Kisvárosi átrium

Formabontó ikerház Dabason.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

Az unásig ismert ikerház archetípussal kívánt szakítani Balog Ádám építész, amikor egy dabasi telekre aszimmetrikus megoldást tervezett. A kortárs megfogalmazású, némiképpen formabontó ház azonban számos elemében a hagyományos építészethez nyúlik vissza. Cikkünk az OCTOGON magazin 171-es (2021/7-es) lapszámából.

A rendszerváltás évében városi rangot kapott Dabas a kevés hazai települések egyike, amelynek lakossága csendesen, de folyamatosan növekszik. A mai kisvárost négy, markánsan különböző történelmi múlttal és ezáltal eltérő képet mutató falu egyesítésével hozták létre. A korábbi négy település különbsége ma is érződik mind a településszerkezeten, mind az építészeti arculaton. Nem alakult ki egységes képlet, és megmaradt a többközpontúság is.

A Budapesthez kötődő egyre erősebb agglomerációs szálak miatt a hagyományos falusi utcakép is elkezdett átalakulni, aminek az 1990-es évek építészeti kakofóniája nem vált előnyére: megjelent itt lényegében mindenféle háztípus az alpesi sátortetőtől a mediterrán imitáción keresztül az utcafronton domináns garázzsal előre tolakodó metódusokon át az Európán kívülről eredő megoldásokig. Az egységes arculat hiányzik ugyan, azonban történt itt néhány említésre méltó építészeti kísérlet: kifejezetten kis gyöngyszem az 1970-es években, Ries Zoltán tervei alapján készült trafik, ami méltó módon újult meg egy bő évtizeddel ezelőtt, hála a Trafik Kör helyi civil szervezet értékmentő munkájának, vagy akár Ligetvári István – a Trafik egyik megmentője – és Kovács Zoltán végletekig letisztult ravatalozója 2015-ből.

Amikor – a Trafik-projektben még hallgatóként részt vevő – Balog Ádám építészt egy kettős lakóház tervezésével kereste fel két középkorú házaspár, igen pontosan meghatározták igényeiket. Mivel a gyerekek már felnőttek, kirepültek a családi fészekből, ezért szükségtelen volt többgenerációs családi házban gondolkodni, a baráti házaspárok azonban mindenképp valami közös, de a maga módján mégis szeparált megoldást szerettek volna. Abban is egyetértettek, hogy már túl nagy kertet sem terveznének, inkább egy kisvárosias házat képzelnének el a pihenést szolgáló, szerényebb díszkerttel.

Az építésznek szerencsére alkalma nyílt már a telek kiválasztásában is részt venni. Mivel a telekárak az előkészítés időszakában Dabason is jelentősen emelkedtek, ezért a megrendelők mindenképp valami praktikus megoldásban gondolkodtak. Több kiszemelt telekre több telepítési koncepció is készült, majd ezek alapján esett az egyöntetű választás az egyik alközponthoz közeli, hosszú mellékutcában fekvő kellemes méretű területre, amin egy egytraktusos, kisebb lakóház állt. A telek és az igények szabta adottságok alapján egy aszimmetrikus ikerház megépítése bizonyult a legmegfelelőbb megoldásnak. Az annak idején praktikusnak elképzelt, de sokak szemében mumusként élő ikerházak egy jó részét a kényszer szülte. Balog Ádám több szempontot figyelembe véve azonban nem a hagyományosan megszokott, középen egy közös fallal szimmetrikusan elfelezett ikerház archetípusát vázolta fel, hanem

egy, a településképben, de általában a hazai vidéki építészetben is ritkán fellelhető formát talált: az átriumot.

A két lakórész L alakjai rövidebb száruknál tapadnak egybe, az utcafronton pedig a garázsok traktusa fűzi úgy össze, hogy végeredményben egy teljesen zárt belső udvart és azt körülvevő átriumházat kapunk. Ez mint építészeti tipológia alapvetően nem jelenik meg a hazai építészetben, de az 1960-1970-es évektől már kísérleteztek a formával. Például Szombathelyen (Mátis Lajos) és Veszprémben (Sz. Buzás Ildikó) is készültek átriumházak.

A dabasi utcaképbe szokatlan elemként illeszkedett be a lapostetős, széltében elterülő családi ház a maga visszafogott szín- és formavilágával. Szokatlan ugyan, de kísérletező. Önmagában lényegesen rendezettebb összképet mutat, mint a szomszédos, különböző tömegű, magasságú, tájolású, vegyes minőségű családi házak. A Balog-féle ház ugyanakkor arra is törekszik, hogy a két szomszédja között valamiféle kapcsolatot teremtsen, egyfajta közvetítő szerepet vállaljon. Nem utolsó szempontként pedig formájával, magasságával és megformálásával igyekezett a legmegfelelőbb benapozást biztosítani, valamint figyelembe venni a telken és környezetében álló fák árnyékirányát is.

Szintén a kompakt ikerház felé terelte a tervezés irányát az a szempont is, hogy az utcakép már így is igen sűrű beépítést mutatott, feszegette határait, ezért egyértelmű volt, hogy a telken két szabadon álló ház létesítése nem reális. Az elkészült lapostetős ikerház azonban tömegével valamelyest könnyített ezen a sűrű utcaképen, a két szomszéd ház között is szellősebb átlátást biztosít. Az utcán elhaladó nézelődő a minden irányból határoló vöröscserepes sátortetők között mintha egy űrt, hiányt venne észre, a tetőerdő között valami megtörne, hirtelen levegőhöz jutna.

A ház aszimmetriája a beköltöző két család eltérő igényei miatt alakult ki: az egyik lakás kisebb (80 m2), a másik nagyobb (120 m2), az egyikhez utcai üzlethelyiség, Zánka civil szervezet értékmentő munkájának, vagy akár Ligetvári mögötte nyárikonyha – Dabason elterjedt műfaj – kapcsolódik, a másik közvetlenül néz az utcára. Az egyikbe az épület külső oldaláról, a másikba a belső átriumból léphetünk be, de mindkettő nyitott mind a belső udvar, mind a hátsó kert irányába.

Mindkét lakás központi eleme a közösségi tér konyhával, étkezővel, ezekből került leválasztásra a nappali, valamint a hálószobák. A nagyobb lakásban fontos volt, hogy legyen két szeparálható vendégszoba arra az esetre, amikor a felnőtt gyerekek az unokákkal az ország távoli vidékéről hazalátogatnak. Szintén különböztek a garázs méretére vonatkozó igények is, ami végül az utca felől egy igen markáns teret, de anyaghasználatának hála nem annyira tömör kiképzést kapott.

Balog Ádám abból az elvből indult ki, hogy a hagyományos, vidéken megszokott építészethez nem annyira a formával, mint az anyaghasználattal szerette volna biztosítani a kapcsolódást.

A tiszta, egyszerű anyaghasználat – ami a szintén visszafogott formavilággal együtt az elmúlt pár évtizedben szinte teljesen kikopni látszik az agglomerációs házak túlburjánzó közegéből – egyfajta visszakapcsolás a parasztházakhoz mint elődökhöz.

A hatást erősíti a méretes garázskapu szellős kiképzése, amely az autóbeálló terét egyfajta kukoricagóréként vagy csűrként kezeli, ami akár családi-baráti összejövetelek lebonyolításába is bevonható lehet. A fedett-nyitott tér az utca felé oldja a ház kötöttségét, funkcionálisan pedig – a réseken átfújó szél befogásával – jól biztosítja a belső udvar kellő átszellőzését. A lapostető a belső rész benapozását segíti, de egyben fontos szempont volt az is, hogy a szomszédban magasodó terebélyes fák vizuálisan és hőérzetben is jó hatást gyakorolhassanak.

Mindkét lakás a belső átrium és a hátsó kert felé is nyitott, szintén az eltérő megrendelői igények szerint tágasabb terasszal vagy kisebb pihenőszigettel. A tervezési megbízás a nagyobb lakás esetén nem, de a kisebbnél kiterjedt a belsőépítészetre is. A tér kialakítását, akárcsak kívül, itt is a praktikum vezérelte: minden szegletet igyekeztek jól kihasználni, az egyedileg tervezett beépített bútorzat lényege, hogy a használó igényei szerint minden kézre essen.

Még több és nagyobb fotókért katt a képgalériára!