A Nanavízió Pro Architectura Újbuda díjas épülete.
Pro Architectura Újbuda díjat kapott a madárhegyi házáért a Nanavízió. Ahogy a közösségi oldalukon írják, a kerületben „hatalmas beruházások zajlanak, idén mégis kis léptékű épületet díjazott a zsűri. Remek társaságba kerültünk, köszönjük!” Mi pedig gratulálunk ehhez, és felidézzük a 2020/5-ös lapszámunkból Molnár Szilvia Könnyed vonalrajz – Beépül a Madárhegy című írását.
2019-ben épült fel a Madárhegyen ez a kétszintes családi ház, mely remek példa arra, amikor az építészeti nagyotmondás helyett a racionalitás igényét szem előtt tartva lehet emlékezeteset létrehozni.
A Madárhegyen, a szomszédos Rupp-hegy természetvédelmi területén túrázni volt szokás nagyjából a kétezres évek közepéig, ez volt ugyanis Budának, közelebbről a XI. kerületnek az utolsó egybefüggő kerületrésze, ahol inkább csak a madár járt. Álltak kisebb hétvégi házak a lankákon, elsőként ezek adták át telküket, házhelyüket az első családi és társasházaknak, végül az elmúlt évtized alatt tipikus lakóövezet lett
szinte a teljes Madárhegy.
Változatos építészeti minőségű házakat láthat, aki arra jár, őszinte leszek: alapvetően a semmi-különös és a CSOK-szörnyetegek közötti tartományra számíthat, elvétve kellemes meglepetésekre. A ritka kivételek közé tartozik ez a Nanavízió tervei alapján megépült kétszintes családi ház, egy építész háza, tehát olyan épület, ami nem a „klasszikus módszert” követi, értem ezalatt, hogy tulajdonosa nem magamagának rajzolt meg. Ennek oka, mint azt a tervezőktől megtudom, tulajdonképpen időhiány. De engedje meg az olvasó, hadd szárnyaljon kicsit a szerző képzelete, lehet, hogy szakmai kíváncsiság, kaland szintén szerepet kaptak a döntésben – megrendelővé vált az építész-tulajdonos egy olyan helyzetben, amelyben, a hétköznapokban, leggyakrabban ő a megbízott.
De félre a történetgyártástól, nézzük a művet! Osztatlan közös telken épült meg a ház – a telek másik felén épület állt már korábban is –, a megbízó a beépíthető területre egy racionális, gazdaságos épületet kért a tervezőktől. Mindössze másfél-két hónap állt rendelkezésre Pajer Nórának, Soltész Noéminek, valamint munkatársuknak, Juhász Norbertnek, hogy elkészítsék a terveket, de megrendelőjük nagyon nyitott volt mindarra, amit elképzeltek az enyhén lejtős területre. A téglalapforma alaprajzra ültetett ház épülettömege a hagyományos ház archetípusát követi, azonban már az utcai (nyugati) aszimmetrikus oromfalra pillantva világossá válik, hogy a tervezők a racionális igények keretén belül finom gesztussal adtak egyéni karaktert épületüknek.
„A gerincvonal kibillen a falak párhuzamos szerkesztéséből, ezzel egy új, mozgalmas koordináta-rendszert hozva létre. Az elfordított gerinc miatt az eresz a homlokzaton ferde vonalként jelenik meg, az oromfalak pedig aszimmetrikus képet adnak” – írják épületük lényegi építészeti megoldásról a tervezők. A nyugati oldali homlokzat földszinti, világosabb szürkére vakolt szakasza felett enyhén kiléptetett az emeleti tömb sötétebb szürke tömege. Ez a homlokzati „eltartás”, egyben vakolatváltás az északi, hosszanti oldalra átfordítva előtetővé alakul (ez a bejárati rész), majd tovább haladva, végül a keleti (kerti) véghomlokzati részre érve a házhoz csatlakoztatott pergolás teraszt formáz. Ezzel a világos rajzolattal paralel az egyes homlokzati részek tömörsége is oldódik. Az északi és a nyugati oldalak zártabbak, ezek mögött alapvetően kiszolgáló egységeket helyeztek el: a földszinten gépház-tárolót, előteret, konyhát, kamrát és egy kis fürdőt, az emelten egy nagyobb fürdőt, gardróbot és egy háztartási helyiséget – lényegében mindegyik ablakot is kapott. Délre és keletre néznek nagyobb megnyitásokkal, szintmagasságú üvegfelületekkel a nappali-étkező (a földszinten) és a szobák (egy híján az emeleten).
Az ésszerű helyiségkiosztásokkal, a kétféle szürke szín alkalmazásával a külső falakon, a fehér színű, korcolt fémlemezfedéssel és a rejtett ereszcsatorna által határozott kontúrvonallal megrajzolható ház született.
A Nanavízió munkái felől tekintve pedig újabb taggal bővül az a következetes, szofisztikált gondolatokon, részleteken alapuló építészeti portfolió, melyben azon, szívemnek kedves épületek is megtalálhatók, mint a 2014-re befejezett budaligeti NO1 ház (lásd OCTOGON 2015/1.) vagy a 2016-os hegyvidéki +Ház.
Méret: 210 m2
Tervezés éve: 2018
Megvalósítás éve: 2019
Tervezés: PAJER NÓRA, SOLTÉSZ NOÉMI (NANAVÍZIÓ)
Építész munkatárs: JUHÁSZ NOR BERT (NANAVÍZIÓ)
Belsőépítészet: LERCHNER-CZUPPON EMESE
További képekért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.