„A Nap nem tudta, hogy milyen csodálatos, míg nem találkozott a Fallal”
A decemberi fény és építészet témánk kapcsán megkerülhetetlen Louis Kahn munkássága. Az amerikai építész a fényt nem csupán a tér megvilágításának eszközeként, hanem a tér megteremtőjeként értelmezte és használta. Azt vallotta, hogy még a sötétnek szánt szobáknak is szükségük van legalább egy vékony fényhasadékra, ugyanis fény tudja csak megmutatni a sötétséget. Öröksége építészeti óda a természetes fényhez, amint azt most négy meghatározó épületén keresztül szemléltetjük.
Louis Kahn (1901–1974) a mai Észtország területén született, majd Philadelphiában, a Pennsylvania egyetemen végezte a tanulmányait, amit az akkoriban szokásos európai tanulmányúttal zárt le. Az antik görög és itáliai építészetet tanulmányozta, majd később Egyiptomban is járt, ahol a piramisok egyszerű monumentalitása volt rá nagy hatással. Saját építész irodáját 1941-ben nyitotta meg, sokat dolgozott Philadelphia városának, de Bangaldeshtől Indiáig valósultak meg tervei.
  |
Kahn a modern építészet dogmatikusságát akarta az antik építészet tanulságaival feloldani. Szimmetria iránti szeretete, amit a modernisták konformizmusnak tartottak, az antikból fakadt, viszont a modern építészethez kapcsolódva nem félt nyersen megmutatni a vázszerkezeteket. A tér számára több volt, mint a funkció következménye: emberi értékeket és a maradandóság érzetét akarta kifejezni.
„A monumentalitást az építészetben úgy határozhatjuk meg, mint az építményben rejlő olyan szellemi minőséget, amely előhívja az örökkévalóság érzetét, nem tehető hozzá semmi, és nem vehető el belőle semmi” – írta 1944-ben.
Ornamentikát nem igazán alkalmazott, a természetes fény-árnyjáték volt az épületei dísze és lelke. 1996-ban egy film is készült munkásságáról Csend és fény címen.
„Az építészek a mai belsőterek tervezése során nem mernek bízni a természetes fény erejében. Megelégszenek a statikus fénnyel, amit egyetlen kattintással létre lehet hozni, emiatt a természetes fény folyton változó karaktere – amely által egy szoba a nap minden másodpercében átalakul – homályba vész” – vallotta. Saját praxisában ezért a természetes fény vált a legfontosabb “építőanyaggá”.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
