A járvány rámutatott arra, hogy a turizmusra épülő támogatási rendszer nem fenntartható.
Közös cselekvésre szólította fel a római hatóság a nagyvállalatokat, a római lakosokat és úgy öszességében Olaszország valamennyi lakóját. A turizmust térdre kényszerítette a koronavírus-járvány és a krízis következtében most egy újszerű megoldást alkalmaznának a történelmi örökség megőrzése érdekében. A szökőkutak, a szobrok, a történelmi terek és ősi az régészeti lelőhelyek helyreállítását és fenntartását közösségi finanszírozásból oldanák meg – írta a Bloomberg.
A város első lépésként kétéves megállapodást írt alá a Confindustria-val, amely több ezer olasz céget tömörít egy szövetségbe. Van mire támogatást kérni, ugyanis Róma központjában mintegy 1430 hektárnyi terület képezi a Világörökség részét, amely a maga nemében a legnagyobb a világon. A műemlékek közül csak a Neptun-kút felújítása 230 000 eurót emésztene fel, a monumentális falrendszer fenntartása 70 millió euróba kerül, a város egyes közparkjainak (Villa Borghese, Villa Doria Pamphili) gondozási költségei pedig elérik a 200 000 eurót.
A kulturális örökség fenntartása Olaszországban összetett feladat, az olasz állam mellett kötelezettségeket ró az önkormányzatokra és egyes közintézményekre is. A római önkormányzat költségvetésének 2,4 százalékát fordítja örökségvédelemre, amely nem jelent problémát akkor, ha hasít a turizmus, idén azonban a World Travel & Tourism Council prognózisa szerint 9,9 millióval kevesebb turista látogat Rómába, mint tavaly.
Az állagmegőrzést azonban akkor sem lehet elodázni, ha kevesebb a turista. Luca Bergamo, Róma alpolgármestere úgy értékelte a helyzetet, hogy a városnak kötelessége a történelem mementóinak megőrzése, viszont a járvány megmutatta, hogy nem lehet kizárólag a turizmusból származó bevételekre apellálni.
Bergamo szerint a város új szponzorációs megállapodása kísérleti jellegű projekt, eddig még nem volt olyan, hogy egy nem állami fenntartású egyesület a mostani formában vállalt volna részt az örökségvédelem finanszírozásában.
A Confindustria tagjain kívül további magánadományozókat is várnak, egy nyilvános és átlátható pályázati rendszerben nyújthatnak be pályázatokat az általuk meghatározott helyszínekre, szobrokra vagy épületekre. A város a finanszírozásért cserébe megjelenést biztosít a helyi reklámanyagokban, valamit a cégek a logójukat is feltüntetik a finanszírozott helyszíneken.
Fotó: Flickr, Unsplash
Az újfajta adományozási rendszer kicsit a történelmi gyakorlat folytatása is. A 15. században a Medici család finanszírozta a Szent Péter-bazilika megépítését, de támogatták Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello munkásságát is. A Confindustria-megállapodással azonban létrejöhet a műemlékszponzorálás intézményesített formája, és Bergamo szerint a modellt a világ többi országa sem kerülheti el.
Vannak azonban kritikusai is az újfajta adományozói rendszernek, akik abban látják a problémát, hogy az új eljárás azt üzeni mindenkinek, a kulturális örökség eladható bárkinek, aki a legjobb ajánlatot teszi.
Mások szerint a megtépázott renoméjú cégeknek jó alkalmat kínálhat az új helyzet arra, hogy a kultúrán keresztül mossák tisztára magukat,
elég csak megnézni a BP példáját az Egyesült Királyságban, amely a Tate Modern finanszírozásából vette ki a részét nagyon sokáig. Amikor azonban a klímavédelmi aktivisták felemelték szavukat az ellen, hogy az éghajlatváltozás egyik fő felelőse a múzeum legfőbb szponzora, a régóta fennálló támogatási szerződést felbontották.
Christer Gustafsson, az Uppsala Egyetem professzora szerint az teljesen nyilvánvaló, hogy a világ összes műemlékének fenntartására már nincs elegendő pénz az államkasszákban, és helyet kell adni a magánfinanszírozásnak is. Lehet azonban ennek hosszú távon negatív oldala is, az semmiképpen nem lenne jó, ha a közterek „privatizációja” ahhoz vezetne, hogy a városok egy részét elzárják a nyilvánosság elől, vagy esetleg olyan helyen is belépési díjat kell majd fizetni, ahol eddig nem kellett. Meg kell találni az egyensúlyt, a műemlékek nem válhatnak reklámfelületekké, de azt is látni kell, ha meg akarjuk őrizni a múltunk darabjait, akkor pénzre van szükségünk.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
