Generációkon, kontinenseken átívelő ihlettörténet az oszakai magyar pavilon.
A kárpát-medencei településképre nagyon jellemző, úgynevezett fésűs beépítési mód a japán népi építészetben is fellelhető forma, erre és a két nép között még jó néhány, eddig hiányosan feltárt kapcsolódásra épít Zoboki Gábor vezető tervezőnek és alkotótársainak pavilon-koncepciója. Az erdő, a mező és a föld művelésének keserűen fáradságos, ugyanakkor bámulatosan színes és titokzatos folyamatairól a népdalok árulnak el a legtöbbet. Születés, halál, szerelem, tragédia, öröm és bánat… mind-mind benne foglaltatnak ebben a mélységesen mély értelmű, az évezredes tapasztalatok átadását szolgáló kommunikációban. Olyan információsodor ez, amelyet generációk százai írtak a sorsukkal, és – tetszik, nem tetszik – még akkor is összeköt, ha tudomást sem veszünk róla. A tervezési folyamatról a Zoboki Építésziroda design-igazgatóját, Csiszér Andrást, valamint az alapító-tulajdonost, a ZDA vezető tervezőjét, Zoboki Gábort kérdeztük.
Csiszér András.: Az általunk megismert kreatív koncepció a közös hagyományokra építve kívánta megtalálni a kapcsolatot. Ebben már körvonalazódott a „szüzsé” népzenekultúrákat átívelő univerzalitására is. Mi ezekre az alapokra építve indultunk el a tervpályázaton. Miután elnyertük a munkát, a kreatív csapattal együtt alakítottuk, tökéletesítettük tovább az alapkoncepciót. És ahogy az nálunk megszokott és természetes, az iroda nem csupán az építészeti koncepciót illetően vett részt a tervezés folyamatában. Hatékony, inspiráló közös munka volt.
Zoboki Gábor.: Kezdettől fogva vallom, hogy az alapötlet egy nagyon intuitív pillanatban jöhetett létre. Az elképzelés, hogy a magyarok egy népdalt adjanak ajándékba, ne valami kütyüt vagy hűtőmágnest, Vági Bence fejéből pattant ki. Ez a Kodály-módszer a mindennapokban. Erre épült rá végül egy nagyon kiváló vizuális és grafikai koncepció. Amikor először olvastam Bartók 1931-es tanulmányát a népdalról, akkor értettem meg, hogy a szerző nem a népdalokról, hanem a turáni nyelvek adta kulturális összefüggésekről ír. Elég megnézni az urál-altaji nyelvcsalád, vagy az összehasonlító nyelvészet által már kevésbé támogatott, de ismertebb nevén turáninak hívott nyelvcsalád térképét, és azt látjuk, hogy azon tökéletesen összeér a két nemzet. Bartók ebben a tanulmányában egyértelműen a népek testvériségét hangsúlyozza. Azt állítja, hogy a nyelv, a népviselet, a tánckultúra, a beépítési mód és a népzene mind-mind egy hálóba fogja össze az emberiséget. Mintha nem csupán kozmológiai, hanem kulturális értelemben is megtörtént volna egy ősrobbanás, és az egyetemes emberi kultúra ennek a következtében jött, jöhetett létre. Bartók itt a „Mítosz hatalmáról” beszélt. A ’30-as években bejárja Törökországot. Nem csak azért, hogy török népzenét kutasson, hanem azért is – mondja Zoboki Gábor –, hogy megértse ezt a hatalmas, gyönyörű mítoszkultúrát vagy mítoszkupolát, amely ráborul az emberiségre. Lehetséges lenne, hogy akármerre megy gyűjteni, tulajdonképpen mindenütt hasonlót fog találni? Más-más nyelven, de lényegében ugyanazok lennének az alapmítoszaink?
Mi alapvetően ezt hoztuk: ezt a ”Mítoszkupolát”. Egy racionális házat akartunk tervezni, de figyelnünk kellett a Ház efemer jellegére is – megértettük, hogy a épület inkább a tartalom és az ötlet térbeli leképeződése. Az építészeket ugyanis ritkán vonják be a koncepció létrehozásába. Esetünkben egy nagyon jól összerakott, egymást – építészt, koreográfust, grafikust, turisztikai szakértőt – inspiráló koncepció, amihez azért kellett fél év.
Octogon.: A magyar pavilon formailag a Kárpát-medencei falvak többségére jellemző ún. fésűs elrendezésű utcaképével mutat rokonságot, ahogy az épületek telepítése is a tradicionális paraszti lakó- és gazdasági épületek elhelyezkedését idézi meg. Előzetesen is volt tudomásuk arról a különös egyezésről, hogy ez a telepítésmód egy az egyben leírja a japán népi építészet faluképét is?
ZG: Fekete Ferenc építész kollégánk talált rá a japán települések elrendezésének sajátosságára, és mindannyiunkat megdöbbentett, hogy itt is van egy kapocs a két nép kultúrája között. Innentől kezdve azonban már a telek formája sem volt probléma, mert egy pillanat alatt kialakult a „ház – tiszta udvar” koncepciója a virágos előkerttel. Ritkán adódik egy építész életében ilyen „könnyű alkotás”, mert valahogy a telek és az ötlet hamar egymásra találtak, így rekordidő alatt tudtuk megtervezni a Házat. Gyakori hasonlatom Mozart. Mintha nála azt hallanád, hogy együltő helyében írta a Don Giovannit, a Figarót. Mintha csak lekottázná, ami már a fejében kész van. Egy építész nem így dolgozik. Mi iterációban vagyunk, kettőt előre, egyet hátra. És az első lépést nagyon nehéz jól eltalálni, hogy utána jól jöjjön ki a táncrend.
CsA.: Kezdetben mi is egy tömör beépítésben gondolkodtunk, beleértve ebbe a dómot is, de amikor a pályázatot beadtuk, addigra már ez a szabadon álló beépítés jelent meg az építészeti koncepcióban. Itt igazán fontos megjegyezni, hogy a kiállítók többsége dobozokat tett le a telkekre. Azt hiszem, nagy különbség, hogy mi alapvetően nem pavilont építettünk, hanem nyitott-zárt terekkel operáló látványosságot…
ZG.: …ami reményeink szerint bűvkörébe vonja a látogatót.
O.: Bonyolult az alaprajzi elrendezés, de szó se róla, a rajzok alapján is látványos az épületcsoport. Vegyük végig, milyen fő egységekből áll a magyar pavilon és melyek a lényeges specifikációik.
CsA: A ház látványában is becsábít, kíváncsivá tesz. A koncepció egy olyan útvonalra épül, aminek megvan a sajátos dinamikája, csalogat befelé. Az állomások – a mező, az éjszakai erdő, a bolyongó, az installációk stb. – felkészítenek a katarzisra, ami a dómban, a stilizált tisztáson, a csillagos ég alatt megpihenve következhet be. Utána pedig az élmények leülepedésére, elraktározódására, a lecsillapodásra is hagy időt. Persze a látogatók azért nyilván tudni fogják, hogy odabent mi fogadja őket, hiszen a közösségi média világában ez nem marad titok, de azért mégsem olyan egyszerű ez a dolog. Mert hiába tudom, hogy mi fog történni velem a hullámvasút legmeredekebb szakaszán, míg oda jutok, egy rafinált és jól felépített dramaturgia szisztematikusan előidézi a látogatóban a megtervezett katarzist. Atmoszféra kell, sűrű és csábító, hogy a látogatók valódi érzelmi kapcsolatot tudjanak kialakítani a házzal, a terekkel, a programmal. A végén pedig a zenével, minden érzelmek esszenciájával, alfájával és ómegájával találkozik, ráadásul olyan tálalásban, amilyet csak a magasművészet tud nyújtani.
ZG.: A metszeteken látszik, hogy egy nagyon szép színháztechnológiai ötlettel indultunk neki a tervezésnek: az eredeti elképzelésünk valóban egy erdei tisztás volt, ahol két tárcsán, egymással ellentétes irányban forogtak volna a fák. Vagyis te ülsz, az erdő pedig sétál. Ez színtiszta Bartók. Kezdetben másképpen képzeltük el a zenét is, mert a stúdió koncepciójában valóban egy madár szólalt volna meg az erdőben. A kívánt hatást azonban egy nagyon bonyolult – értsd: drága – akusztikai burkolattal lehetett volna csak elérni. Ez jócskán megterhelte volna a költségvetést, mire a koreográfus, Vági Bence előállt ezzel a zseniális csillagkép-díszlet ötlettel, amellyel az egész spektákulumot a csillagos térbe, az űrbe emelte. Ráadásul ez az ötlet sokkal olcsóbban megvalósítható, mint a sétáló fáim. Egyszer csak feljön a fény, mozognak az erdő fái, meglátjuk a madarat hófehér ruhában és unisono énekel. Szerintem állati nagyot szólt volna. Persze a misztérium, a remélt átlényegülés eléréséhez Vági Bence ötlete hatásában nekem ugyanolyan értékes. De ennyi hiúságmorzsa bele kell férjen ebbe a beszélgetésbe.
O.: Mi a műsorrend? Bent maradhat még egy körre a látogató?
CsA.: A program a tisztástól indul, majd az erdőt jelképező erdőn keresztül belépünk a mező alatti területekre. Itt egy fogadótéren keresztül elhagyjuk a külső világot, és folytatjuk utunkat a bolyongó és a harangtéren át az immerzív dómba. Az immerzív eseménytérbe csoportosan lépünk be, majd a műsor megtekintése után a levezető kiállításon át érünk vissza az előtér ajándékbolt részébe. Innen a kilépünk a mezőre ahonnan vagy visszatérünk az Expo forgatagába, vagy felmegyünk az erdő-épület emeletére helyezett Miska borbárba.
O.: Az iroda legjelentősebb munkáit a hatalmas terek jelzős szerkezettel lehetne körülírni. A doktori értekezését is a hangversenytermek építészeti és technológiai kérdéseinek szentelte. A pavilon színházi tere, a dóm viszont egy roppant redukált méret. Vagy ez csupán léptékváltás, egyszerű technikai kérdés?
ZG: Ez nem méret kérdése, és ez egyre világosabb számomra. Az én pályámat főleg a nagyléptékű kulturális célú épületek tervezése kísérte végig. Többen kérdezték, hogy ilyen léptékek után mit láttam meg, miért érdekelt egyáltalán egy ilyen – ahogy ön fogalmazott – roppant redukált ház. A válaszom hasonlóan szikár: az ember agya nem a materiális méretekre, hanem a szüzsére van méretezve. És hogyha a szüzsé jó, ha elindít benned gondolatokat, akkor tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy operaházról vagy pavilonról van szó. Egy haiku ontológiai értelemben összetettebb, mint „A walkür”. Mondom mindezt annak tudatában, hogy én is bőbeszédű vagyok.
O.: A magyar pavilon kreatív üzenete egy itthon már jórészt elporladt, elhagyott, már-már elíziumi múltat próbál felidézni egy szokásaiban, társadalomszociológiai viszonyaiban még ma is nagyon szigorú tradicionális elvárások szerint élő közösségnek, ami az alkotók reményei szerint szíven találhatja majd a japánokat. Egy dal erejével próbálja meg felidézni a generációk közötti kapcsolatot sokkal jobban megbecsülő időket. Mit várnak ettől? Megszólalhat még ez a hang az emberekben?
ZG: Elmondok egy nagyon tanulságos esetet. A hazai tervpályázaton két csoportra lehetett osztani az építészeket. Az egyik azt nézte, hogy Japánban melyek a hagyományok, mert szerintük olyat kellene csinálni, ami japános. Én meg folyamatosan azt mondtam, hogy nekünk nem a japán kultúrát kell lemásolni és magyarosítani, hanem a magyar kultúrát kell japánosítani. Ez nagyon nem mindegy. Tehát azokat az összefüggéseket kerestük a szokásokat vizsgálva, amelyeknek meg lehet találni a magyar párját. És én úgy gondolom, hogy erre a tradíció, a mítoszok hatalma a válasz. Attól a kígyó-motívumtól, ami az egyik XIX. századi Miska-kancsót is díszíti, több tízezer évet evezhetnénk vissza az emberiség történetében. A kígyó a keresztény-zsidó kultúrában a bűnbeesés szimbóluma – az inka és az egyiptomi ókori kultúrában a megtartó erő: megyünk az Óperenciás-tengeren keresztül a csodavilágba.
A magyar országimázs erősítése Távol-Keleten – A 2025. évi Oszakai Világkiállítás építészeti, kreatív és művészeti koncepciója, nemzetgazdasági hozadékai, programok, érdekességek
Japán harmadik legnagyobb városa, Oszaka ad otthont a következő világkiállításnak április 13-a és október 13-a között. Az ötévente megrendezésre kerülő expó a világ egyik leglátogatottabb nagyrendezvénye. Az idei expón a szervezők a 6 hónap alatt közel 30 millió vendégre számítanak. A látogatók 80%-a várhatóan Japánból és a kelet-ázsiai régióból érkezik majd. Az Oszakai Világkiállításon mintegy 160 ország és 9 nemzetközi szervezet képviselteti majd magát. A japán város történetesen másodszor lett világkiállítási helyszín, és az 1970-es után idén tavasszal is egészen elképesztő környezetben várják majd a látogatókat. Ennek biztosítéka, hogy a Magyar Zene Házát is jegyző Sou Fujimoto a világkiállítási terület masterplane-jének és a „Grand Ring-nek”, a világkiállítási területet összefogó központi építményvezető tervezője. Az Expo központi témája „A jövő társadalmának tervezése egy fenntarthatóbb világ érdekében”, melyen belül három altémát is meghatároztak a programalkotók: „Az emberi életek megmentése”, „Az emberi lét lehetőségeinek kiterjesztése” és „Az emberi kapcsolatok megerősítése”. Amellett, hogy a résztvevő országok pavilonjai és állandó kiállításai igyekeznek minél változatosabb és kreatívabb módon kapcsolódni ezekhez a gondolatokhoz, számos szakmai program is foglalkozik majd e témákkal.
Magyarország – nem csupán a józan és észszerű gazdasági megfontolások miatt – sem akart kimaradni a mintegy 160 országot felvonultató kiállítók sorából. Az expo-jelenlét felelőse, a beruházást felügyelő nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton minden fórumon fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy jelenleg a kelet-ázsiai régióban bővült a legdinamikusabban a Magyarországot turisztikai célpontnak választók tábora, és erre a tendenciára erősít rá most az oszakai magyar pavilon koncepciója. Hazánk részvételéből azonban nemcsak a turizmus profitálhat, a nemzetgazdaságunkra is pozitív hatást gyakorolhat. Jelenleg 181 japán tulajdonú vagy irányítású céget jegyeznek Magyarországon, amelyek közel 27 ezer magyar családnak adnak megélhetést. A Japán és Magyarország között több mint 150 éve fennálló diplomáciai kapcsolat jó alapja lehet a remélhetőleg tovább erősödő gazdasági és politikai együttműködésnek, a kiállításon való részvétel elősegíti a magyar tudás és kreativitás hírnevének öregbítését is. A sikeres magyar megjelenés kétségtelenül nemzeti érdek, az országimázs-építésben kiemelt jelentőséggel bír.
Bartók, Kodály, népdal, tradíció: a magyar pavilon kreatív koncepciója
„A magyar pavilon minden nemzet számára azt üzeni Oszakában, hogy a kulturális örökség megőrzése, a generációkon átívelő hagyományok ápolása kiemelt fontosságú a fenntartható jövő szempontjából, és mindig is hozzájárult a társadalom fejlődéséhez. A magyar pavilon koncepciója tehát az, hogy ezt az üzenetet egy átélhető, hazavihető szellemi ajándékként, a zene univerzális nyelvén, élményalapon, egy dal formájában adja át.” – foglalta össze a magyar pavilon üzenetét Drozsnyik Dávid, a kreatív koncepcióért felelős másik szakember.
Erdő, mező, kultúrtáj: a Magyar Pavilon építészete
A ház látványa is becsábít, kíváncsivá tesz. A koncepció alapja egy olyan útvonal, amelynek megvan a sajátos dinamikája: csalogat befelé. Az állomások – a mező, az éjszakai erdő, a bolyongó, az installációk stb. – felépítik azt a hangulatot, amely a zengő-dómban, a stilizált tisztáson vagy a csillagos ég alatt megpihenve katarzisba torkollhat. A program egy virágokkal teli rétről indul, majd a lombkorona alatt belépünk az épületbe. Itt egy fogadótéren keresztül elhagyjuk a külső világot, és folytatjuk utunkat a lecsendesedést szolgáló „Bolyongón”. Az immerzív eseménytérbe való csoportos belépéshez a harangtérben gyűlnek össze a látogatók. A levezető kiállításon pedig visszatérhetünk az előtér ajándékbolt részébe. Kilépünk a mezőre vagy felmegyünk az erdő-épület emeletén található Miska borbárba.
Mit rejt az immerzív dóm palástja?
„Az immerzív attrakció túlmutat a megszokott színházi formán – a frontálisan ültetett nézőtéri elrendezés és a színpad távolságtartó magatartásán. Behelyezi a nézőket az előadóművészet valóságába” – tisztázza a fogalmak lényegét Vági Bence Harangozó Gyula-díjas rendező, koreográfus, az immerzív élmény megálmodója és rendezője. A 6 hónap leforgása alatt 21 magyar népdalénekes lép majd fel Oszakában. A „zengő-dóm” kulisszája egy végtelen csillagközi teret vizionáló, végeláthatatlan tér. A kétrétegű héjazat egy különleges lámpaparkot rejt. A technika segítségével a fénypontok a két réteg között emelkednek és süllyednek, az univerzum élményét keltve az énekes és a nézők körül. Ez az immerzív hatás nem csak egy koncert, hanem egy kirándulás is – melynek során a közönség elmerülhet a magyar népzene világában.
Turizmus, gasztronómia: Miska Kitchen & Bar, szerviz, formaruhák
Japánban nagyon népszerűek a kabalafigurák. A Miska-kancsók népszerűsége az 1970-es évektől kezdett felívelni, holott a tárgy maga már legalább 200 éves múltra tekint vissza Magyarországon. A Néprajzi Múzeumban számtalan változatát láthatjuk, ahol a minták és az üzenetek bámulatos kreativitásról – és nem mellesleg a népművészet mitologikus mélységeiről – tanúskodnak. A karakternek tehát nem csupán a turisztikai csecsebecse értéke a különleges. Létezik egy 200 éves emojink is, amit ki sem kellett találni, hiszen tökéletesen illeszkedik az alapkoncepcióhoz. Így aztán a Miska-figura – és felesége, Mariska – lett a magyar pavilon házigazdája.
A pavilon első emeletén helyet kapó, bisztró stílusú étterem a tradicionális magyar gasztronómiát gondolja kreatívan újra. A természetes, magyar alapanyagokból készülő ételek, valamint a melléjük kínált, minőségi magyar borok teljessé teszik az élményt. „Japán a világ gasztronómiájának egyik fellegvára – osztja meg gondolatait az étterem és a bár üzemeltetéséért felelős Csapody Balázs gasztronómiai szakember, étteremtulajdonos, a Pannon Gasztronómiai Akadémia elnöke. – Ezen belül Oszaka egy különlegesen jelentős gasztronómiai célpont, ahol rengeteg gasztroturista megfordul. Ők azt keresik, hogy hol vannak meg a hagyományok és nem csak az ételekben, alapanyagokban, hanem a borban is. Mi ezeket a vendégeket szeretnénk becsábítani a magyar pavilonba, és a művészet mellett meg szeretnénk mutatni azt a magyar gasztronómiát, amire őszintén büszkék vagyunk. És nem akarjuk túlgondolni, hanem méltó tálalási környezetben és módon szeretnénk megmutatni azt, hogy milyenek a hagyományos magyar ízek.”
Funkcionalitás, esztétika és design – ezek voltak Bódis Boglárkának (Elysian Atelier), a formaruhák tervezésére felkért szakembernek a fő szempontjai. Mivel különböző életkorú és alkatú emberek viselik a ruhákat, tartózkodni kellett a szélsőséges formáktól vagy szabásvonalaktól. Nagyon fontos szempont volt az is, hogy egy, a hazaitól nagyon eltérő klímában dolgoznak majd a munkatársak. Szem előtt kellett tartani a helyi öltözködéskultúrát, a szokásokat és a hagyományokat. A mintakollekció a ház arculati kézikönyvében megfogalmazott elemek – színek, formák, díszítő motívumok – felhasználásával, a fenntarthatóság elvárásainak megfelelően hazai műhelyekben és varrodákban készült el. „Szerettem volna valamit belecsempészni a japán kultúrából is – elevenítette fel a tervezés kezdeti szakaszát Bódis Boglárka. – A zen kertek gyönyörű koncentrikus köreit idézik meg a kollekción látható virágszirmok finom vonalai, valamint ilyen helyi sajátosság a japán öltözködéskultúrára jellemző átlapolós záródási technika. A többi kreatív szakemberhez hasonlóan én itt tudtam utalni valamelyest az összekapcsolódó magyar és a japán gyökerek azonosságaira.”
Üzleti kapcsolatok
Az oszakai Világkiállítás egyedülálló lehetőséget kínál Magyarország számára az országimázs építésén túl gazdasági együttműködések kialakítására, kereskedelmi kapcsolatok fellendítésére, üzleti kapcsolatok előmozdítására, valamint diplomáciai kapcsolatok ápolására és erősítésére is.
A Magyar Pavilonban a szervezők külön területet alakítottak ki az üzleti egyeztetések megszervezésére. Az üzleti találkozók, tárgyalások, workshopok, valamint szűk körű fogadások lebonyolítására egy igazán exkluzív és barátságos környezetben nyílik lehetőség. A 2. emeleten kialakított terület elsősorban hazai startup cégeknek, kis- és középvállalkozásoknak kíván lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra, üzleti kapcsolatok kialakítására.
A fókuszáltabb megjelenés érdekében a szervezők az Expo 6 hónapos időtartamát ún. „Tematikus Hetekre” osztották fel. Várhatóan egy adott témához (pl. mezőgazdaság, egészségügy, város- és vidékfejlesztés, vízipar stb.) kapcsolódó, a világ minden tájáról érkező üzleti és államigazgatási szereplők jelenléte elsősorban az adott tematikus hétre koncentrálódik majd. A hazai vállalkozásoknak is ezen tematikus hetek szerint érdemes időzíteniük a kiutazást.
(A 24 oldalas, önálló címlapos Expo-összeállításból most csak egy szeletet olvashattak, további jelentőségteljes részlettel az OCTOGON 198-as lapszámát forgatva ismerkedhetnek.)
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
