Őrfi József, a pilisi rengeteg erdő szélén megtervezte, felépítette és saját erőből kivitelezte családi házukat, amely idén három díjat is nyert a Média Építészeti Díján.
Őrfi József, a pilisi rengeteg erdő szélén, megküzdve a magyar építési előírásokkal, megtervezte, felépítette és saját erőből kivitelezte családi házukat, amely idén három díjat is nyert a Média Építészeti Díja gálaestjén, köztük az Europa Design belsőépítészeti különdíját.
Őrfi József piliscsabai családi házát, amely a legjobb épület díját is elnyerte, 21. századi mesébe illőnek nevezték a MÉD díjkiosztó ünnepségén, "Hagyomány és innováció egymásra találásának lehettünk szemtanúi" – jellemezte az épületet Fürdős Zsanett a MÉD-et szervező epiteszforum.hu főszerkesztője. Valóban, Őrfi Józsefnek már a pályája is a népmesék hőseit idézi: a katolikus hittanári tanulmányokat követően választotta az építészetet, világot látott, Bécsben végezte el a master képzést, itthon pedig Makovecz Imre személyes tanítványaként sajátította el a tervezés mesterfogásait, első közös munkájuk egy kápolna volt. Közben a tervezés mellett padlóburkoló szakmunkásnak is kiképezte magát. A magyar építési előírások szerint azonban mindez nem lett volna elegendő ahhoz, hogy felépítse a saját házát, ezért alapított egy kivitelező céget és kiváltotta a felelős művezetői jogosultságot is, csak így tudott generálkivitelezésben építkezni. Az erőfeszítések megérték a fáradtságot, hiszen alacsony költségvetéssel, önerőből, hitelfelvétel nélkül olyan mindenki számára elérhető anyagokból és eljárásokkal sikerült felépíteni a házat, ahogy saját maga eltervezte. Mindössze az ács, kőműves, víz- és villanyszerelő szakipari munkákhoz kellett szakembereket alkalmaznia.
Miért a favázas, könnyűszerkezetes technikára esett a választás?
A cél egy egyszerűen megvalósítható, de építészeti gondolatvilágában igényes épület létrehozása volt, amely funkcionálisan és esztétikailag is megfelel a család elvárásainak, miközben tiszteletben tartja a környezetét és alkalmazkodik a telek adottságaihoz. Nagyon sok energiámba került, hogy legális legyen az építkezés. Az alkalmazott könnyűszerkezetet egyedi termékként kellett engedélyeztetni, így tudtam megépíteni. Pedig az alkalmazott technika műszakilag fapadosnak mondható, nem bonyolult, a faváz közé hőszigetelést raktunk, majd ezekre fólia került és le lettek burkolva. Építés közben értettem meg, hogy ugyanazt művelem, mint a régi parasztgyerekek, akiknek kellett egy ház és valahol lakni akartak. Az autodidakta etnográfus és fotóművésznek, Kunkovács Lászlónak van egy könyve, az Ősépítmények, amelyben összefoglalta a régi építészet alapelvét: abból építettek, ami éppen kéznél volt, akkorára, hogy éppen elég legyen, és olyanra, hogy ne kelljen szégyenkezni miatta. Velem most ez történt… A fára mint alapanyagra azért esett a választásom, mert könnyű megmunkálni, és árban is gazdaságos. Az alkalmazott technika milliókkal lett olcsóbb, mintha téglafalat építek, amihez kell az erős alapozás, sokkal több a beépített anyag és több logisztikát is igényel. A szerelt fának kevesebb volt az élő munka igénye, és nem kellett gépészetet sem kiépíteni. A falban lévő, 20 cm vastag hőszigeteléssel és az egyszerű, elektromos paneles fűtéssel mindössze 25-30 ezer forint négy főre a havi elektromos áram átalánydíj 65 négyzetméteren.
Hogyan bővült ki a két kis garzonból álló családi ház?
Az építkezés három évig tartott, az alapot a kis családi ház képezte, amelyet még építész-technikus édesanyám építtetett a kettőnk részére, és két kis garzonból állt. Azt mondta, hogy fiam, ha majd egyszer családod lesz, akkor az egyik irányban bővítheted a házat. És ez így is történt, mikor a párommal úgy döntöttünk, hogy ez a helyszín ideális lesz Piliscsabán, a dombtetőn a családalapításra. Az egyik kis garzon konyhájából hálószoba lett, a hozzáépített részben pedig egyterű konyha-nappali rész kapott helyet, amihez kapcsolódik egy előtér és egy kamra. Ennek kiegészítéseként épült meg a garázst, műhelyt és az irodámat befoglaló épülettömeg, amely a többi résztől eltérően cseréplécekkel határolt. A burkolat kézműves jellegét a lécek hosszában történt elfelezése adta. Kifelé a lécek vágott fele került, amely így kívülről kicsit hullámzó hatást kelt. A háznak erre a részére, ahol a számomra kialakított helyiségek helyezkednek el, nem kerültek nyílászárók, mivel nem akartam ablakot, ahol a közeli szomszédság be tud nézni, viszont a lécek átmenetet képeznek a teljes nyitás és zárás között, bentről csak dekorálják a kilátást, kívülről sokkal zártabbnak tűnnek. Így kellő intimitást kaptak a terek, a tetőtérben lévő irodámban az íróasztal előtt 2 méterrel helyezkedik el a lécsor, és szép kilátás nyílik a környékre. Az irodám üvegkabinnal van elválasztva a garázs-műhely terétől, asztalmagasságig cementtel burkolva.
Hogyan élted meg a saját erős kivitelezés folyamatát?
Maga a kivitelezés száraz és egyszerű, fapados döntések és szakipari munkák sorozata, egyetlen pillanatot sem tudok kiemelni, ahol maga az építési tevékenység felszabadító örömet okozott volna. Mindig részfeladatokat kell végrehajtani az építés során, koránt sem olyan felemelő érzés, mint amikor valaki farag egy szobrot. Építészként úgy voltam jelen a folyamatban, hogy a három év alatt végig tudtam mit akarok kihozni belőle, és nem veszítettem el a fonalat. Egyébként az adott pillanatban mindig egy unalmas szürke részfeladat végrehajtására kellett koncentrálni. A cégem neve „EgyMegoldás Kft.”, én abban hiszek, hogy ha elég sokat foglalkozom egy feladattal, akkor jó eséllyel megtalálom az optimális megoldást. Az építkezésnek kicsi volt az infrastruktúrája, minden egyes döntést jól átgondoltam, hogy jó lesz vagy nem, és mindig csak akkor kezdtem a kivitelezésébe, amikor már a kezemben éreztem, hogy meg akarom csinálni, amikor már ott volt hozzá a lendület és az energia, hogy sikerülni fog.
Mit jelent a számodra, hogy a MÉD három díját is elnyerted?
Évekig építészkritikusként dolgoztam, a Magyar Nemzetnél online építész bloggerként, valamint a Heti Válasznál kritikusként, így rendelkezem azzal a szellemi reflexiós képességgel, hogy meg tudom ítélni mi az értéke annak, amit csinálok. Nem tervezek bárkinek, ha van egy ügyfelem, akkor úgy látom, mint embert, hol él, milyen családja van, milyen problémákkal szembesül, és én a házzal meg tudom gyógyítani, tudok neki segíteni, mert olyan térkereteket adok, amelyben jól tudnak működni. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy egy adott emberközösségnek nem adhatok sokkal jobb házat, mint ahol tartanak, mindig csak egy lépéssel jobbat, különben nem a fejlődésüket szolgálja. A MÉD díjakért sokat dolgoztam, de a kirobbanó fogadtatás engem is meglepett, annak ellenére, hogy tudatos voltam a kommunikációban, a tervezésben, az építésben. Építészkritikusként azon dolgoztam 7 évig, hogy az építészek és a közönség közti távolságot szavakkal csökkentsem, és most a saját házam belsőépítészeti különdíjával, ami a MÉD-en belüli szakmai elismerés, nagy feszültséget oldottak fel bennem azzal, hogy a szakma részéről is értették és szeretettel fogadták a házamat.
Szöveg: Europa Design
Fotók: Bujnovszky Tamás, Turós Balázs és Europa Design
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
