Látványos üvegfelületekkel kapcsolódik a környezetéhez ez a balatongyöröki nyaraló

A ház formavilágát a természetes domborzat diktálta, egyszerűség és funkcionális tisztaság jellemzi. Erről szóló cikkünket a 69-es, 2009/6-os lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Farsang Barbara
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: 1 perc

„Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna,
Lelkemet ihlet, gyönyör ragadta el.
Soha nem láttam még ehhez hasonló gyönyörű tüneményt,”
/Eötvös Károly/

Ez az idézet olvasható Eötvös Károly verses füzetében a Balaton környékének egyik legszebb részéről, Balatongyörökről. A természeti ritkaságokban bővelkedő, festői szépségű terület számos költő és festő után Tomay Tamás Ybl-díjas építészt is megihlette, akinek nyaralóépületénél önálló értelmet nyert a minőség következetes érvényre juttatása. Általában az építész és a megrendelő szimpátiáján, vizuális kulturáltságán, bizalmán múlik egy létesítmény életminőséget adó szerepe, karaktere.

A kétszintes, négyzetes alaprajzú épület karakteres megjelenését puritán letisztultságának, szögletes formáinak köszönheti

Esetünkben azonban a leendő nyaraló tulajdonosai ragaszkodtak Tomay Tamás sajátos, elegáns és tiszta vonalú építészeti világához. Egyszerűség és funkcionális tisztaság jellemzi a környezethez látványos üvegfelületekkel szervesen kapcsolódó épületet, amelynek formavilágát a természetes domborzat diktálta. Tudatosan kigondolt, látványos építészete nagyvonalú üvegszerkezetekkel, dinamikus felületekkel dolgozik, tiszta és egészséges formavilága a kint és bent kapcsolatán túlmenően lenyűgöző áthatásokat is eredményez.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Az ötletesen komponált tömeg izgalmas modernista kubussal ékelődik a páratlan panorámájú Keszthelyi-hegység oldalába, ahol a szoborszerű megformálás része a külső natúr beton és fehér vakolt felületek ritmikus játéka. Az épület egyik igazi jellegzetessége, és egyben merész megoldás az erősen plasztikus, befejezetlennek tűnő, nyersbeton anyaghasználat alkalmazása, amely mégsem kontrasztot alkot, hanem egységbe vonva, nyugodt rendet képezve fordítja át annak formavilágát az arányok és méretek összhangjába.

Az épület kísérletet tesz a külső és belső terek egymással való kommunikálására

Épület és táj tömegjátéka igazi hangulati elemmé válik, az így keletkező vizuális effektus pedig a funkcionális elegancia érzetét kelti. A hagyományosnak mondható tradicionális négyzetes tömegképzés jól áttekinthető alaprajzi rendszerhez vezet, követi a belső terek tájolási igényeit, valamint a meseszép kilátás előnyös kihasználását.

A térszervezésnél főszerepet kapott a környezet látványa, a ház szinte ráfordul a dombokra, hangulatos teraszokkal nyit a ritkaságszámba menő kilátás felé

A földrajzi jelentésen túl társadalmi és spirituális fogalommá válik ez a festői szépségű terület, ahol az épület több lesz, mint egy egyszerű mértani forma, átélhetősége pedig túlmutat a puszta fizikai-építészeti meghatározottságon.