Meglepő felújítás: a Tisza-kastély Geszten

Körbejártuk építészeti szempontból, milyen lett az ország egykori közepe, a geszti Tisza-kastély. Erről szóló írásunkat a 194-es, 2024/6-os lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Olvasási idő: …

Geszt. A szó jelentése nem más, mint a fatörzs magja. Ironikus – ugyanezen elnevezéssel élő, most már határszéli településünk valaha az ország belsejében volt és szimbolikus értelemben is afféle társadalmi centrum lehetett a Tisza család és kastélya okán. Valljuk be, ez az információ sokunknak meglepő. Elfeledkeztünk e tényről, és a most elkészült felújítással elevenítjük fel újra.

A Tisza család kezdetben egy nyitott tornácos kiszolgálóépületet és egy földszintes kúriát hozott itt létre, amit a későbbi fázisokban L alakban összekapcsoltak, és megkoronáztak egy karakterformáló emeletes pavilonnal – a jelek szerint ez Czigler Antal építésznek köszönhető. Bár az építésről, Geszt múltjáról, a geszti remete Arany Jánosról sokat lehetne regélni – ez a cikk mégsem terhelhető múltról szóló karakterszámokkal. Ahhoz inkább a kiállítás megtekintésére invitálom az olvasókat, hogy most az építészeti felújításra koncentrálhassunk.

Ehhez egyetlen múltbéli tényt mégiscsak fel kell azonban idéznünk, sokunknak ugyanis meglepő lehet egy ilyen volumenű múzeum- és szállásfejlesztés kivitelezése a határszélen. Geszt egykor az ország belseje volt, szellemi ereje pedig szintén hangsúlyossá vált a nem egy történelmi személyiségünket – köztük két miniszterelnököt is – adó Tisza család miatt. Fontos közéleti találkozók és döntések színhelye volt, ennek ismerete után pedig a felújításnak is érthetővé válik kultúrpolitikai jelentősége.

Rákeresve az interneten, bőven találunk illusztrációt a 2012 – 2015 – 2017 tervezési stációkkal pontosított (koncepció terv, engedélyezési terv és kiviteli terv - alapján megépült), ma már bejárható kert és megtekinthető kastély épületegyüttes áttervezését megelőző állapotokról. Omló vakolatok, beázások, nyomokban fellelhető vakolatarchitektúra. Működött benne iskola, volt itt libatelep is, a 2010-es évekre szerkezeti állapota pedig gazos környezetével feledtette a hajdani méltóságot. Ráadásul egy több hektáros parkról is van szó, amelyen állt egy tiszttartói ház és nyomokban a hajdani istálló és inaslak is. Az 1884-es kataszteri térképen ez a két épület tisztán kivehető, így egy autentikus telepítés maradt ránk szerencsére.

Az épületek és a parkrehabilitáció tervezési koncepcióját a DAW Építész Stúdió és a Mobilia Architects építészei, név szerint a vezető tervezők – Katona András, Zakariás András és Zakariás Tamás – vették kézbe, akik szerint a projekt három pillérre épült. Ebből kettő minden műemléki munkánál alap, ám a harmadik egy unikális csavart adott az egésznek. Az első, hogy a kezdetektől a rentabilitásra kellett gondolni; a második, hogy mindeközben nem sérülhetett műemléki érték; a harmadik viszont, hogy gondolni kellett a helyszín egykori közéleti titulusára, és azt a Tiszák örökségéhez méltóan kellett feltámasztani az első két kritériummal összehangolva.

Az építészeknek ilyenkor saját tervezői szempontjuk mellett számos szakág és terület véleményének összeegyeztetésével, ötvözésével vagy felülírásával kell szembenézni. Az egészséges egyensúly kidolgozásában segítségükre volt a minden jelentős kastélyfelújításnál propulzor személyként feltűnő Virág Zsolt, de az építészek műemlékekhez fűződő egyéni attitűdjét Vukoszávlyev Zorán is proaktívan támogatta. A kidolgozott hasznosítási és felújítási koncepciót, a konkrét terveket végül az akkori Építészeti Műemléki Tanácsadó Testület el is fogadta, és a kivitelezés négy év után most ért véget.

Magát a kastélyépületet gyönyörűen fel lehetett fejteni a későbbi toldozások-foldozások alól, archív fotók alapján a hiányzó műformák is visszaállíthatóak voltak, ahogy számos eredeti nyílászáró is fennmaradt restaurálható állapotban. Felfedeztek eredeti festésnyomokat és az egészen különleges tetőidom is megújult korcolt tetővel a pavilonon, míg a szárnyakon valódi kőpalával. A kastély szerkezetében a kiszolgáló terek és a vizesblokkok elhelyezése volt nagy kérdés, amit az építészek értelemszerűen nem a műemléki részeken, hanem a pinceszinten akartak kivitelezni.

Ehhez az L alakú épület két szárnyának csatlakozása alatt akartak négyzetmétereket kinyerni, ám a jelek szerint a terület nem volt pincézhető és sokan nem javasolták az aláépítést. Mégis az építészek meglátása igazolódott be a falkutatásnál, a harántfalak ugyanis lementek az alapozási síkig. Az egész L alapú épület teljes alagsori hasznosítása megoldható volt, ráadásul plusz atmoszférát is teremtettek ide a téglaszövet felfedésével, és annak finom „pókhálós” gúzolásával.

A nyers építőanyag feltárása egyébként egy visszatérő jegy: az alsó szintről rögtön a padlástérre váltva például belátható a tetőszerkezet gerenda-erdeje, mely alatt padlóösvényeken juthatunk egy transzparens, új építésű vetítő-előadó terembe. Ez a helyiség egy körbejárható üveggerendás és üveg héjazatú kubatúrában van, amivel úgy alakult ki zárt és fűthető tér, hogy nem kell közben az egész padlásteret temperálni. Viszonylag egyszerű, de persze az egész tetőszerkezet statikai felújítása miatt nem olyan könnyű feladat ez – mégis annál látványosabb a régies fa és a transzparens tömeg párosítása. A régi anyagok feltárulásának újabb akciója tér vissza a tiszttartói ház sarkán is, ahol megmutatják az egész épületegyüttes tulajdonképpeni legrégebbi mementóját. Magát a területet a Tiszák a 18. század végén kapták meg, ám itt valaha jezsuita kolostor is állt, s e falszakasz talán ebből az időből maradt ránk tanúként.

E feltárult szövetek mellett kontraszt, hogy néhol egészen meglepő módon tűnnek fel modern, steril beiktatások a történeti szövetekbe. Ennek egyik leglátványosabb szereplője az istállóépület és a kastélyépület közötti üveg-nyaktag. A két L alakú architektúra U alakban rendeződik, kettejük között a földesúr lóháton vonulhatott egy nyitott építményen keresztül a csikósudvarba. Az istállóépület megmaradt történeti kvalitások híján is alkalmasabb volt arra, hogy modern szálláshellyé avanzsálják sztereometriára törekvő részletekkel. Innen vezet át a kastélyépületbe egy fűtött üvegből épült konstrukció, ami bátor, de akceptálható lépés jelen helyzetben. Az üveg olyan könnyű struktúra, ami úgy bontható el esetleg, hogy közben nem sérti a műemléket, így még a legkonzervatívabbak is kedvelik műemléki örökségek bővítésénél, és a megjelenése is elég neutrális ahhoz, hogy jól kommunikáljon bármilyen történeti formával.

DAW Építész Stúdiónak és a Mobilia Architects építész stúdiónak már afféle karakterjegye a meglévő tömbök lazítása, kapcsolása üvegszerkezetekkel – lásd előbbinek a nagykovácsi Teleki–Tisza-kastély felső szintjének beépített, üveghomlokzatos előadótermét, valamint utóbbinak a budapesti Iskola utcai, korábbi MVM, ma Nemzeti Fejlesztési Minisztérium épületének sokat publikált, pontmegfogásos kontra acélpászmás üvegdobozát. Szintén ilyen meglepő jövevénynek tűnik a keleti szárny kőcsipkés korláttal kialakított teraszának előtetője. Díszes szegéllyel kialakított, 19. század végi elődje csupán a 2000-es évek elején adta fel a szolgálatot, modern, függesztett visszaidézése viszont védelmet nyújt annak a kőből épült terasznak, amely nem kevéssé jelentős találkozóknak kínált platformot Tisza Kálmán idején.

A modernségek között személyes kedvencemet említeném utoljára: ez pedig az északkeleti szárny íves loggiájának beüvegezése. Stílusa visszaköszön a tiszttartói ház nyílásainál is. Bár strukturális üvegről van szó, a szilikoncsíkok kontúrja mégis frappáns és absztrakt a mellette lévő történeti főhomlokzat sűrű, síkból kilépő osztásaihoz képest. A kivitelező 1:1-es prototípust is kapott az elkészítésükhöz – nagyon elegáns megoldás lett a végeredmény.

Az egész tájépítészeti rendezés, a szintén az építészek által kijelölt sétányok, kertek koncepciója impulzív, és a hatalmas park újabb épületeire is van már terv egy másik ütemben reménykedve. A kastély mögött egy 120 férőhelyes szálloda tervdokumentációja áll rendelkezésre, ahogy az egykori pálmaház megidézésére is van ötlet – akár az Eva Jiřičná-féle, prágai télikertben található munkából kiindulva. Mindez egyelőre a jövő zenéje, és a most lezárult ütem önfenntartása is elegendő kihívás lesz azzal együtt, hogy azért mégis csak egy romból született, szemet gyönyörködtető felújításról van szó. A folyamatban az egész település helyzetbe hozása is épp történik, a parkon túl a templom és az elkészült Tisza-kripta renoválása is azt mutatja, hogy a határ szélén ez a hely újra valaminek a közepe akar lenni.

További képek a cikk végén található galériában!