Lakótorony Farkasréten

Panorámára hangolva

• Szöveg: Pesti Monika
• Fotó: Juhász Norbert
• Olvasási idő: …

A Farkasrét és Sasad határán álló villát a panorámára komponálták az építész stúdió tervezői, Fialovszky Tamás és Mudry Luca. A meredek lejtőn egyedi megoldást alkalmaztak: egymás mögött két, funkciójában is különböző épülettömböt helyeztek el, amelyet hidak kötnek össze. Cikkünk az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) lapszámából.

Az a harmónia, ami a farkasréti házat belengi, nem egyszerűen csak a modern letisztultságából ered, hanem a tervezők kimagasló mesterségbeli tudásából, akik – a nagy zeneszerzőkhöz hasonlóan – a stílusjegyek tökéletes ismeretéhez és alkalmazásához valami időtlent és örökérvényűt is hozzá tudtak adni.

Egy családi ház egyszerű, hétköznapi, prózai tervezési feladatnak tűnhet, ehhez mindenki ért, mindenki lakik valahol, látott már ilyet. Fel tudja vázolni egy kockás papírra, hogy hogyan is kellene ennek lennie – az építésznek elég ezt áttennie műszaki rajzba. A valóság persze nem egészen így néz ki: a családi ház egy nagyon komplex dolog, amelyben benne sűrűsödik a hely és a kor szelleme, az építtetők személyisége, mentalitása, életvitele és a tervezők tudása. Egy kis önálló univerzum, amely mégis ezer szállal kapaszkodik a környezetébe.
 

A családi ház a mai értelmében tulajdonképpen nem túl régi műfaj. Azt hihetnénk, hogy az emberiség első építményei közé tartozik, azonban az egy-egy családot kiszolgáló régi falusi vagy városi házak egészen más logika alapján épültek fel, mint napjaink családi házai. A telek oldalhatárán álló, tornácával nagyjából dél felé forduló parasztház vagy a városi polgárház nemcsak az alvás, a szabadidő és esetleg a home office színtere volt, hanem sokkal mélyebben fonódott bele a család életébe, gazdasági tevékenységébe, kulturális közegébe. Korunk általában szabadonállóan elhelyezett családi házai inkább a valamikori villák utódai, azonban azok nagy telkei nélkül, ami számos kérdést vet fel. Ehhez jönnek még a városok szétterüléséből adódó környezeti problémák is, mégis sokunk nagy álma, hogy saját családi házban lakjon. 

A hivatalos határvonalakat tekintve Sasad legszélén, érzésre inkább Farkasréten az idei év első felében valósult meg egy ilyen álom. A meredek telek ideális tájolású, délnyugatra néz, kilátással Sasadra, Gazdagrétre és a Madárhegyre, a jobb oldalon a budai hegyek vonulataira. A lakóépület-tervezés „nagykönyve” azt mondja, hogy lejtős telken a terepet kövessük az épülettel, a tömeget ültessük rá félszinteltolásokkal vagy más módszerekkel a lejtőre. Az építész tervezők – Fialovszky Tamás és Mudry Luca – azonban itt egy sokkal szellemesebb képletet találtak ki: az utcához közel egy alacsonyabb, beljebb a telken egy magasabb, vertikális tömböt helyeztek el, amelyek az őket összekötő hídszerű elemekkel együtt átriumot zárnak közre. 

 

A helyből is következik és az építtető család kifejezett kérése is volt, hogy a ház a kivételes panorámából adódó lehetőségeket maximálisan használja ki. Egy másik fontos építtetői igény volt a kétállásos garázs. Ennek a megoldása az adott terepviszonyok között először inkább nehézségnek tűnt, de végül ebből kiindulva született meg az egyedi, kristálytiszta koncepció. Tehát itt is, ahogy az a tervezési munkák során nemegyszer előfordul, a probléma végül is a terv erényévé formálódott. A garázs a legegyszerűbb megközelíthetőség végett az utcával egy szintre került, egy földszintes, különálló kubusba. Alatta, a terep lejtése miatt itt még pinceszinten, tárolót alakítottak ki, amely az átriumnál – amelyre az ajtaja nyílik – már kiemelkedik a földből. 

A lakóterületeket a garázshoz csatlakozó fedett, nyitott előtérből közelíthetjük meg, innen jutunk az előszobaként funkcionáló hídra. A garázsból az átellenes oldalon lévő másik híd visz át a nappaliba, illetve a teraszra. A hidak a lakótömbnek – amely vertikalitása által a középkori lakótornyokat, így például San Gimignanót is eszünkbe juttathatja – a középső, az utcával és a garázzsal megegyező szintjére vezetnek, ahol a közösségi tér: a nappali, étkező, konyha együttese helyezkedik el a nagy, fedett terasszal. Az egyszerű fehér kubusok, beton- és nagy üvegfelületek világában ezt a közbenső szintet a faburkolatok és -elemek bélelik ki, teszik otthonossá.

Az enteriőrök az építész tervezők és az építtető házaspár belsőépítész hölgytagja, Padányi-Józsa Janka közös munkájának eredményei. A megérkezés dramaturgiája kitűnően megkomponált, az érkezőt a kilátásra három oldal felé is nagyon nyitott központi tér várja. Innen lépcső vezet a zártabb területekre: felfelé a szülők hálóból, dolgozóból, gardróbból, fürdőből álló rezidenciájába, valamint lefelé a két kiskamasz birodalmába. 

Az alárendelt és a lakófunkciók kettéválasztása, két épülettömbbe szervezése energetikai szempontból is kedvező, hiszen így a garázs egy egyszerű, hőszigeteletlen vasbeton dobozt kaphatott. Pozitívum az is, hogy a nyitott lakótömb felé az utcáról a belátást gátolja. A lakófunkciók a telken beljebb kerültek, így a nagyon közel álló két szomszédos ház „szorítása” már kevésbé zavaró hatású. A lakótorony emeletén a szülők lakrészének különlegessége az az elforgatható könyvespolc, amely az informatikus férj dolgozószobáját választja el az előtértől. A gyerekek szintjéről közvetlen kijárás nyílik a kertbe és az átriumba, amelyet most még növésben lévő zöldfalak fognak díszíteni. 

„…a mai körülmények között a modern szellemének vállalása lenne a legtermészetesebb magatartás” – írta Ferkai András a Terc Kiadó 2009-ben megjelent „Családi házak” című könyvében. Napjainkra eljutottunk odáig, hogy ez az óhaj valósággá vált. A modern stílus széles körben egész jól beszélt nyelv lett, jártunkban-keltünkben vagy a családiház-építéssel foglalkozó folyóiratok hasábjain sokszor találkozhatunk a képviselőivel. Sőt, a köznyelvnek is annyira a részévé vált, hogy már nem ritkák a kommersz megoldások sem. Maga a modern hangvétel tehát napjainkban már nem egy különleges dolog. Az a harmónia, ami a farkasréti házat belengi, nem egyszerűen csak a modern letisztultságából ered, hanem a tervezők kimagasló mesterségbeli tudásából, akik – a nagy zeneszerzőkhöz hasonlóan – a stílusjegyek tökéletes ismeretéhez és alkalmazásához valami időtlent és örökérvényűt is hozzá tudtak adni. 
 

 
építész stúdió | Web | Facebook | Instagram
 

Az OCTOGON magazin 186-os (2023/6-os) lapszámában sok egyéb mellett a Lauder Javne iskola (Király Zoltán / TIBA Építész Stúdió) által jegyzett bővítéséről, a szállodaként megújuló Drechsler-palotáról (Bánáti Béla / Bánáti + Hartvig Építész Iroda Kft.), a debreceni Csokonai Színházról (Kovács Péter DLA / Archiko Kft., Tisza András / Tisza Építész Műterem Kft.) és a TEK új épületéről (Félix Zsolt DLA, Mudry Luca, Pálfy Máté, Varga Katalin / Építész Stúdió) is olvashattok.

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

További képek a galériában!