Harmadik helyen végzett a BIS Építész Iroda pályaműve egy nemzetközi pályázaton.
A Teakészítők Vendégháza (Teamaker’s Guest House) terveire kiírt nemzetközi pályázaton egy olyan környezetbarát és egyben költséghatékony szálláshely kialakítására vártak ötleteket, amely egy lett erdőben helyezkedik el Rigától mintegy 100 kilométerre. A BIS Építész Iroda Leafhouse koncepciója harmadik helyezést ért el.
  |
Az Ozolini család otthona és teakészítő műhelye Lettországban egy tisztáson található. Tulajdonosai, Brigita és Dima Lukini a pályázattal gyakorlatilag kinyitották a történelem, a teakészítés és a természet kapuit azoknak, akik szívesen elmenekülnének a város gyors tempójától és inkább visszatérnének a zöldbe, ahol relaxálnának vagy éppen gyógynövényekkel ismerkednének.
A pályázat fontos eleme az 1850-ben épített kétszintes csűr, amelyet egyszerre használtak a tea szárítására és tárolására. Ebből az épületből mára csak kevés maradt, de a résztvevőknek lehetősége volt a romok felhasználására és újragondolására úgy, hogy az új épület szállás, egyben teakészítő műhely is legyen.
A BIS koncepciója
A tervezéskor fontos kiindulópont volt, hogy a funkcionális bővítéssel járó negatív környezeti hatásokat minimalizálják, és – a rendelkezésre álló nagy és kihasználatlan terület ellenére – az építkezés kizárólag a meglévő csűr épületét érintse. A csűr alapozását és kőfalait használva csökkenthető a földmunka és ezáltal az építési terület. Az új bővítmény a meglévő épület függőleges, könnyűszerkezetes folytatása, melyet a helyszínen található facsoportok inspiráltak: a könnyed, áttetsző emeleti épületrész – melynek árnyékoló szerkezete a falevelek mintázatát idézi – egy lomboronaként ül az erőteljes, masszív kőfalakra. A földszinten állva csak a közvetlen környezetünket érzékeljük; amint felmegyünk az emeletre, feltárul előttünk a táj.
Működés
Az épület funkcionális elrendezése két egységre bontható: az egyik az általános és rugalmas, nyitott terek csoportja, minimális funkcionális és téri kötöttségekkel; a másik a kiszolgáló területek csoportja, kisebb terekkel, kötött funkciókkal, a szintek fő rendeltetéseihez kapcsolva. Az északi oldalon a lépcsőház, a déli oldalon egy „üvegdoboz” köti össze az emeleteket. Utóbbi a téli időszakban – az üvegház hatására – összegyűjti a meleg hőt és fokozatosan továbbítja azt a háznak. Nyári időszakban a vízszintes árnyékolók védik a napsugaraknak kitett déli oldalt. Az épület kiszellőztethető keresztirányban, elkerülve a nem kívánt felmelegedést.
A földszint az épület publikus szintje, melynek fő funkciója a teakészítő műhely. Fontos tervezői cél volt a meglévő – kőfalakkal határolt – csűr belső téri hangulatának megtartása és a természetes fény biztosítása a műhelyben, mely az új épületrész födémszerkezetének elemelésével és a déli oldali kőfal kibontásával jön létre.
Az első emelet az épület fél-privát szintje, ahol a nappali és a terasz biztosítja a közös főzés, étkezés és pihenés lehetőségét a vendégek számára. Végül a legfelső emelet az épület privát szintje, ahol a vendégszobák és a hozzá tartozó kiszolgáló funkciók találhatóak.
Fenntarthatóság
Az épület déli oldalán található „üvegdoboznak” és a könnyű átszellőztethetőségének köszönhetően a ház egy természetes fűtési-hűtési rendszert kapott, melyet egy hőszivattyús rendszer egészít ki. Az épület energiaellátásának egy jelentős részét a tetőszerkezeten elhelyezett napkollektorok biztosítják, a csapadékvíz az épület tetejéről, teraszáról össze van gyűjtve és a földalatti víztisztító rendszerbe van vezetve. A szürkevizet WC öblítésre, mosásra, felmosásra vagy öntözésre lehet használni.
Forrás: BIS Építész Iroda
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
