Le champ des possibles (Lehetőségek mezeje) néven mikroépítészeti installációkkal jelenkezett a Döppel Studio.
„A tárgytól a térig, az egyeditől a sorozatig, a kreatívtól a művésziig” terjedő széles skálán, mikro- és makroprojekteken dolgozik a párizsi illetőségű Döppel Studio. Az tervezőirodát Lionel Dinis Salazar és Jonathan Omar alapították; koncepciójuk lényege az alapfunkciókon túli részletek boncolgatása, tágabb skálán történő, testet-lelket megmozgató értelmezése, kivitelezése. A 2022-es International Design Biennial of Saint Étienne rendezvényre készítették, és telepítették a Le Corbusier templomba a The field of possibilities nevű, 6 különálló mikroépítészeti elemet tartalmazó projektjüket.
A projekt kiindulópontja Le Corbusier Cap Martinon található, Cabanon nevű, mitikus kunyhójának újraértelmezése. Az építészet és öltözködés egyesülésében, test és lélek menedékeként olyan mikroméretű építményeket terveztek, amiket aztán pelyvával töltött mezőgazdasági „ponyva-pehelykabátokkal” burkoltak. A „vivre ensemble” (együttélés) jegyében a látogatók Le Corbusier kunyhója után maguk fedezhetik fel az installációkat is. A létesítmények gondolkodásra késztetnek az olyan alapszükségletekkel kapcsolatban, mint a lakhatás, a védelmező otthon, a jóltápláltság, a friss levegő, az elérhető tiszta víz, test és lélek viszonya.
  |
A Döppel Studio első építményében a mai kor szezonális, vidéki mezőn álló, nomád Cabanonját személyes és innovatív értelmezésében illeszti hozzá jelen életmódunkhoz, szociális szükségleteinkhez.
A tervezők második építményében az indiánok izzasztókunyhóiból vett, hagyományos kör alakú helyiséget a finn szaunák padjaival vették körbe. A középen álló fűtőtest mozgatható: nappal a köveket kint, a Nap melegíti fel főzésre is alkalmas hőmérsékletűre. Az installáció a valós energiaszükséglet és erőforrásigény kérdéskörét feszegeti.
  |
A harmadik építményt, az LC4 O2-t lekaszált gabonaföldön kell felállítani, távol az intenzív építkezésektől, a vidéki területek szennyezettségétől, a túlzott urbanizációtól. Rámutat, hogy bár valós szükségleteink nem ezt diktálják, napjainkban a termőföldeket ésszerűtlenül kizsákmányoljuk.
A negyedik építmény szellemiségét az az ellentmondás adja, hogy bár a víz szűkös forrásból érkezik, mégis mennyire pazarlóan bánunk vele. A projekt „Tavasz” eleme a víz harmatból és ködből történő begyűjtésére nyújt alternatívát.
  |
A mező közepére állított ötödik építmény, a „Défouloir” (Haragszoba) az építészet által a testet kívánja formába hozni: a felhasználó játékosan fedezheti fel a teret határok és szabályok nélkül. A Haragszoba gyakorlásra hív, ezzel óvja testünket a környezeti hatásoktól.
Az ember a létezés végső értelmét mindig is a fizikain túliban kereste, élte meg rituálék, hiedelmek, spirituális gyakorlatok formájában. Személyes, boldogságkereső utazásunkhoz kínál megoldást a hatodik építmény, a „Contemplation” (Elmélkedés), amikor a csillagokban való elmerülésre invitál.
A The field of possibilities hat stációját követően a látogatók feltöltődve, egy merőben új szemlélettel felvértezve távoznak – a tervezők víziója így már életre is kelt.
Döppel Studio | Web | Facebook | Instagram
Forrás: Döppel Studio
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
