Ráadásul mindez egyben: a Paradigma Ariadné-féle Százosztatú ház is látható volt a Rejected kiállításon.
A legérdekesebb nem nyertes pályázatokból szervezett kiállítást Ohióban a Team B Architecture & Design csapata. A Rejected művei között a Paradigma Ariadné Százosztatú háza is látható volt.
„Nem gondoltuk, hogy valaha így lesz, de egy ilyen társaság miatt megérte elbukni azt a pár pályázatot” – írta nem olyan régen a Paradigma Ariadné a Facebook-oldalán.
A Team B Architecture & Design iroda csapata építészek elutasított, visszadobott terveit szedte össze a Rejected kiállításon, az egyesült államokbeli Ohióban. A kiállítás – amelyen a PA Százosztatú háza is látható volt – nem szimplán a nem nyertes pályázatok best of-ja volt, hanem feltette a kérdést: Mit veszítünk azzal, ha csak a nyertesek írják a narratívát, csak a révbe ért pályázatokról beszélünk?
A kiállításról Matt Shaw, az Architect’s Newspaper vendégszerkesztője számolt be. Shaw a „hiperkapitalista neoliberális társadalom” leírásából indul ki, ahol a technológia – elsősorban az okostelefonok és a közösségi média révén – behatol a pszichébe, és végül saját magunk kizsákmányolói leszünk. A témáról itt olvasható egy alapos dolgozat, mi viszont lépjünk tovább, oda, ahol mindez kapcsolódik az építészeti pályázatokhoz! Shaw szerint „ha a neoliberalizmus azt akarja, hogy állandó megerősítést keressünk, akkor az elutasítást keresni és ünnepelni bizonyára egészséges alternatíva.
A B-válogatott tehát az építészvilág inceleiből áll. Kik azok az incelek? Akaratlanul cölibátusra kényszerülők, akiknek nem jut szex, pedig szeretnék.”
Ez az állandó, nihilista elutasítás állapota, folytatja Shaw, megjegyezve, hogy „az internet sötét zugaiban az incelek kialakítottak egy szubkultúrát, rosszabb esetben radikalizálódnak, erőszakossá válnak, tömegmészárlást terveznek.” Azért a Paradigma Ariadnét mi nem ilyennek ismerjük, egyszerűen csak „elbuknak pár pályázatot” olykor.
Mint a Százosztatú ház esetében is.
A Százosztatú házat még 2018-ban tervezte a stúdió (a csapat: Árkovics Lilla, Csendes Bernadett, Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Herkli Mátyás, Smiló Dávid) az MTK fociakadémiája számára. A Józsefvárosi Sportpálya Udvar tervpályázatára leadott javaslat nem puszta funkcionális keretet adott volna az utánpótlásnevelésnek, de tereinek logikája az utánpótlásnevelés célját is felidézte volna.
„A magyar építészet egyik előképe a háromosztatú ház, amely három helyiségből, és az azokat egy láncolatra fűző tornácból áll. A háromosztatú ház olvasata azonban többet sejtet, ugyanis a struktúrája szükség esetén bővíthető” – írta a koncepcióról a Paradigma.
Az iroda nem kukoricázott, a bővítést jóformán a végletekig fokozta: négy-öt-hat helyett mindjárt százosztatú házat tervezett, a népi analógia exponálása egy 434 méter hosszú épületet eredményezett. (Ha még nyolc métert toldottak volna rajta, kijött volna a sportág történetének talán legismertebb taktikai felállása, a 442.)
Ugyanakkor a terv koránt sem csak egy öncélú játéknak készült, elvégre a felvázolt komplexum frappánsan magába foglalta tervezett épület fő funkcióját is, ahogy írták, „olyan előképet idézve, amely nem külsőségeiben, hanem téri adottságaiban hordozza a progresszivitást”. Vagyis az utánpótlásképzés a fejlődésről és a progresszióról szól, valamint a hitről, hogy adott képességek a megfelelő kezekben fejleszthetők, bővíthetők.
De ezen túl is számos lényeges feltételnek megfelelt a koncepció: gyorsan és egyszerűen megépíthetőnek tervezték, alkalmazkodtak a telken lévő focipályák É-D-i fekvéséhez, a hosszú épület egy lendülettel összekötötte volna mind a hat edzőpályát, az egyszintes épület pedig a környező építészeti örökséghez is igazodott, amennyiben nem akart a szomszédos zsidó temető kriptáinak magasságával versenyezni, végül a hosszú épület a környék ipari, vasúti múltját is megidézte volna.
Az alábbi videón megfigyelhető az alaprajz változatossága is: nem egyszerűen egy folyosót, és abból nyíló helyiségeket terveztek. A folyosó fala ívelt, akár egy jól sikerült beadás, máskor szlalomozik, mint Messi – hiába, 434 méterbe sok minden belefér –, ezzel adva helyet öltözőnek, irodának, konditeremnek, ebédlőnek, szállásnak.
Bár a zsűrinél az Építész Stúdió terve nyert, a Százosztatú ház egyértelműen része lett a városi folklórnak, ami szintén egyfajta elismerés.
A házat végigjárhatod az alábbi chill-out videón is (hanggal!):
És ha még mindig nem lenne elég, teljes terjedelemben közöljük a Százosztatú ház alaprajzát is, amelyet szerkesztőségünkben ellenszavazat nélkül az Év alaprajzának választottunk:
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
