A volumenét tekintve nem túl nagy projektben közel 20 építész és szakági tervező dolgozott együtt az épület újjászületéséért.
A svájci villa típusú épület a Hegyvidék Önkormányzat Helytörténeti Gyűjteményének központja, és természetesen vendéglátó-ipari egységek is helyet kapnak a tereiben. A cikk eredetileg az OCTOGON Magazin 149 - 2019/1 lapszámban jelent meg.
Fotó: Bujnovszky Tamás
A 19. század második felének legkorszerűbb tömegközlekedési eszköze a lóvasút volt, a Budai Közúti Vaspálya Társaság alapítója, Festetich Béla kezdeményezésére a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda és a Zugliget felé indultak sínek, amiken 1896-ig lovak, utána, felsővezetékkel elektromosság húzta a kocsikat a végállomásokig, utóbbi desztináció esetében a domboldalra épített, tágas svájci házig. 1900. június 4-én súlyos baleset történt, a lejtőn elszabadult az egyik szerelvény, a Virányosi út közelében kisiklott, négy ember meghalt. E tragédia következménye lett az új végállomás kialakítása a Libegőnél (1903), sík terepen.
A szerepét vesztett, Kauser József (1848-1919) tervei alapján megépült svájci házban a későbbiekben üzemelt távírda, posta, sokáig egyetlen kis helyisége a villamosközlekedést szolgálandó, váróteremként is működött, és utóbb lakásokat alakítottak ki a belső terekben.
Átalakítások, bontások, el-eltűnő épülettagozatok, beázás, majd végleg elnéptelenedik, és a kilencvenes évek végétől lakatlanul áll ez a műemléki pavilonokból álló épületegyüttes. Többszöri, elvi kísérlet után, 2011-ben a ZDA Zoboki Építésziroda készített tanulmánytervet a lehetséges hasznosításra, s végül az iroda tervei alapján, 2016 végén indulhatott el a műemléki felújítás.
A lóvasútház kő padozatának lapjai, fűrészelt díszű fa oromtagozatai, kovácsoltvas korlátainak nagy hányada megmaradt, ekként a végleg elpusztult, hiányzó, vagy rettenetesen leromlott részeinek pótlásához ezek a megőrződött elemek, tagozatok lettek a minták. Beszédes adat, hogy ebben a volumenét tekintve nem túl nagy projektben
közel 20 építész és szakági tervező dolgozott együtt az épület újjászületéséért.
 Fotó: Bujnovszky Tamás Fotó: Bujnovszky Tamás |
A generáltervezők számára a megmaradt elemek – szerkezeti és díszítők egyaránt – vizsgálata, restaurálásuk, konzerválásuk és az eredeti helyekre történő visszahelyezésük kisebb kihívást adhatott, nagyobb fejtörést okozhatott egyrészt a hiányzó elemek szakszerű pótlása, elkészíttetésük, legyártatásuk, hiszen a kapcsolódó szakmák képviselőiből már jó ideje kevés tapasztalt mestert találni a hazai pályán. Másrészt a ház eredeti szépségének visszaállítása a feladat egyik része csupán, mivel a mai igényeknek megfelelő gépészeti rendszerekkel is el kellett látniuk az épületet úgy, hogy például a szigetelési vagy éppen a földszivattyús fűtési rendszer elemei ne rontsák a rekonstruált épület látványát, illetve az alápincézési munkálatok során se sérüljön a ház (a pinceterekbe kerültek a gépészeti és kiszolgáló helyiségek).
„Míg a középső épületrész teljes bontása után itt a pince szerkezetei hagyományos technológiával beépíthetőek voltak – olvashatjuk a műleírásban a koordináló építész, Reppert Béla nyilatkozatát – addig az épület két végén álló védett pavilont nem lehetett elbontani, ezért egy speciális mélyépítési eljárással készültek el a pincefalak.”
A tegnap és a ma találkozásának szép példája a két pavilon közötti tér megformálása. Ez a szakasz, avagy a perontér – amit az 1940-es évekre teljesen beépítettek – kialakítása és lezárása csak korabeli fotók és hasonló épületek szerkezetének elemzését követően valósulhatott meg. Ezek alapján történt a rekonstrukció, ami kiegészült egy látványos, ugyanakkor „láthatatlan” kortárs elemmel is: az egykor nyitott várócsarnok két oldalról üvegfalakat kapott, az erdő felőli üveghomlokzat pedig egy önálló, új, a domboldalba ültetett, a jövőben irodáknak, kutatóhelynek, könyvtárnak helyet adó épülettel néz szembe, ami sem formailag, sem méretében nem kel versenyre a rendkívüli szépségű lóvasútházzal.
A 149 - 2019/1 lapszámot teljes egészében itt töltheted le, ingyen, pdf formátumban.
A lapszám teljes tartalomjegyzékét itt találod.
Projekt adatok
- Volumen: 1142 m2
- Tervezés éve (rekonstrukció): 2013-2017
- Átadás éve (rekonstrukció): 2017
- Megrendelő: Hegyvidéki Önkormányzat
- Az eredeti épület tervezője: Kauser József
- Generáltervező, építésztervező: ZDA – Zoboki Építésziroda
- Vezető építész tervező: Zoboki Gábor DLA habil. - ZDA – Zoboki Építésziroda, Dobrányi Ákos - Öt Elem
- Koordináló építész: Reppert Béla - ZDA – Zoboki Építésziroda
- Építész tervezők: Parizán Borbála - Öt Elem Kft., Romhányi Tamás - Öt Elem; Csiszér András, Szokolay Béla – ZDA
- Belsőépítész tervező - Helytörténeti Múzeum: Demeter Design Stúdió
- Művészettörténész: Máté Zsuzsanna
- Faanyagvédelem: Varga Margit
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
