A legrangosabb olasz designdíj négyszeres győztese 88 évesen halt meg.
Meghalt az egyik legjelentősebb olasz bútortervező: Enzo Mari 88 éves korában, Milánóban hunyt el. A designer október 19-én halt meg a San Raffaele kórházban, ahol koronavírussal kezelték; másnap a felesége, a 82 éves művészeti író Lea Vergine is távozott az élők sorából.
Mari a hatvanéves pályafutása alatt olyan gyártóknak tervezett termékeket, mint az Artemide, az Alessi, a Danese, a Driade vagy a Zanotta. Egyik úttörője volt annak az eszmének, hogy a hétköznapi emberek számára is hozzáférhetővé tegye a gondosan tervezett bútorokat.
„Korunk egyik legtehetségesebb, eredeti, megalkuvást nem ismerő designere volt”
– mondta róla Stefano Boeri, a Triennale Milano elnöke, ahol jelenleg éppen Mari munkáiból látható egy átfogó retrospektív kiállítás. „Ciao Enzo. Te ne vai da Gigante”, azaz „Ciao Enzo. Óriásként távozol” – tette hozzá a Facebook-oldalán Boeri.
Mari Novarában született 1932-ben, de a tanulmányait már Milánóban végezte. A korai munkái közé tartozik az akkoriban alapított olasz Danese számára tervezett váza-sorozat, ceruzatartó, naptár-sorozat és a kisgyerekeknek tervezett 16 Animals puzzle. Ugyancsak Mari tervezte a Danese számára az enyhén hajlított ipari gerendából készült Putrella tálcát.
A 60-as, 70-es években számos bútort tervezett olasz cégeknek, köztük a Delfina széket a Driade számára. 1969 és 2001 között négyszer is elnyerte a rangos Italian Compasso d’Oro designdíjat. Ugyancsak kiemelkedőt alkotott az Elisa és a Box székekkel (a Dirade számára), valamint a Zanottának tervezett Toniettával és az Alessinek tervezett Squeezerrel.
Teljes pályafutása alatt több mint 2000 munkát készített. Könyveket is publikált, a hatvanas években jelent meg Az alma és a pillangó, egy szavak nélküli könyv, ami egy alma és egy hernyó történetét meséli el; a hetvenes években írt Autoprogettazione a DIY bútorkészítésről szólt, és a műfaj egyik első alapvetésének tekinthetjük.
„Sem Isten, sem Mester – ez az egyetlen szabály nálam, de ismerjük el, hogy Enzo nagyon sajátos fényt vetett a megértésre, egyértelműen a legjobb volt közülünk. És mindörökké az – emlékezett rá Philippe Starck. – Szív, politika és szigor segítségével jutott el a minimum abszolút eleganciájához. Nagyon kedveltem, amilyen éber kommunista. Remekül elszórakoztatott a politikai beszédeivel, amikor bármilyen érthető ok nélkül szenvedélyesbe váltott a hangja, majd ugyanolyan hirtelen lehült, szintén ismeretlen okokból. Imádtam ezt termékeny hang-tájat. Nem tervezhetünk múlttal jövőt, mégis nekünk, designereknek mindig figyelnünk kell Mari munkáira: dinoszaurusz lábnyomok, amelyek sok mindenre megtanítanak. Remélem, számára kommunizmus van a paradicsomban, ahogy mindig is gondolta.”
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
