Négyrészes cikksorozatunkban a múlt héten elhunyt Tomay Tamás építészre emlékezünk - harmadik rész.
Hat évvel ezelőtt volt szerencsém írni Tomay Tamás építész saját káptalanfüredi kicsiny nyaralójáról. Abban a szövegben Baranyai Katalin irodalomtörténész gondolatát idéztem, ami Tomaynak az „avantgard-modernség”, illetve a Bauhaus szellemére vonatkozó „alapkutatását” elemezte egy 2002-ben megrendezett kiállítás megnyitása kapcsán. Tomay azóta is maradt, aki volt: a kis formák aprólékos, analitikus nagymestere - írta Martinkó József 2019-ben az Ocotogon 152. lapszámának hasábjain.
A háromgyermekes családfő Balatonalmádi egyik legmagasabban fekvő utcájában fogad. Első kérdésem a tervező és megbízója közötti kapcsolatra vonatkozott, amire válaszként egy véletlenvezérelte előtörténet bontakozott ki. Jó pár évvel ezelőtt ugyanis az építész egyik budai családi házába költözött a család, ám a tervező kilétével nem voltak igazán tisztában. Választásukban nem ez volt a prioritás. Összenőttek azonban ezzel a házzal. Összenőttek, mint lakók, és mint család. Így történt, hogy amikor évek múltával nyaralót terveztek felépíteni, utánajártak, ki is volt megszeretett otthonuk tervezője. Választ kaptak, és innen már nem is volt kérdéses az új lak építésze.
Sokan sokat írtak már az építészeti modernség ősforrásáról, ami Tomayt valójában teoretikusan foglalkoztatja. Nehéz azonban a tiszta teória felől visszafejteni azt a tervezési folyamatot, amiben
a megvásárolt építési telken álló egykori romos, kicsi házmaradék teraszán három héten át, órákat ült és rajzolt az építész. Úgy élt ott, ahogyan a majdan felépülő ház tulajdonosai lakni fognak a nyaralóban. Beleolvadt a balatoni tájba, naponta végigutazta a horizontot a Nappal dél-kelettől dél-nyugatig.
Szelíden szemlélte a tó víztükrének zöld árnyalatú színeváltozásait, a hullámokat, a lassan úszó, vagy éppen őrült tempóban vágtató haragos felhőket, a környező dombhajlatokat, az épített környezet karaktereit, a Balatonon sikló vitorlák fehérjét.
Tomay Tamás azok közé a kevesek közé tartozik, akik a mai napig ceruzával rajzolva terveznek. Érzéki folyamat ez, ami révén a szemlélődés, az időben, a természetben feloldódás és a kéz, az idegek, az ujjak, a vonalak végül házzá álltak össze. Fotókon talán nehezen átélhető mindez, de a helyszínen kézenfekvő és valóságos: csak így történhetett. Tomay tömören fogalmaz. Almádi nyaralóját vagy a szomszéd dombhajlatban felépült káptalanfüredi saját házát (OCTOGON 2013/5) ugyanaz a tömörség és a szűkszavúság pontossága hatja át. Almádiban azonban talán még kézzelfoghatóbb, hogy ez tömörség nem pusztán fogalmi, hanem az épület szerkezetéből, tereiből, szerkesztettségéből fakad – a nyaraló egész rendszerét áthatja.
Kezdve ott, hogy maga a lakóépület egy karakteres betonfoglalaton nyugszik. Ez a foglalat a kapuzattól, a gépkocsibeállón, támfalakon, alagsori tárolón, illetve a magasabb, út felőli félszuterén bejáraton keresztül, a tó és panoráma felőli medencés teraszig fut ki. Foglalat, egyfajta részletgazdag plató, ami szilárdságot, erőt, tömörséget és stabilitást sugároz. Valahogy az az érzésem, hogy ennek a betonfoglalatnak a szilárdsága kisugároz a ház egészére, pontosabban azt az érzetet erősíti, hogy ez a beépítési szituáció csak így, ezen az egyetlen módon adekvát, „megalapozott”. Ebben a tömörségben, letisztultságban, funkcionalitásban íródhat tovább a nyaraló egésze.
Mindazonáltal a ház bejárat felőli, szinte a földszintig lenyúló zöld fémlemez-borítású tetősíkja egy motívum, egy mozdulat kiindulópontjaként is hat, ami csak úgy érthető, ha beljebb lépve megismeri a szemlélő a lelépcsőző-teraszokkal alakított kertet is. Ezt úgy kell érteni,
mintha a tető tört hullámvonala a Balaton felé, a lejtő irányába induló hullámzás kezdőmotívuma lenne. „Lecsorog” a tetővonal, hogy aztán terasz feletti teraszfedésben kisimuljon, majd újra és újra alábukjon a kertteraszok szintjein. Így nő össze a környezetével a ház keresztmetszeti kontúrvonala.
Ezt az érzetet erősíti a fémlemez Balaton-zöld árnyalata, illetve a terasz szinte teljes hosszával párhuzamos medence zöld-tarka csempéje, majd a kert zöldje, végül a panorámán feltűnő tó víztükrének színei.
  |
A tetőidom kompozíciós dominanciája tovább elemezhető, ha immár a ház kert és terasz felőli látványát nézzük. A tető alatt az emeleti szint három, egyenlő méretű gyerekszobájának, illetve a vendégszobának az ablakait látjuk. A homlokzat felől is jól olvasható a szobakiosztás, a funkció kivetülése a belső homlokzatra. Ezekből az ablakokból a Balaton különféle képkivágásokban nyílik meg a nyitott közlekedőre felfűzött gyerekszobák, vendégszoba belső tereiből. A tetőidom emeleti szobáinak szintje a hátra húzott, hatalmas panorámaüveggel a kis előkert és az utca felől feltárt, tágított terű, bevilágított lépcsősoron kapcsolódik a földszinti nagy, fényjárta nappali-étkező-konyhához. Ennek a nappalinak a folytatásában a szülői hálószoba, és annak a fürdőhelyisége található.
  |
Egyébként az előkert felől a lépcsőhöz csatlakozó olvasófülke ablakából nyíló ajtón keresztül is megközelíthető a belső tér, de oldalról a betonfoglalatba rejtett ajtó a földszinti nappaliba közvetlen bejárást is biztosít. Látványos ahogyan a földszinti nappali tere nagy üveg tolóajtókon keresztül csatlakozik a medencés, panorámás teraszhoz, ami felett bátran előrenyúlva, sávosan áttörve a teraszfedés konzolos, masszív, de oszlopok nélküli szerkezete fut végig. Noha ez a déli terasz szinte egész nap benapozott, a húsos terasztető árnyéka, a Balaton felől lengedező fuvallatok, illetve a medence vize okán a rekkenő hőség ellenére is hűs.
A Balatonon sajnálatosan még mindig szokatlan módon használja a házat a család mind a négy évszakban, egész évben. Mennyezet hűtési-fűtési rendszerük révén soha nem kell kompromisszumot kötniük az időjárás változása miatt.
A gabion-falakkal megtámasztott kerti teraszokon Geiger Nóra tájépítész koncepciója nyomán szinte minden évszakban virágzik valamelyik növény,
illetve szép formájú kerti pavilon zárja le a telket, ami bográcsozásra, heverészésre, sütögetésre egyaránt alkalmas.
Tomay Tamás logikus, felesleges gesztusokat kerülő, élhető, funkcionális nyaralóépületének belsőépítészete ugyancsak kimagasló, aminek bútorzatát, koncepcióját a KREÁ-ban tanult feleség alkotta meg, mint ahogyan a medence is az ő érdeme. Mindössze nyolc hónap alatt épült fel a nyaraló (a kivitelezés Kötél Andrást dicséri), ami a terv és a kivitelező rendkívüli összhangja mellett arról is informál, hogy itt, varázslatos módon, minden úgy történt, ahogyan történnie kellett.
A cikk nyomtatásban az Octogon magazin 152 - 2019/4. lapszámában jelent meg.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
