Szalkai-Lőrincz Ágnes, az MTVSZ szakmai munkatársa és Vo Son Nam (Urbanum) közös írása az októberi fenntarthatósági tematikánk kapcsán.
A globális energiaválság platóján a városi környezet energetikai fenntarthatósága messzemenően nagyobb prioritássá nőtte ki magát az elmúlt hónapokban, tekintve, hogy a 2020. januári állapothoz viszonyítva Európa-szerte körülbelül 400%-os, Magyarországon 300%-os mértékű az energia-áremelkedés (Eurostat HCIP 2022). A megújuló energiaforrások és -hordozók mára nem csak a környezeti fenntarthatóság szempontjából biztosítanak vitathatatlan értékajánlatot, de társadalmi és gazdasági fenntarthatósági hasznot is képviselnek a városi környezet metabolizmusában.
Az urbanizmus különböző léptékein belül – lakástól közintézményekig – az építészeti és épületgépészeti energetikai megoldások között megbújik a klímaadaptáció egyik legerősebb mechanizmusa, az emberi együttműködés.
A Háztartási Megújuló Kiserőművek (HMKE) közül, a Magyarországon legelterjedtebb megújuló energiaforrásként, a napelemet nevezhetjük meg irányadónak. Egy önálló családi ház esetében a képlet igen egyszerű, azonban egy városi környezetben, a napelem rendszerek optimális működtetése nincs egyenlő elosztásban. A napenergia hasznosítása egy igen komplex feladattá válik egy sűrűn beépített és egységes településképi követelményekkel, netalán műemlék védelmi státusszal rendelkező városi negyed változatos tetőtájolású és szerkezetű társasházai esetében. Erre a komplex feladatra nyújt megoldás az energiaközösség koncepciója.
Amely önkéntes és nyitott részvételen alapul, és amelyet ténylegesen tagok vagy részvényesek irányítanak, [..] amelynek elsődleges célja nem a pénzügyi haszonszerzés, hanem hogy tagjai vagy részvényesei, vagy a működési területük számára környezeti, gazdasági és szociális közösségi előnyöket biztosítson. Az energiaközösség részt vehet energiatermelésben, beleértve a megújuló forrás alapú termelést, energiaelosztásban, energiaellátásban, energiafogyasztásban, aggregálásban, energiatárolásban vagy az energiahatékonysági szolgáltatásokban, illetve az elektromos járművek feltöltésére irányuló szolgáltatásokban, továbbá egyéb energetikai szolgáltatásokat is nyújthat tagjai vagy részvényesei számára.
Részletesebben lásd energiaklub.hu.
Az Urbanum felkérésére a Magyar Természetvédők Szövetségének szakértője, Szalkai-Lőricz Ágnes megvilágításával nyerünk betekintést a műemlékvédelem alatt álló, városi környezetben létesíthető napelem-rendszerek, és azontúl is az energiaközösségek jelenlegi helyzetébe és jövőképébe:
Előrebocsátom, hogy az alábbi írás nem építész tollából születik, hanem egy közösségi energiával foglalkozó természetvédőéből, ezért többször a téma iránt érzett szenvedély és elköteleződés vezet, semmint az építész szakma és a jelenleg érvényben lévő szabályozások kritikája. Előre kell bocsátanom azt is, hogy a cikk megírásakor még egyetlen bejegyzett energiaközösség sincs Magyarországon, azonban több szervezet áll előkészítési stádiumban.
Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni az energiaközösségek témájával, legelőször a közösségi előnyök ragadták meg a figyelmemet: az egyéni, a saját, az önálló, elszigetelt megoldások helyett végre közösen, együtt, egymásért tehetünk; közösen akarunk gondoskodni a saját áramellátásunkról, és együtt akarunk létrehozni valamit, aminek az előnyeit is közösen élvezhetjük. Az, hogy ehhez napelemtáblák vagy kábelek, villanyórák és tartószerkezetek tartoznak, hogy figyelembe kell venni egy épület tájolását és (adott esetben elöregedett) villamos hálózatát, az másodlagos volt. Azokon ugyanis – jó esetben – lehet változtatni. Jobban motivált, hogy Magyarországon is kaphasson saját napelemes rendszert például egy óvoda, iskola a szülői közösség adományából, amivel jócskán lecsökkenthető az áramszámlája. Vagy egy társasház lakói úgy tudjanak beruházni egy napelem-rendszerrel kombinált fűtéskorszerűsítésbe; amivel mindenki nyer. Vagy egy családi házas övezetben, ahol én is lakom, a kevésbé jó adottságú épületek összekapcsolódhassanak a jó tájolásúakkal, és megoszthassák egymás között a napelem által megtermelt villamosenergiát.
Hat év alatt számos nemzetközi jó gyakorlatot, működő energiaközösséget láttam, Spanyolországtól Németországig és Ausztriáig sok izgalmas szervezetet figyelhettem meg, s ezalatt világossá vált számomra, hogy az energiaközösségek létrehozásában a technikai megoldások mellett komoly kihívást jelentenek a helyi településképi rendeletek és a műemléki védettség is, és mire eljutunk (ha egyáltalán eljutunk) a kivitelezésig, addig számos tervet és engedélyt kell benyújtanunk különböző helyi, kerületi vagy megyei, fővárosi hivatalhoz, ahol az érvényben lévő szabályok alapján jóváhagyják vagy elkaszálják a beruházásunkat. Tehát nem csak az épület villamos hálózatán és a tulajdonosok hozzájárulásán múlik a beruházás sikere, hanem az építési szabályokon is. Nem mindegy ugyanis, hogy e rendeletek alapján egyáltalán fölkerülhetnek-e a napelemek a tetőre, s ha igen, hová és hány darab, mit tehetnek a lapostetős házak tulajdonosai és mit a nyeregtetősök. Sok helyen az arculati kézikönyvekben is részletezik a megvalósítás szabályait, máshol azonban még csak meg sem említik.
A legmagasabb erejű jogszabály, az Épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (röviden Építési törvény, Étv.) és az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) kormányrendeletben nem található meg a napelem kifejezés, csupán a megújuló erőforrás, így a felhelyezési szabályok kapcsán a települések helyi építési szabályzatát és szabályozási tervét is át kell tanulmányoznunk. Ez azonban településenként, Budapesten pedig kerületenként eltérő.
A Budapest Nappal hajtva projekt keretén belül dr. Gajdics Ágnes (EMLA Egyesület) A napelemek elterjedésének jogi és adminisztratív akadályai és a megoldás lehetőségei Budapesten című munkaanyagában összegezte az eltérő kerületi szabályokat. Ebből az derül ki, hogy
„KÉSZ-ek egy részében nem található előírás a napelemek elhelyezése kapcsán. Ebben az esetben azonban az OTÉK szabályai érvényesülnek, azaz valamennyi építési övezetben, illetve övezetben elhelyezhető napelem, amely használata során az építési övezetben, övezetben az alaprendeltetésnek megfelelő használatot nem korlátozza vagy attól nem igényel védelmet.”
A kerületek ráadásul egymástól eltérő fogalmakat használnak, egyes esetekben még a napelem és napkollektor fogalmát is keverik. „A napelem / napelempanel / napelemes cserép / napkollektor fogalmak egyértelmű meghatározása a jogszabály értelmező rendelkezései között elősegítené a kerületi jogszabályok értelmezését, alkalmazását.”
„A legtöbb kerületi szabályozás a napelemek épületen való elhelyezésére fogalmaz meg követelményeket. Ezen belül a korlátozások és kötelezések több tárgy köré csoportosíthatók:
- homlokzaton vagy tetőn való elhelyezés;
- magas vagy lapos tetőn való elhelyezés;
- közterületről való láthatóság mértéke vagy kizártsága;
- rálátással és visszatükröződéssel kapcsolatos korlátozások;
- a világörökségi, műemlékvédelmi vagy helyi védelem alá tartozó ingatlanok látványvédelme;
- kerületi szempontból meghatározó területekre vonatkozó korlátozások;
- egyes létesítmények tetőzetének kötelező hasznosítási módjára vonatkozó előírások;
- eljárási szabályok (pl. településképi bejelentés, kötelező konzultáció).
Több kerület is szabályozza az önállóan létesíthető napelemek elhelyezését (egyes területeken kizárt, vagy kerti építményként létesíthető általános jelleggel stb.). Jó példaként említhetjük, hogy a II. és a X. kerületi szabályok feltételként rögzítik, hogy a napelemek nem okozhatnak tükröződést. A II. kerület rendelete emellett azt is előírja, hogy az e feltételnek való megfelelést a településképi eljárásban benyújtott dokumentációban igazolni szükséges.”
Az új építésű házakban és a családi házas övezetekben létrejövő energiaközösségek lesznek tehát a legjobb helyzetben, Budapest akármelyik kerületében találhatók is, hiszen rájuk vonatkozóan nincs korlátozás a kerületi építési szabályzatokban. Az ő esetükben csupán az épületek tájolása, a villamosenergia hálózatok és a mérőórák mérete és állapota határolja be a lehetőségeinket. Az energiaközösség létrehozása azért lenne előnyös ezeken a területeken, mert ha több jó tájolású ingatlant kapcsolunk össze, akkor fogyasztóként bekapcsolhatunk néhány rossz adottságú ingatlant is, amely így a szolgáltató mellett a közösségtől is vételezhetne a piaci árnál (jóval) kedvezményesebb árú villamosenergiát, jelentősen lecsökkentve így az áramszámláját.
A kerületek belső részeiben, a településrész jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculatát és szerkezetét őrző épületeinél azonban jóval nehezebb a dolgunk, hiszen itt érdekellentét áll fenn a műemlékvédelem és az energiahatékonyság között. A műemlékvédelem – és a kerületi építési osztály – azt szeretné, ha egy századelős vagy még régebbi épület változatlan formában maradna fenn, az állagmegóvást és a felújításokat is úgy engedik elvégezni, hogy utána ugyanúgy nézzen ki az épület, mint eredeti állapotában. Ebbe viszont nem fér bele az, hogy 15-20 centis külső hőszigetelés kerüljön a falakra vagy táblás napelem a tetőre. Még akkor sem, ha emiatt borzasztó energetikai besorolást kap az épület, vagy több százezer forint lesz a villany- vagy gázszámlája, és emiatt kérdésessé válik, hogy folytatható-e a benne működő szolgáltatás vagy be kell zárni egy vagy több hónapra, vagy akár örökre.
Ez az a része a műemlékvédelemnek, amit nem értek.
Miért fontosabb egy gipszstukkó vagy egy faragott gerendavég, egy tető formája vagy a tetőcserepek látványa, ha mellette az épület fenntartása, egy intézmény működése a tét?
Miért száműzzük ezeket a modern eszközöket a belső udvarokba, a kert felé néző részre, miért tartunk fenn látszat-műemlékeket, Patyomkin-falvakat? Miért csúnya egy napelem-rendszer, ha meg tudja termelni az elfogyasztott villamosenergia nagy részét, s ezáltal töredékét kellene fizetni a szolgáltatónak? Miért szebb az, ha napkövetős napelemes virágok „nőnek” helyette az udvarban?
Az ablakok-ajtók ma már legyárthatók energiatakarékos kivitelben, háromrétegű üvegezéssel, ugyanolyan stílusban, mint az eredeti. Igaz, jóval drágább, mint egy egyszerű műanyag változat. De ha nem cserélik ki, a fűtésszámlában fizetünk ki folyamatosan sokkal többet, igaz, kisebb részletekben. A külső hőszigetelésre felkerülhetnek a jellegzetes stukkók, díszítő elemek, a gerendavégek levághatók és betoldhatók, ma már mindenre van megoldás. A napelemek is felhelyezhetők lennének, hiszen a tető formáját nem változtatják meg, csak „rátelepednek”, egy másik réteget visznek föl a cserepekre.
A teljes tiltás – főleg, ha az utcafronti rész tájolás szempontjából a legelőnyösebb tetőfelület – ilyen esetben szerintem legalábbis megfontolandó, felülvizsgálandó lenne. Ezzel szemben a napelemes tetőcserepek felhelyezését minden kerület megengedi, bár a technológia jelenleg még gyerekcipőben jár, jóval nagyobb a hibalehetőség és a veszteség, ráadásul másfélszer annyiba kerül, mint a táblás változat. De ilyet lehet, mert tetőcserép és nem tábla. Sőt, van olyan kerület, amelyik azt is előírja, hogy a tetőcserép színével egyező legyen a napelemes cserép, noha az minden esetben fekete négyzetek sorát fogja jelenteni, akár cserép-sárga, akár fekete alapra dolgozzák rá őket.
A fenti megkötések ráadásul az egyedi ingatlanokra vonatkoznak. Képzeljük el azt, mekkora adminisztrációs terhet vesz magára az, aki egy vagy több ilyen védett épületet készülne bevonni egy energiaközösségbe! Ha egyetlen ingatlan napelemes rendszerének engedélyezése is hetekig elhúzódik, mennyi időbe telik majd egy utcányi épület energiaközösségbe vonásának engedélyezése és adminisztrációja? Ki fogja eldönteni, hogy mi maradhat meg kerületi hatáskörben és miről döntsön egy fellebbviteli hatóság, akár maga a Kormányhivatal? Ezekre a szabályozásokra is várnunk kell még, ahogy az energiaközösségek működésének egyéb részleteinek kidolgozására is.
Az épületek állagmegóvása és az épített örökségünk védelme témakörének szempontjai közé viszont a jövőben érdemes lenne bevinni az energiahatékonyságot is, hiszen úgy őrizhetjük meg funkciójában sokáig az épületeinket, ha minél kevésbé pazarló módon üzemeltetjük. Emiatt viszont lehet, hogy el kell viselnünk a tetőn a napelemtáblák vagy a kertben a hőszivattyú kültéri egységének látványát. Ha a Vatikánban, a londoni Clarence házban, a Millenárison vagy a Margitszigeti Palatinus strandon meg tudták oldani, bízom benne, hogy máshol is lehetséges lesz!
Urbanum – A globális energiaválság hajnalán részesei lehetünk korunk egyik legelőremutatóbb megújuló-energia forradalmának. A városi műemlékvédelem és építészeti hagyatékunk a nap végén jelentős mértékben függ az épített környezetünk energetikai fenntarthatóságától. Így városi utcáink, épületeink és élőterünk megóvására, az energiaközösségekkel valósulhat meg az urbanizált energia-független jövő.
URBANUM | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
