Egy lisszaboni lakásfelújítás eredménye.
A Rita Valadão – Arquitectura & Interiores tervezői számára a lisszaboni Rua da Lapa egyik rendkívül rossz állapotban lévő ingatlanának felújítása tökéletes alkalmat adott arra, hogy bemutassák, hogyan adható vissza egy épület eredeti fénye, amivel párhuzamosan – a jól átgondolt térszervezés és erős vizuális koncepció révén – egy csodálatos, praktikus otthont alakítottak ki. Ráadásul a kortárs műalkotások – festmények, kerámiák – kifejezetten ehhez a lakáshoz készültek.
Az alapvetés az volt, hogy hogyan állíthatnák vissza és növelhetnék az épület szépségét további értékekkel úgy, hogy közben a tulajdonosok életstílusát és igényeit is szem előtt tartják. A kiindulópontot a terek padlótól plafonig terjedő üvegfelületei és a falak stukkói és egyszerűsített pilaszterszerű „keretei” adták. Az épületbelső károsítása, ugyanakkor túlzásokba eső rekonstrukciós törekvések nélkül, a tervezők úgy döntöttek, másként közelítik meg a terekben adottságaként megjelenő merőleges vonalak adta tagoltságot. Az utcai homlokzatot egymás mellett sorakozó hatalmas ablakok szabdaljál, melyekből pazar látvány nyílik Lisszabon háztetőire és a közeli folyópartra.
A lakás központi magja köré szervezve alakították ki a közlekedőket – itt található a lakás bejárata és előszobája –, és a lakás egyik utcai frontjára került tengelyre fűzték fel a tágas közösségi tér funkcióit: a pasztell színű olvasósarkot, a sötétzöld színű kanapé dominálta nappalit és a rendkívül látványos étkezőt. Az egymás mellé helyezett, de vizuálisan szétválasztott tereken belül egy-két karakteresebb bútor hívja fel magára figyelmet, ugyanakkor a bútorok íves, kacskaringós vonalai vezetik a szemet az egyedi tervezésű és design bútorokon, és az olyan kortárs művészek alkotásai által, mint Michael Biberstein festménye, Bela Silva kerámiája, Bruno Castro Santos és Vik Muniz képei, melyek kifejezetten ehhez a projekthez készültek.
A falakat díszítő képek ritmusa vizuálisan vezeti a szemet a hátsó fal felé, ahol a márványasztal, a diófa szekrények, a hatalmas aranykeretes tükör töltik ki a teret. A tükörben visszatükröződik a kerek márványasztal fölötti impozáns csillár fénye, ami ugyancsak megvilágítja a különleges, masszív étkezőasztal felszínét, így egyszerre többszörös kapcsolatot is teremt a tér berendezésével.
A lakás privát részeihez némi kötöttséggel kellett nyúlniuk a tervezőknek, mivel az egyik helyiségből gardróbszobát kellett kialakítaniuk, egy másikból pedig „junior lakosztályt”. A privát rész közlekedőjéből hatalmas diófaajtók nyílnak a dolgozószobába, a közös fürdőszobába, a vendégszobába, illetve a szülői hálószobába és a kisebb lakószobákhoz, melyekhez saját fürdőszoba is tartozik.
A kisebbik lakószoba jelentette a legnagyobb kihívást a tervezők számára, mivel itt az alváshoz, a munkavégzéshez és tároláshoz szükséges funkciókat egy kanyargós falrészhez kellett igazítani. Itt egy kis előtér kialakításával tudtak egy homogénebb térelosztást létrehozni.
A főhálót a beépített szekrények tükrös felületeivel tágították, a berendezés túlzott monotonitását a körkörös fa ágyfejvég töri meg egyedi formájával.
A melegebb anyagok használata nyilvánvalóan jelenik meg a különálló, budoárszerű gardróbszobában, amiben a szürke színű, nyitott polcrendszer biztosít helyet a tárolásra, beépített világítással és organikus vonalvezetésű csillárral, amivel az egész lakás legbensőségesebb és legnőiesebb helyisége lett.
Összességében az átalakítás révén az építészeknek sikerült megőrizni és helyreállítani a lakás kifinomult báját, és létrehozni funkcionális átláthatóságát és egyensúlyát, miközben rendkívül harmonikus tereket hoztak létre.
Projekt: UMA CASA NA LAPA
Építész: Rita Valadão – Arquitectura & Interiores
A projekt a 2020-as IID Awardon második helyezést ért el lakberendezés kategóriában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.