Nagy Richárd diplomamunkája.
Nagy Richárd az idei tavaszi félévben végzett építész MSc tanulmányaival a Debreceni Egyetem Műszaki Karán. Diplomamunkájában egy olyan kísérleti teret tervezett, ami kimozdítja a színészeket a komfortzónájukból, ahol saját elképzelésük szerint kísérletezhetnek. A terv a hallgató szavaival.
témaválasztás
Claude Parent francia építész és a színjátszás kapcsolatára a debreceni Csokonai Színház igazgató-rendezője, Gemza Péter valós élménye világított rá, aki egy olyan workshopon vett részt, ahol a színészek ferdesíkú terekben mozogtak. Kilépve a vízszintes-függőleges komfortzónából teljesen más mozgásformák jelennek meg, sőt a mozgást indító egyensúlyvesztés alaphelyzete a domináns. Parent és társa, Paulo Virilio a ferde síkok funkcionalitásával foglalkozott. Parent megfogalmazásában:
„Miért nem használtunk soha hajlított síkokat a lakószerkezetekben? Azért, mert felfüggesztik a lakó kényelmét. Mert öntudatlanul összekötjük azt, ami dől, azzal, ami le fog esni, az instabilitás és összeomlás képével. Ez az ősi tabu lefékezi a városi társadalmak elkerülhetetlen átalakulását. A stabilitás és a függőleges egyensúlyának gondolata még általánosan elfogadott az építészetben, miközben a filozófia vagy a gazdasági elméletek már régen túlléptek ezen az elven az átmenet, a mozgás, és egymásba kapcsolódó instabil helyzetek elfogadásával.” 1
Ellentétben a ferde tér:
„Mozgásban lévő tér, de ez a mozgás implicit. A ferde hely nem mozdul el, hanem a földhöz kapcsolódik, mint minden építészet, ami méltó erre a névre, sőt, a földhöz tartozik, annak emergenciája. Az emergencia mozgás, ahogy a hegyek is felfelé irányuló mozgást implikálnak. (...) De a ferde térben implikált mozgás nem csak a globális forma erővonalait tükrözi, hanem minden rámpába és emelkedőbe integrálva van.” 2
Szerencsésen összecsengett a parenti filozófia egy valóságban felmerülő helyszínnel és funkcióval. A téri szituációk kísérletezése fontos része az előadóművészeteknek is. Ha a debreceni felsőoktatás művészeti képzéssel bővül, annak részét képezné egy dramaturg, rendezői szak, ahol a hallgatók egy kísérleti játéktérben különböző tériszituációkkal dolgozhatnak, saját elképzelésük szerint kísérletezhetnek. Diplomamunkámban, ennek a helyszínét szerettem volna megfogalmazni.
  |
Az előtanulmányomban többek közt olyan meghatározó alkotók gondolatait mutatom be, akik színházművészeti tevékenységük során Parent elméletéhez konvergáló eredményre jutottak. A tér és idő manipulálása a klasszikus japán színházi interpretációkat jellemzi. A kabuki, a japán no-színház, a kathakali vagy Mayerhold biomechanikai kísérleteinek speciális, „nehezített” mozgásformái az egyensúlyvesztés állandósításával a dinamikus egyensúly megteremtését szolgálják.
A performansz nem csak egy folyamat, cselekvés sorozat, minden esetben térfoglalással, a tér belakásával jár. A téri adottságok kihasználása és fikcionalizálása valósul meg.
P. Brook híres definíciója szerint: „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki pedig megfigyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” (P. Müller Péter: Szín/tér meghódítása, 21.o., Színházi tanulmányok, Kronosz kiadó (2015))
Merce Cunningham egy interjúban így fogalmazott: „Azzal az elképzeléssel nőttünk fel, hogy a színházi tér rögzített, és néző és táncos egyaránt ehhez viszonyul. Ám ha feladjuk ezt az elképzelést, egy másfajta szemléletet fedezhetünk fel. Egy személyt nem kizárólag szemből, hanem bármely oldalról ugyanolyan érdekesnek találhatunk.” (uo. 23.o.) Ez utóbbi állítás igaz az előadó oldalát nézve is, az előadás határai olykor kitolódhatnak. Vannak performanszok, ahol a közönség is a részévé válik az eseményeknek.
helyszín
A választott helyszín a Kossuth utca 16. szám alatti üres telek, Debrecen belvárosában, a Csokonai Színház szomszédságában, ami az épület működését illetően fontos szempont volt. Elgondolásom szerint, a „Játéktér” a színház felügyeletével és vezetésével funkcionálhatna.
koncepció
A hosszúkás telek láttán kettő dolog fogalmazódott meg a tervezés korai fázisában. Az első, hogy az épület kiteljesedése annak végében történjen meg. Ehhez kapcsolódott a másik gondolat, miszerint ezt egy először szűkölő majd táguló nyújtott folyosón érhető el.
A játékteret egyedi térélménnyel szerettem volna felruházni. A kísérleti tér fő eleme egy mozgó black box, amely a szintén mozgatható nézőtérrel együtt is képes előadótérként működni. Így a hallgatók különböző térszituációkkal dolgozhatnak, valamint a performer-néző közötti határhelyzetet feszegethetik.
mi történik az épületben
Tervem lényege a kísérletezés volt. Kísérlet egy a megszokottól eltérő színházi tér kialakítására. Lehetőséget biztosítani a térhasználók számára új, különböző tériszituációk megfogalmazására. Az előadó és néző közötti kapcsolat megújítására. Az épület tehát elsősorban „kísérleti játéktér”, másodsorban lehetőséget ad közönség előtti előadások bemutatására is. A tervezett épület földszint + 3 emelet + alagsor szinteket foglalja magába. Az épület megközelítése két irányból történik. A tölcsér alakú főbejárat a Kossuth utcáról nyílik, a hátulsó szerviz útvonal a szomszédos épület belsőudvarán keresztül érhető el. A létesítmény belsejébe az utcaszintről egy folyamatosan emelkedő rámpa vezet, amelynek megérkezési pontja a magasföldszint. Erről a szintről közelíthető meg az épület fő színtere, a kísérleti tér.
  |
A mozgó platformok technikai része és a gépészeti helyiségek az alagsor szintjén helyezkednek el. A magasföldszinten kapott helyet egy közösségi tér teakonyhával összekapcsolva. Az épületen belül a vertikális közlekedést lift és lépcsők oldják meg. Az emeleti szinteket egy kétszint magas stúdió terem, öltözők, vezérlőtermek és iroda funkciójú helyiségek töltik be. A kisebb előadó egyik határoló fala az utcafronti homlokzati fal. Ebben a teremben az előadók képesek interakcióba lépni a külvilággal, a függönyfal homlokzaton keresztül.
Az előadó belmagasságában az üveghomlokzat egy okos fólia réteget kapott, amely többfunkciós előnyökkel ruházza fel az alkalmazott térelválasztást: lehetővé teszi a felület átláthatóságának szabályozását, valamint vetítőfelületként is használható.
1, 2 Polyák Levente, Balkon_2010_05_40.o./ A ferde tér kiegyenesítése, Conemporary Art Magazine, Budapest, 2010
Konzulens: Kovács Péter DLA , Husztí Edit DLA
Opponens: Augusztinyi Fruzsina
Tervezési év: 2020
Teljes tanulmányt itt töltheted le.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
