MOME Diploma 2024 sorozatunkban végzősök munkáit mutatjuk be. A projektet a tervező leírásával közöljük.
Hordalékterek és rétegközösségek a Duna mentén
Gondolatok
Fontosnak tartom, hogy Budapesten hangsúlyt kapjanak a helyiek igényei illetve azt, hogy a város elsősorban a helyi élet minőségének javulását szolgálja. Ennek apropóján diplomamunkámban a helyi mikroközösségek, alternatív városlakók helyigényeit helyeztem előtérbe. A Duna budapesti szakasza mentén megbúvó, funkciójukat vesztett vagy kihasználatlan terekhez, hídlábakhoz, vámházhoz zárványcsoportokat, a mindennapokban észrevétlen rétegközösségeket rendeltem. A hídlábak környezetének nyolc helyszíne a tervezési helyszínemmel kiegészülve alkotnak rendszert. Ez utóbbi, a Nehru part a kiemelt tervezési területem.
A tervezés során egymás utáni gondolatébresztő, bátor döntések sorozata mentén haladtam előre, amelyek felszabadító szabadságot adtak a diploma létrehozásának munkafolyamatában. Ezt egy átfogó, számos irányt vizsgáló kutatási folyamat és a Dunát személyes megismerés, dokumentálását összefoglaló szakdolgozat, továbbá a DUNA.POSTA diplomatárgyam előzte meg és támogatta „csendes társként”. Ez utóbbinál a Duna mint természeti médium közvetít, és egy spontán, elgondolt mikroközösséget vázol fel analóg módszerekkel megmunkált uszadékfák úsztatásának aktusával.
/A DUNA.POSTA egy kísérleti jellegű munka, aminek jelentősége az intellektuális síkon, valamint a megmunkálás és az útnak indítás cselekvő aktusában szintetizálódik, a formai megjelenés csupán az alkotói folyamat következménye. A projekt lehetősége, hogy az üzenetet úsztató személy világába betekintést nyerhessen valaki más, akinek a Duna természeti médiuma a lába elé sodorja az útnak indított tartalmat./
Szöveg
A Nehru part a városszövetben zárványként viselkedik, valamint Budapest legmagasabb partfala választja el a Dunától. Koncepcióm a Nehru part és a Duna összekapcsolásával egy harmadik, köztes minőség létrehozása, ahol az épülethasználat a Duna mozgásával együtt változik. Az épület a hídlábak hordaléktereihez hasonlóan észrevétlen marad a rakpart fala mögé épített szaunafal formájában, melynek terei vízzel átjártak. A rakparti falból kivésett kilépők és szaunák a Duna felé nyitnak. Az egyedüli zárt mag a szauna beltere, amely a víz által nem hozzáférhető. A Duna irányába kilépők és szaunák erkélyei a közelebbi vizuális kapcsolatot, a mélybe nyúló merülők pedig a Duna vizével való fizikai érzékelést teszik lehetővé. A felszínre törő kémények és lejáratok jelszerű objektumok, melyek az új köztes tér jelenlétéről árulkodnak. A kéményekből felszálló füst megjelenése, a hozzá társuló szagokkal, illatokkal, az átmeneti, lenti világ érzetét adják át egy-egy pillanatra. A Duna vizének minden jellemzője megtapasztalható a házban: a vízszint változása, mérsékelt sodrása, hidegsége. Ez az épített környezetbe invitált természeti elem hatással van ránk, általa személyes, közeli kapcsolatba kerülhetünk a Dunával.
A lépcsőtér bárki számára átjárható, itt a kilépők által megtapasztalható a víz közelsége. A szaunák applikációval foglalhatóak le használat esetén, így követhető nyomon az elérhetőségük. A helyet egy közösség tartja fenn, mely megegyezés alapján felelősöket választ az alapvető igények fenntartására, rendszeres megtekintésére.
A szauna autentikus, fával, uszadékfával fűthető finn szauna, amely legfeljebb 4 személy befogadására alkalmas. A fa az épület maradék tereiben, a lépcsők vagy a leülők alatt gyűjthető és tárolható. A szauna, mint rituális tér lehetőséget ad a gyors városi életből való kizökkenésre, lelassulásra. Megteremti az átmenetet a körülöttünk zajló élet és belső valóságunk között. A szaunaszeánsz átélése segít a megnyugvásban. A 80°C-os szauna felforrósít, majd megmártózhatunk a merülőben, lehűthetjük magunkat továbbá a merülőből felhúzott folyóvízben, vagy légfürdővel a szaunához tartozó intim erkélyen a Dunát figyelve. A lehűlést követően pihenhetünk az erkélyen vagy az előtérben. A merülőkutak a közlekedőedények elvén működnek együtt a Dunával. A benne lévő folyó vizét a legalján található kavicsrétegek és kaviccsal lesúlyozott geotextil szűri, az alulról szivárgó víz folyamatosan cserélődik.
A felszínről a lépcső terébe érve a fenti világ zajai még beszűrődnek, de a vizuális kapcsolat megszűnik. Lentebb érve a víz felől a Duna sodrásának hangjai és a víz illata érzékelhető. A nyüzsgő világot már összemosódva hallhatjuk csupán, a folyó sodrása egyre mélyebbre mossa a fenti zajokat. Nem vagyunk résztvevői már sem a fenti, sem a lenti történéseknek, máshol vagyunk: két világ határán, egy köztes helyen.
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
