A LANDSCOPE a BeeBreeders nemzetközi pályázat shortlistes projektje.
A Tokaji Péter és Krajnyák N. Bence által Izlandra tervezett LANDSCOPE egy olyan platform, amely a távolból is felismerhető landmarkként funkcionál – általa az egész környék beláthatóvá válik. A pályamunkát a Beebreders által kiírt nemzetközi tervpályázatra készítették, és végül shortlistre kerültek a kiemelkedően magas részvételi számú versenyen. A tervet az építészek leírásában közöljük.
Az eurázsiai és észak-atlanti tektonikus lemezeket határoló, folyton mozgó szakadék egész Izlandot átszeli. Grjótagjá három kis barlang gyűjtőhelye a repedés mentén, a szigetország észak-közép régiójában. A Mývatn-tó és a Hverfjall vulkáni kúp közelében található, ahol az ország egyik leghíresebb és legszebb geotermikus forrása működik. A két legjelentősebb barlang, a Kvennagjá és Karlagjá egymástól ötven méterre található, közülük mára már csak az egyik vize alkalmas fürdőzésre.
Ebbe a nem mindennapi környezetbe kellett olyan kilátópontot és látogatóközpontot tervezni a BeeBreeders nemzetközi pályázatán, amely segíti a turisták eligazodását a barlangok felfedezésekor. Egy olyan platformot terveztünk, amely a távolból felismerhető landmarkként funkcionál, és ahonnan a környék is beláthatóvá válik.
A projekt célja egy új perspektíva megnyitása volt, ami a meglévő elemek által meghatározott helyre vonja a figyelmet, a tervezett részeket viszont már a kialakult táj-környék definiálja. Az új építmény és a beavatkozások ráerősítenek a helyszín természeti erejére, annak felfedezésére, az emberi észlelés mentén.
Erős és határozott vonal feszül a horizontra, átszelve az egész szigetet. A tektonikus térfelek kérlelhetetlenül húznak szét, ahogy a magmatikus erők a felszín alatt mozgatják őket. Olyan méretek és dimenziók írják le ezt a jelenséget, amit emberi léptékhez nehéz igazítani.
Az új szpot kitisztítja az előteret és a láthatóság útját, hogy a táj méltó módon érvényesülhessen. Az újonnan kijelölt útvonal egy kilátóponthoz vezet, ahová a repedés által meghatározott, arra merőlegesen álló bazaltszemcsés sáv irányít el.
A landmark a tájjal és a domborzati elemekkel, terepviszonyokkal harmonizál. Folytonosságát idézi meg a végtelennek tűnő tájnak – megközelíti a terepet, majd szépen eltart, lebegve az élő természeti felület felett. Egy egyszerűen gördülő ív, egy nagyvonalú szalag hajlik meg, és tart a szakadék felé. A következetesen megválasztott neutrális, de a környezetüktől elütő anyagok egy pontra vonják a figyelmet.
Leereszkedni és felkapaszkodni.
A funkciók két határozott penge között kapnak helyet, akárcsak a természetes, forró fürdők a repedésekben kialakult barlangok partfalai között. A lemez alá bújó helyek és a látogatóközpont helyiségei a méretüknél és a téri szituációból adódóan láttatják a hierarchiát, helyi, műtárgyak közti viszonyait. A szabadon elszórt reflektív moduláris hengerek előregyártható szerkezet-rendszerekként épülnek, a funkcionális igények szerint változó magassággal. A helyiségek átlátható és átjárható világa meghagyja a figyelmet a fő attrakciónak, a tájnak, amire az útvonal végén a héj felé közeledve tekintünk.
Az épület alatt üzemi szintet gondoltunk kialakítani vasbeton dobozszerkezettel. A kitermelt bazaltmennyiség egésze vasbeton adalékanyagként és a közlekedők zúzott szemcsés sávjaiként hasznosul újra a helyszínen. A közművesítettség hiánya miatt és az önfenntarthatóság érdekében az épület teljesen autonóm módon működik: minden hő és elektromos energia, használat vízmennyiség a helyszínen kitermelhető és újrahasznosítható.
Minden energiaforrás megújuló: a gépészeti rendszer és az épületen belüli hálózat egymást segítve tud üzemelni. A hőszivattyú, a geotermális kútból melléktermékként feltörő földgázüzemű generátor, a szennyvíztisztító berendezés terepszint feletti elhelyezése komoly koncepcionális és tájvédelmi kérdéseket vetne fel, így az épület alatt elkülönítve és elzárva, de karbantartható és ellenőrizhető módon közös épített aknába kerülnek. A csapadékvíz gyűjtése, és az ülepítés, valamint a tüzivíz és puffertartály külön helyiségekben kapnak helyet. Az épületben keletkező szennyvíz házon belül tisztítható és újrahasznosítható.
A program-hely-koncepció hármasának együttélése paradoxikus feszültséget szül: ugyan a beavatkozás és eszközkészlete leginkább a figyelemfelkeltés igényét szolgálja, a fenntartható kivitelezés és működőképesség, valamint az okozott „sebhelyek” begyógyítására irányuló szándék a megvalósítást validálja.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
