Megoldás egy égető problémára? Bemutatjuk a Dunakeszi Diáknegyedet

A népességnövekedés komoly fejtörést okoz Dunakeszin, amely az iskolahelyek számában is megmutatkozott. Ezt orvosolták a több épülettömbből álló diáknegyeddel. Erről szóló cikkünket a 192-es, 2024/4-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Gulyás Attila
• Olvasási idő: …

Az előkészítés hosszúra nyúlt évei után szeptemberben már tanévnyitót tarthatnak Dunakeszi két új középiskolájában. A város határában felépült nagy területű, a méretei ellenére szellős, emberléptékű és kompakt épületegyüttes változó geometriájával minden elemében mozgalmas, játékosan szórakoztató.

Dunakeszi azon ritka hazai települések egyike, ahol az országos tendenciával ellentétben a lakosságszám nemhogy csökkenne, hanem folyamatosan növekszik. Ráadásul dinamikusan. A Duna-parti település az 1990-es években felerősödött szuburbanizáció hatásainak következében mára Érd után Pest megye második legnépesebb települése lett. Az újonnan ideköltözők nagy része Budapestről érkezett, számos fiatal, értelmiségi család telepedett meg itt. Mindehhez számos kedvező adottság rendelkezésre állt vagy kellőképpen fejlődött az elmúlt bő három évtizedben: kifejezetten jó közúti és vasúti kapcsolat a fővárossal, jó a kereskedelmi ellátottság. Ezzel szemben az oktatási intézményeknek nem sikerült lépest tartani a fiatalodó város igényeivel, egyre komolyabb gondot okozott a férőhelyhiány, valamint az, hogy az általános iskolát befejező diákokat erőteljesen korlátozott helyi középiskolai kapacitás várta, így a tanulók nagy része kénytelen máshol folytatni tanulmányait.

Az önkormányzat, látva a hiányosságokat és az állandó demográfiai növekedést, egy jelentős középiskolai fejlesztésre határozta el magát. Az új középiskolát egy összetett, két különálló intézményből és egy tanuszodából álló „diáknegyedként” gondolták megvalósíthatónak, és a koncepciótervekbe a megrendelő már az előkészítés korai szakaszában bevonta az építész tervezőket. Mivel a nagyszabású elképzeléseket már nem lehetett megvalósítani a meglévő és átalakítandó városi épületekben, ezért az új központ számára a város északi határában jelöltek ki egy 31 hektáros, közúton és kerékpárral is jól megközelíthető területet.

Az összeállt program három fő eleme egy 20 termes gimnázium, egy 24 termes és megfelelő műhelyekkel ellátott szakképző központ és egy vízilabda-mérkőzésekre is alkalmas tanuszoda. A két iskolaépülethez egy-egy saját külső sportpályát és zárt tornacsarnokot is rendeltek, valamint a tömbök egy belső, mesterséges dombbal kiegészített udvart is magukba zárnak, ami alatt étkezőt alakítottak ki. A központ elemeinek elhelyezésekor az is kiemelt szempont volt, hogy minden egység egymástól lezárva, függetlenül is működhessen, ugyanakkor teljes legyen a szabad átjárhatóság is közöttük.

Erre a számos elvárásnak, szabványnak és igénynek megfeleltethető összetett programra kellett olyan építészeti választ találni, amely egységesen kezeli ugyan a tömböket, de azoknak mégis valamilyen módon jól elkülönülő, saját identitást adna. Az Incorso Design tervezőcsapata elegánsan, ugyanakkor kellő játékossággal oldotta meg ezt az összetett építészeti kihívást. A hatalmas területen szellősen, de finoman egybefűzve, a város felé szabályos térfalat alkotva sorakozik a diáknegyed két fő iskolatömbje, ezektől nyugat felé teljesen külön áll az uszoda épülete.

A földszínű, patinás téglaborítású homlokzaton váltakozó ritmusban sorakoznak az antracitszürke nyílászárókkal körbevett méretes ablakok, majd a sportlétesítmények esetében ezek még látványos, a tető síkjában elhelyezett, hatalmas ablakokban végződő hasábokkal is kiegészülnek. A homlokzatok finoman heterogén téglaburkolatát helyenként kisebb-nagyobb mértékben szintén antracit lemezburkolat váltja fel, ezzel is újabb lendületet adva az épületegyüttesnek.

A szétterülő, hatalmas beépített területű iskolaközpont – a téglára, az antracit-felületekre és a méretes ablakokra építő – egységes építészeti arculatot kapott, de minden eleme mégis saját világgal bír, egy-egy rá jellemző megkülönböztető jeggyel. Legyen ez akár a síkok, geometriák finom vagy feltűnőbb elmozdulása, a más és más szöget bezáró tetősíkok, esetleg a fémburkolat mértéke, az ablakok játékossága, vagy például a csak egy szakaszon megjelenő lamellás épületrész.

Az iskolaközpont fő arcát a város, azaz dél felé mutatja, ahol az utolsó, családi házas utcától egy intenzíven telepített erdősáv fogja elválasztani. A megérkezés tere a két oktatási tömb közötti egyszintes lepényépület, amely egyszerre három főbejáratot is kapott: külön a két iskola felé és középen egy önálló bejárat, amelyből a belső udvar alatti étkező érhető el, külön rendezvény esetén teljesen leválasztva az iskoláktól. Mindkét iskolaépület elrendezése hasonló logika mentén épül fel: a főbejárat egybenyitott kétszintes, galériázott aulába vezet, innen indulhatunk el a földszinti folyosók irányába vagy a főlépcsőházon keresztül az emeletekre.

Széles, levegős középfolyosókra rendezték a tantermek, szaktermek és csoporttermek sorát, de a folyosók kialakításánál is kifejezetten ügyeltek arra, hogy amennyire lehetséges, azok is kapjanak természetes bevilágítást, hol a végekből, hol oldalról. A folyosókon a diákok számára zárható szekrényeket, valamint némi intimitást nyújtó kellemes, játékos geometriájú beülő fülkéket alakítottak ki, de minden szinten találunk kisebb kiteresedéseket, zsibongókat, amelyekből egy-egy loggiára léphetünk ki. Ez utóbbi szintén a homlokzat óvatos játékosságát, a ritmus kellő megtörését eredményezi. A két, egymás felé forduló, U alakú iskolaépület egy zárt belső udvart fog közre, aminek mesterséges dombja rejti az étkezőt.

Az udvar mindkét iskolából elérhető, várhatóan dús növényzetébe elhelyezett ülőhelyek és sétányok a szünetekben, lyukas órákban közösségi térként szolgálhatnak. A tetőkertben megbújik egy lépcsősoros-pódiumos kialakítású, szabadon használható kültéri „előadótér” is, ami nem az egyetlen olyan eleme az iskolakomplexumnak, ami a tantermen kívüli oktatásra, aktivitásra ösztönöz. Ugyanakkor az épületen belül is létrehoztak egy közepes méretű, pódiumos kialakítású előadótermet.

A szakiskola tömbjéhez két híddal további szárnyak kapcsolódnak, az egyikben a gyakorlati oktatás helyszíneit, műhelyeket, laborokat találjuk, a másik maga a tornacsarnok, amely térelválasztókkal akár három részre is osztható, mindegyikhez külön bejárattal, öltözőcsoportokkal. A két szárny fogja közre a sportudvart. A gimnáziumi tömbhöz is tartozik hasonló kialakítású sportudvar és kapcsolódik egy nagyobb, akár egy 2000 fős rendezvény befogadásra is alkalmas, 10 méteres belmagasságú tágas tornacsarnok megfelelő hangtechnikával és -szigeteléssel, természetesen külön bejárattal, büfével és ruhatárral. Mindezt még további terek is kiegészítik: féltornaterem; napos, végig bordásfalazott kisebb gyógytornaterem.

Teljesen különálló tömböt képez a tanuszoda, amelynek nagyobb medencéje vízilabda-mérkőzések megrendezésére is alkalmas, mellette sekélyebb vizű gyakorlómedence. Az épület belső elrendezése egyszerű logika szerint épül fel, a keskeny előtérből – benne recepciós- és jegyárusító pulttal – nyílik a koedukált öltöző, azon keresztül juthatunk a medencetérbe. A galériaszintként is értelmezhető emeletre az iskolaépületekben is megismert, faborítású korláttal ellátott lépcső vezet fel, fent büfé, a szülők számára várakozótér, ahonnan ablakokon keresztül szemmel tarthatják csemetéiket, az innen induló, a medencetér két oldala felett végighúzódó nyitott folyosók pedig lelátóként is szolgálhatnak.

A diáknegyed teljes területen végigvonuló, szabad szemmel alig észrevehető, mégis jelentős szintkülönbséget, a Duna irányába való folyamatos lejtést rejtett eszközökkel igyekeztek kiigazítani, ezért támfalakkal, nagyobb belső ugrásokkal csak ritkán találkozhatunk. Ugyanúgy a belső terekben is inkább a racionális visszafogottság uralkodik, nem harsogó, de mégis elegendő színhasználattal, a főlépcsők esetében faborítású korlátokkal, a folyosókon mozaikszerűen színezett, beépített, zárható szekrénysorokkal. A két különálló intézmény belső világa nagymértékben egységes, mégis pár apró jegyben eltér, megkülönböztethető egymástól, ez főleg a színhasználaton érhető tetten.

A nagyszabású, összesen várhatóan 1500 diákot befogadó két intézmény és az uszoda alkotta kompakt diáknegyed egy jól megfogható egységet alkot, amelyben a terek logikus elrendezése mellett nagy szerepet kap a fény, a világosság, a lehető legnagyobb szellősség, valamint a zöldre – a belső udvar dombja, a közeli erdők és a távoli Pilis látványa – való szinte állandó kilátás.

További képek a cikk végén található galériában!