Megkezdődött a Drechsler-palota rekonstrukciója és ötcsillagos szállodává alakítása.
Majdnem két évtizeden át állt üresen a Drechsler-palotaként ismert, a MÁV Nyugdíjintézete számára épült Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett, Andrássy út 25. szám alatt álló épület, de idén januárban végre megkezdődött a Bánáti+Hartvig Építész Iroda tervei alapján megvalósuló rekonstrukció és átépítés.
A Drechsler-palotaként elhíresült, majd később mindenki által Balettintézetként emlegetett Andrássy út 25. szám alatt álló épület 1883–1885 között valósult meg Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján az 1868-ban alapított MÁV Nyugdíjintézete számára. Az épületben eredetileg 24 nagypolgári lakást alakítottak ki, alsó három szintjén pedig a legendássá vált étterem-kávézó és az alagsori sörcsarnok kapott helyet, tekepályával, billiárdteremmel, női szalonnal és villanyvilágítással.
A kávéház kezdetben – Reutter Nándor irányítása alatt – Reutter Grand Café néven működött, míg az éttermet és a sörcsarnokot ifj. Ruscher György üzemeltette, és csak 1899-ben vette át az étterem bérletét és üzemeltetését Drechsler Béla, akinek idején a hely annyira felkapott lett – olyan híres asztaltársaságai, mint a Muskátli és olyan világhírű vendégei révén, mint Liszt, Erkel, Goldmark, Wagner, Puccini, Leoncavallo, Ibsen és persze Mahler, aki három éven át volt az Operaház direktora –, hogy az étterem még azután is megtartotta a Drechsler – vagy Drexler, ahogy Krúdy nevezte – nevet, hogy már nem ő üzemeltette azt, sőt neve ráragadt a palotára is.
  |
Az épületet ért első nagy csapás 1909-ben következett be, amikor tetőszerkezete kigyulladt, a tűzben pedig az épület teljes fedélszéke odaveszett. Az első világháborút követően 1948-ig többször változott az Andrássy útra nyíló vendéglátóipari egység neve és színvonala, majd 1951-től 2002-ig az egykori kávéház és az étterem földszinti része az Állami Balettintézetnek, majd 1990-től jogutódjának, a Magyar Táncművészet Főiskolának adott otthont, közben pedig utoljára a hetvenes évek második felében esett át jelentősebb felújításon. Az épületet a 2000-es évek elején privatizálták, ám tulajdonosai sokáig nem kezdtek vele semmit, és a lakók, majd a Balettintézet 2002-es kiköltözése óta az épület gyakorlatilag kihasználatlanul állt, ez idő alatt pedig állapota folyamatosan romlott – a többszöri beázás miatt a padlás födémje például menthetetlen volt.
Az elmúlt közel két évtized alatt az épület többször is gazdát cserét, míg végül a QPR Properties Kft. tulajdonába került (a cég a dubaji székhelyű, luxusszállodákra szakosodott Constellation Hospitality Group tagja), üzemeltetését pedig a W Hotels nemzetközi szállodalánc (a Starwood hotellánc része, amit 2016-ban megvásárolt a Marriott International) látja majd el. Az épület rekonstrukciós és 151 szobás, ötcsillagos szállodává alakítási terveit a Bánáti+Hartvig Építész Iroda készítette el három év alatt. A QPR Properties a DVM Group csapatát bízta meg a különleges kivitelezési feladattal, hiszen a cég olyan hasonló nagyságrendű, nemzetközileg is díjazott budapesti műemléki felújításoknál bizonyította már építészeti rátermettségét, mint az ikonikus Eiffel Palace, a Váci 1, az Ybl Villa, az Amerikai Nagykövetség, a Bank of China és a Helvetic Clinics. A belsőépítészeti terveket a londoni BJB Studio (Bowler James Brindley Studio) készíti, akik korábban a W Hotel Barcelona – Ricardo Bofill vitorla formájú épületének – belsőépítészet terveit is megalkották.
Lechner műkőkísérlete
A Lechner-életművön belül több szempontból is jelentős a Drechsler-palota. Egyrészt, mert Lechner korai időszakában épült, amikor még nem talált rá saját hangjára, a későbbi építészetében markánssá váló magyar szecessziós stílusra, és az Andrássy úti neoreneszánsz épület – a korai francia reneszánsz mellett a késő gótika stílusjegyeivel – megalkotásában érezhető, hogy hároméves franciaországi tartózkodása után készült, ahol erőteljes hatással voltak rá azok a kastélyok, amik restaurálásában részt vett. Másrészt stíluskeresésének egy másik okból kifolyólag is fontos állomása volt, amelyen újító, kísérletező törekvései is megjelennek: a homlokzaton nagy mennyiségben alkalmazott mesterséges épületkövet.
„Lechner számtalan anyagot próbált ki annak érdekében, hogy el tudja érni azt a bizonyos nemzeti stílust, amit megfogalmazott és célként kitűzött maga elé. Ezzel az épülettel párhuzamosan készült a szegedi városháza, ahol viszonylag nagy mennyiségben alkalmazta a védjegyévé vált Zsolnay-kerámiát, míg ennél az épületnél egy teljesen új építőanyaggal kísérletezett, ami a műkő volt
– tudtuk meg Fehérvári Zoltántól, aki Hadik Andrással közösen készítette el a rekonstrukcióhoz szükséges tudományos dokumentációt és értékleltárt. – Ezen nem a mai értelemben vett cementes anyagot kell érteni, hanem egy valóban kőszerű, a sárgás budai márgához hasonló anyagot. Ha megnézzük az épület homlokzatát, akkor gyakorlatilag megkülönböztethetetlen, hogy mely részek készültek kőből, melyek műkőből és melyek vakoltak. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezt az anyagot zsákutcának tartotta Lechner, mert bár későbbi épületeknél is alkalmazott műkövet, de nem ilyen mennyiségben és nem ennyire frekventált helyeken, mint a homlokzati díszítés.” A műkőkísérlet – csakúgy, mint a Zsolnay-kerámia használata is – összefüggött azzal, hogy Lechner a kő helyett egy olyan dekoratív, de olcsóbb anyagot igyekezett találni, amivel reprezentatív, de költséghatékonyabb megoldásokkal tudott előállni, jelen esetben a MÁV felé, amely befektetési céllal építette meg az épületet.
Ötcsillagos átalakítás
Az UNESCO világörökségi helyszínen álló védett műemlék épület luxusszállodaként történő újjászületéséről megtudtuk, hogy az utcai homlokzatok gyakorlatilag eredeti minőségükben, összes díszítőelemükkel élednek majd újjá, rekonstruálják a tetőt és a tető díszműbádogos részeit, amiket az 1909-es tűzvész után már nem állítottak helyre. Mivel ezekről nagyon kevés fellelhető információ volt, így az épület két leégett eredeti dísztornyát – hosszas kutatómunka mellett – Baliga Kornél tervezte újra. A tetőtér beépítés során létrejövő szobákhoz Lechner szecessziós díszítő jegyeiből inspirálódva – és az Andrássy útra érvényes szabályozásához igazodva – háromszög alakú bevilágítósávot tervezett a Bánáti+Hartvig Építész Iroda csapata.
A vendéglátás is megmarad eredeti helyén utcai frontos kapcsolattal, eredeti bejáratával, amiből adódóan a szálloda főbejárata a Dalszínház utcába kerül majd. A szálloda további utcakapcsolatos kiskereskedelmi egységekkel bővül, és a mai luxusszállodák összes funkciója megvalósul benne, így lesz benne bár, fitness részleg, üzleti tárgyalók és spa is, utóbbi az egykor a sörcsarnoknak helyet adó csillagboltozatos pincébe kerül majd, de az utcáról is megközelíthető lesz.
Bár az épület térszerkezete alapvetően nem változik meg, a szállodai szobák kialakításához a belső traktusok struktúráját meg kellett bontani. Az eredeti U alakú közlekedőrendszer – mely a közösségi terek és a fölépcsőház megközelítésére lesz kialakítva – mellett, egy új közlekedőrendszer is megvalósul, erőteljes építészeti kontraszttal a restaurált, rekonstruált elemek és az új, kortárs belsőépítészeti eszközökkel operáló, szobákhoz csatlakozó közlekedő megjelenése között.
  |
Az építészek számára a legnagyobb fejtörést az épület központi magja adta, aminek üvegtetős lefedését eredetileg a zárópárkányra tervezték, ám a megrendelő kérésére az első, második emeletek szintjére lesüllyesztették. A belső udvar architektúrája, ornamentikája, lyukarchitektúrája viszont annyira változatos, hogy ehhez egy különleges megoldást kellett kitalálniuk az üvegtetőre, ami a nyeregfelületből kiindulva egy buborékformában ölt majd testet, ami egy feszítő-függesztő szerkezetre helyezett, térben hajlított, edzett, hőszigetelő üvegezésből áll majd, aminek a megvalósítása üvegtechnológiában és rögzítéstechnológiában is technikai bravúr, és várhatóan valódi látványosság lesz.
Az épület története szorosan kapcsolódik a vele szemben álló, Ybl Miklós tervei alapján épült Állami Operaházéval, amivel szinte párhuzamosan épült, és Lechner tudatosan nem akart versenyezni vele. Híressé vált mondása szerint „az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné, királyné maradjon”. És valóban az Andrássyn elhaladva, az ember tekintete először szegeződik a ZDA – Zoboki Építész Iroda tervei alapján jelenleg megszépülő, és várhatóan 2021 második felére elkészülő Operaház épületére, és csak utána az éppen felállványozott, ötcsillagos szállodaként újjászülető Lechner-épületre, melynek kivitelezése várhatóan 2022 közepén fejeződik majd be. Így – ismét szinte egy időben – megszépülve tér majd vissza a királyné és udvarhölgye.
Tervezés éve
2017
Bruttó szintterület
15 875 m2
Vezető tervező
BÁNÁTI BÉLA
Projektvezető tervező
LÉNÁRT SZABOLCS, ZAJACZ JUDIT
Tervezők
BÁNÁTI BODÓ, CSIHA ANDRÁS, KÁDÁR GERGŐ, PUSZTAI LILLA, SZÉCSI ÁKOS, SZILÁGYI NORBERT, SZLOBODA GERGŐ
A csapatot segítette
FERENCZ TAMÁS, KACSÓ JÁNOS, KÁTAI ÉVA, MÁRKUS PÉTER, MÁRTON ANNAMÁRIA, RITTER DÁNIEL, TRINH HAI DANG, VASS ZOLTÁN
Kivitelező
DVM GROUP
Belsőépítészeti kiviteli terv
DVM GROUP
Építtető
QPR PROPERTIES KFT.
Látványterv
WHITEBOX VISUAL
További látványtervek és tervrajzok a galériában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
