphy Edinburgh-i irodájában is dolgozhatott.

Felelős építész vezető tervezőként jelentős projekteket irányított, beleértve komplex és nagy léptékű beruházások előkészítését, tervezését, művezetését és minősítését. Számos műemlék épület felújításában, átalakításában, revitalizációjában és rekonstrukciójában vett részt, beleértve a budapesti MÉMOSZ székházat; a Budai Várban található egykori Vöröskereszt Egylet székházát; az eredetileg „Hétház” részeként megépült Andrássy út 40-42 alatti műemléképületet; és a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri székházát. Z. Halmágyi Judittal közösen Pro Architectura és Reiter Ferenc díjat kapott a Deák palota revitalizációjáért és homlokzati rekonstrukciójáért. Vezető tervezője volt a Váci Greens városi léptékű beruházásnak; a Lauder Iskola bővítésének, és a szarvasi Ciprus irodaháznak. Társ-tervezője a Magyar Telekom és T-Systems közös székházának is. Ezek az épületek számos szakmai elismerést nyertek el, munkáit idehaza és külföldön is rangos díjjakkal jutalmazták.

Reméli, ez a díj egy olyan mérföldkő, ahol megvetheti a lábát, és magabiztosan indulhat tovább új kihívások, célok felé, mert minél több embernek szeretné átadni a közös munka, az együtt-építés élményét és határtalan örömét.

Király Zoltán köszönetnyilvánítása az Ybl díjhoz:

„Köszönöm a szakmai bírálóbizottságnak, hogy észrevették és értékelték az eddigi tervezői munkámat!
A saját érdememnek azt tartom, hogy volt bátorságom és kitartásom végigmenni a választott utamon. Azt gondolom, hogy ez az elismerés azoknak is szól, akik ezt lehetővé tették számomra, akik támogattak ezen az úton a tanácsaikkal, barátságukkal, ötleteikkel, őszinte és építő kritikájukkal, valamint a munkájukkal, az idejükkel és az energiájukkal. Ezért ezt a díjat nekik ajánlom. Elsősorban a családomnak, a tanáraimnak és a kollégáimnak.

Munkámmal a közösségemet szeretném szolgálni, a velem élő emberek életét szeretném jobbá tenni. Ez jelenti számomra a motivációt, amihez az építészet az a médium, amiben jól érzem magam, ahol ki tudok teljesedni, és amit ma már valamennyire értek.

Hiszem, hogy az építészet egy olyan csapatmunka, ahol térbe írjuk a történetünket, aminek minősége - a sikere vagy a kudarca - minden esetben ennek a közös erőfeszítésnek a végeredménye, ezzel bennünket minősít.

Az építészetet mindig is történetiségében, történeti folyamatában láttam, mert alapvető szükségleteink, vágyaink és lehetőségeink nem változtak az évszázadok, évezredek során. Innen nézve az alkotási folyamat, a megszülető terek és az építészeti minőség fontos számomra, ebben szeretnék osztozni a közösségemmel, alkotótársaimmal.”

Szirének éneke - ami a laudációból kimaradt

„Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a geometriát!”

KZ lassan, de biztosan érő típus.
Egy szigorúan emelkedő függvény, mint a jó bor, amihez idő kell, csak győzze valaki kivárni.

Szeretné azt hinni, hogy élete ezután is szigorúan monoton és konokon halad felfelé, fel, fel a magasba, mert van még benne szufla, potenciál, kraft, Azaz, ez a díj és a hozzá tartozó laudáció nem egy nekrológ, hanem az eddigi szakmai életújának az összefoglalója és jól megérdemelt jutalma. Egy mérföldkő, ahol megvetheti a lábát, ahonnan magabiztosan, könnyedén és rugalmasan stb. stb. stb.

Nem temetni jöttem Cézárt, hanem dicsérni.

Az óvodában ötágú csillag volt a jele. Véletlen?
KÉK csillag, a félreértések elkerülése végett. (A piros (nem vörös, piros) változatot ikertestvére kapta. Akkor ezért nagyon irigykedett rá, de mára ez a régi seb is begyógyult. Egyébként kétpetéjű ikrek, csak annyiban hasonlítanak egymásra, mint az idősebb bátyjukkal.)
Kedvenc dadusnénije - akinek természetesen és sajnos már rég elfeledte a nevét - „Rossz pénznek” hívta. Ez igen jó ómennek bizonyult, hiszen a rossz pénz, mint tudjuk, nem vész el, csak kézről kézre jár, illetve közben átalakul. Lásd még: kriptovaluta.

A II. Rákóczi Ferenc Általános iskola sikeres elvégzése után a mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett. Ott olvasta először ezeket a váratlan sorokat Achs (ejtsd: ax) tanár úr irodalomóráján:

Homérosz – Odüsszeia, Első ének:
„Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.”

A társas bolyongás máig ismerős számára. Ezt érti, érteni véli, mivel saját katasztrófaturizmusa az egykori, mezőtúri református vándordiákokra és a céhes vándorlegényekre emlékezteti. Ezt a kevéssé környezettudatos, magas karbonlábnyomú, fapados és vámmentes ide-oda utazgatást hajlamos - bután - tanulásnak, tapasztalásnak hívni.

Az Odüsszeia további huszonhárom énekét ugyan nem olvasta el - sőt, valójában az Elsőt sem végig - de figyelt az órán. Ami a dolgozathoz kellett azt ott megtanulta, magába szívta: időmértékes verselés, hexameter, alma, Trója, tutaj, Küklopsz, Kirké, szirének, Szkülla és Kharübdisz, Ithaka, felajzás, Pénelopé. Ez a figyelem, ez a fókuszáltság is jellemző rá, és a ritmus, a jó ritmusérzéke. Mindig is nagy táncos volt, de a gitározás nem ment neki, ezért lett a gimnáziumi évfolyamzenekar fahangú énekese. Hej, Rákóczi, Teleki! – magyaroknak vezéri. „Well, shake it up, baby, now (shake it up baby), Twist and shout!”

Féktelen, szilaj, néha esztelen szabadságvágy, illetve pallérozott, szikrázó, fegyelmezett elme. Akár akarta, akár nem, ezt az ellentmondó hagyatékot örökölte hazulról, amiért a mai napig határtalanul hálás szüleinek. „I say thank you for the music, the songs I'm singing. Thanks for all the joy they're bringing.”

Szalai Pipi a BME „K” épület második emeleti büféjében tartotta a legjobb egyetemi konzultációkat. Ezek többnyire egy adott, aktuális témából, tervezési problémából fejlődtek ki, időnként fergetes humorú és élces monológgá vagy fennkölt kirohanássá. Volt, hogy az éppen arra járók is becsatlakoztak a büfé előtti hallgatóságba. Mindeközben Pipi fújta a füstöt, hányta a szikrát magából, kortyolgatta a kávéját. Ezt a tevékenységet ma már könnyen összekeverhetnénk a „mansplaining”-el, ami azért lenne igazságtalan, mert a kilencvenes évek első felében még kevesebb lány járt az építész karra, nem úgy, mint manapság. Ez a „stand-up” sokkal inkább az ókori Athéni iskola késő huszadik század végi, sötétbarna, posztszocialista átirata volt, ahol eredetileg a mester az olajfaligetben sétálva elmélkedett és folytatott komoly párbeszédet a figyelmes és érdeklődő tanítványaival. Másik mesterük, Pazár Béla, ezalatt csendesen mosolygott, néha a bajasza alatt dünnyögött valami eget rengetőt.

KZ minközben figyelt, többnyire csak ment a maga feje után. „Fuck you, I won't do what you tell me!” Mert ne feledjük soha, hogy Skóciában az igazi férfi szoknyát hord, a hollandok meg agyafúrt módon birkatrágyában érlelték a kedvenc, zöld színű sajtjukat, amíg az EU be nem tiltotta (ezt is).

Díjazottunk felesége is építész, akivel otthon sokat beszélgetnek, vitáznak a szakmájukról, mert Magyarországon az építőipar a sárkányok földje. (Vajon tényleg ott van a kincs, ahol a sárkányok laknak? – vagy ezt a sárkányok terjesztik, hogy mindig legyen egy szerencsétlen magányos lovag, akit csőbe húzhatnak? A csőben sült lovag.) Amikor így, emelkedett módon eszmét cserélnek – felületes, külső szemlélő számára ez akár ócska, értelmetlen és öncélú filozofálgatásnak, civakodásnak is tűnhet – előbb-utóbb elhangzik, hogy „…mert nem jól méretezték a konzolt!”. Erre a házaspár három fiúgyermeke fáradt, unott és fájdalmas képpel, „merkelezve” hagyja el a helyiséget. Már amennyiben otthon vannak, ami manapság egyre ritkább, mert fürge hajóikkal elhagyják, elhagyták a hazai vizeket, így nincs már, aki a rituális mozgásszínházával és álarcával jelezze, amit ilyenkor jeleznie kell. Vendég InDaHouse.

KZ célja, hogy el tudja engedni, ami elmúlt, és tiszta, nyitott elmével várja az eljövőt. Ha nem figyel oda, akkor persze elragadja a gépszíj, és részt venne még mezőgazdasági, ipari, lakó, oktatási, egyházi, kereskedelmi, szórakoztató, kulturális, sport, iroda, államigazgatási, közlekedési, szálláshely és egészségügyi épület tervezésében, mert szeretné újra-és-újra átélni és minél több embernek átadni a közös kaland és az együtt építés élményét és örömét. - menteni vágyva saját lelkét és társak hazatértét.

De leginkább egy nagy, üres, melegen sugárzó, fényes teret szeretne létrehozni, ahol mindannyian szépen elférünk, hiszen ez az egész egyszer úgyis mind a miénk lesz. Mi ez, kérdezik ekkor a többiek: „Űr, vagy megélt tér”?

Azt is szeretné még, hogy mindig jól álljon a konzol; biztosan kormányozzuk át gyorsröptű hajónkat Szkülla és Kharübdisz között; ne dőljünk be a Szirének énekének; mondjuk végig a teljes mondatot: „In vino veritas, in aqua sanitas”. Az építőiparban a „Szar a (…)!” – a zárójelbe bármilyen szó szabadon behelyettesíthető – felütés helyett vegyük át a bányászok köszönését: „Glück auf!” (szószerinti fordítása „Szerencse föl!”, melynek semmi értelme sincs, ezért), magyarul inkább:: „Jó szerencsét! - és viszonzásul: „Adjon isten!” vagy „Áldás, szerencse!”

Titkon azt reméli, hogy a Haza ezektől majd fényre derül.

„Here comes the sun,
Here comes the sun,
And I say, it's all right.”
„Cum Deo” et disciplina „pro patria et libertate!”
„It's all right!”

Nyitókép: Magyar Építőművészek Szövetsége MÉSZ / AHA Facebook