Pedro Campos Costa Arquitectos – megvételben részesült – 10 ezer EUR.
Tervező: Pedro Campos Costa és a Pedro Campos Costa Arquitectos
Magyar építész munkatárs: Németh Balázs
TIME LAPSE
A budapesti belváros homlokzatai túlnyomó többségben egységes eklektikus utcaképet mutatnak, Budapest identitása leginkább ezzel a századfordulós, ezen belül változatos architektúrájú építési időszakkal azonosítható: a városlakóktól kezdve az idelátogató turistáig mindenki számára ez az összetéveszthetetlen, egyedülálló, Budapestre jellemző városkép. A városi szövetek időbeli egymásraépülésének és érési folyamatának eredménye ez a belvárosi területeken egységes képet mutató arculat.
A pályázat helyszíne olyan terület, ahol az egységességre törekvéssel egyidőben fennmaradtak korábbi építési rétegek, a hely történelmének layerei. Ezen a téren kívül valószínű nem is létezik más, ennyire a történelem lenyomatait magán viselő hely az országban, ahol egyszerre van jelen a nemzeti identitás, az ország történelmi eseményeinek emléke, a nemzeti szimbólumok, ezért építészeti beavatkozás helyett sokkal inkább a folyamatban való részvételnek tekintjük a pályaművünk által javasolt megoldást, miközben igyekeztünk mindvégig figyelemmel lenni a város, az ország, a helyet ilyen vagy olyan céllal használó emberek és a hozzájuk kapcsolódó, a tér identitását megformáló rég- és közelmúltbeli események, személyes és kollektív történelmek, valamint a jelen iránt.
A pályázatban felvetett problémára általunk kidolgozott építészeti javaslat az időrétegek kettősségét és az ebből adódó lehetőségeket veszi alapul. Egy olyan megoldást javaslunk, ahol a tér építészettörténeti rétegei láthatóak maradnak. Az a réteg is, amely örökre eltűnhetett volna, de fennmaradt a szomszéd épületek esztétikájában, tervlapokon, idegenvezetők előadásában és együttél, kapcsolatba lép a tér jelenidejű életével: két réteg, amelyek együttműködve erősítik a hely karakterét.
Az építészek törekszenek —hol sikeresebben, hol kevésbé sikeresen— párbeszédet kezdeményezni, fenntartani az épületeik és az arrajárók, benne lakók, vagy más módon érintettek között. Nem egyszerű munka, és bár elvileg a tervezés szerves része, krízisek ismétlődő ciklusai jellemzik. Célunk, hogy ez az épülethomlokzat olvasható jelentéssel bírjon a környezetét használók számára és szimbolikája egyértelmű legyen. Ez egy, a lehetséges absztrahált homlokzatrekonstrukciók közül, amelyet a mai kor mindennapjainak funkcionális és technikai keretei közé illesztettünk. A telek és vele a tér, a város története átérezhető és újraélhető, a múlt és a kortárs jelen egyszerre válik láthatóvá és egyesül egy új látványban.
ANYAGHASZNÁLAT ÉS KIVITELEZÉS
A homlokzat az eredeti, a telekre tervezett Hültl-féle homlokzat szerkezetének és ornamentikájának adaptációja, leegyszerűsített újraértelmezése. Mai építészeti nyelvre fordításként, interpretációként tekintünk rá, ahol a fő vonalak, arányok és felületek az eredeti kiosztást követik, ugyanakkor a formák, díszítőelemek már nem. A legfelső szint homlokzati síktól visszahúzott tömege egyszerű, kortárs kialakítású szakasz tetőterasszal.
Az átalakítást a meglévő épület szerkezetének és emeletszámának kiírás szerinti megtartásával dolgoztuk ki. A földszint egyik oldalon megtartja az eredeti árkádos architektúrát, mögötte kap helyet a metróbejárat a szükséges technikai paramétereket szem előtt tartva ill. a kiírásban szereplő rendezvényterem.
A felhasznált homlokzati fő építőanyag a mázas kerámia, az épület elsődleges karakterét a fehéren csillogó, sima formák, felületek adják. A díszcsempeburkolat Budapest újkori építészettörténetének egyik címszereplője, a korai szecessziótól kezdve jellegzetes eleme —kisebb-nagyobb felületen vagy díszítőelemként— a fővárosi épületeknek. Magyarország jelenleg is megfelelő háttériparral rendelkezik a mázas kerámiaburkolatú épülethomlokzatok megvalósításához, az anyag maga pedig végtelen potenciállal bír változatos architektúrák megformálásához.
Anyagválasztásunk oka az evidens történelmi párhuzamokon és előképeken túl az is, hogy csillogóvá, egyszínűvé leképezve a szomszédos épület XX. sz. eleji homlokzatát a másolat kópia-volta egyértelművé válik, az új homlokzatot a megszokott matt felület helyetti csillogás messziről megkülönbözteti a meglévő, eredeti, klasszicizáló homlokzattól.
Az esztétikai megfontolásokon túl a mázas kerámiaburkolat technikai előnyei többek között a könnyű karbantarthatóság, a tisztítás egyszerűsége, a tartósság.
Az ablaknyílások betondobozok formájában vágják át magukat a homlokzat mázas kerámia köpenyén, azaz a hely memóriáját őrző rétegen. A betonfelületek nemcsak elválasztanak, hanem a kapcsolódást is jelentik a két idősíkot jelképező réteg között.
Az üveg a harmadik látható homlokzati építőanyag, az absztrahált kerámiafelületű homlokzatot áttörő, eltolt rendszerű ablakkiosztást oda és akkora felületként, olyan ritmusban alkalmaztuk, ahogyan azt a kialakítani kívánt belső funkció és a helyiségek természetes benapozása ill. árnyékolása igényli. A nyílások és az üveg lehetséges szimbolikus olvasata, hogy átláthatóvá teszik az idősíkok bonyolult átlapolását, múlt és jelen metszetét.
Az épületátalakítás a felhasznált anyagoknak és technikának köszönhetően (előregyártott beton tartóelemekre szerelt mázas kerámiaburkolat) egyszerűen kivitelezhető.
szöveg:Pedro Campos Costa Arquitectos/Cser Brigitta
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
