Egy organikus átalakulás Mexikóvárosból
Ezúttal Mexikóvárosában járunk, egy kultikus ex-textilgyár, a La Laguna épületében, amely az elmúlt években lassú, fokozatos, ám mára már látványos átalakuláson ment keresztül. Az 1920-as években épült, masszív beton komplexum ma is a gyártás helyszíne: többek között bútormanufaktúra, kerámiaműhely, kávépörkölő és egy építészstúdió is működik a falai között. A folyamatosan alakuló téri intervenciókért a „ház építészei” felelnek a PRODUCTORA stúdiótól, akik az egyik legelső beköltözőként belülről formálják a közösség tereit, amely ma is La Laguna néven működik. Az INDUST-REUSE cikksorozat legújabb epizódjában a mexikói PRODUCTORA egyik vezető építésze, a belga származású Wonne Ickx mesélt nekünk a projektről.
Mexikó és Magyarország között párhuzam vonható abból a szempontból, hogy a 20. században mindkét országban szárnyalt a textilipar, amelyek helyszíneiként jellemzően modernista vasbeton csarnokok szolgáltak. Mára ezek az üzemek jobbára mindkét helyen bezártak, és bontás, vagy lassú erózió fenyegeti őket. A La Laguna esete egy biztató reuse példa Mexikóvárosból, aminek kapcsán nem állt nagy büdzsé a program mögött, „csak” egy innovatív tulajdonos, és olyan emberek, akiknek szükségük volt új munkatérre, és hittek az egykori gyárépületben rejlő potenciálban.
„2017-ben a sokadik földrengés után az építészstúdiónkkal, a PRODUCTORA-val új bázist kerestünk Mexikóvárosban. Túl félelmetes lett volna visszaköltözni annak a magas épületnek a tetejére, ahol addig működtünk, és más ismerőseink is hasonló cipőben jártak. Ekkor jött képbe az egykori textilgyár, a La Laguna, ami egy jó barátunk, Alberto Krietzler családjának a tulajdonában állt. Alberto, aki alternatív fejlesztőként különösen érdeklődik az adaptív reuse projektek iránt, régóta szerette volna újrahasznosítani a textilgyár üres épületét. Amint megszületett a kollektív igény, eljött végre az alkalom is” – mesélte Wonne a PRODUCTORA-tól.
„A La Laguna átalakítását mi nem azért vállaltuk el építészként, mert szükségünk volt egy designmegbízásra, hanem azért, mert szükségünk volt egy új térre, ahol dolgozhatunk.”
Mivel az alacsony, tömör szerkezetű épületet nehéz gépekre tervezték (az eredeti építész neve ismeretlen), több mint száz éve állja a sarat a természeti katasztrófák viharában. A La Laguna már 1985-ben, Mexikóváros legnagyobb földrengése után is megnyitotta kapuit az otthonok nélkül maradt környékbelieknek. Ezúttal, majd negyven évvel később, nagyjából harminc vállalkozást fogadott be. Ez a mostani fejezet azonban nem egyoldalú segítség: míg az épület teret ad a beköltözőknek, addig a beköltözők élettel töltik meg.
„A gyár nagyon rossz állapotban volt, amikor beköltöztünk. Tele volt szeméttel, nem volt kiépítve az elektromos hálózat, nem voltak rendes mosdók. Az alapoknál kezdtük, új mellékhelyiségeket alakítottunk ki, új körfolyosót, térelválasztókat és lifteket építettünk, valamint helyrehoztuk az ablakokat. Azóta organikusan fejlődünk, amire az új bérlők igényei is hatással vannak. Azt hiszem, a következő húsz, de akár ötven évben is lesznek még munkálatok” – osztotta meg velünk Wonne.
„Ez a lassúság és folytonosság a projekt legnagyobb szépsége, de a legnagyobb kihívása is egyben. Az egyik legnehezebb kérdés például, hogy hogyan tudjuk a lehető leghatékonyabban megszervezni a munkát, hogy a bérlők ne érezzék az elnyúló építkezés hátrányait. Tervezőként közben nagyon izgalmas ez a kitágított időkeret, és az, hogy mi is abban a térben élünk, amin dolgozunk. Ez más, mint bármilyen korábbi megbízásunk. Ez a projekt nem a látványos átépítésről szól, hanem a folyamatról és arról az attitűdről, ahogy ehhez a történelmi épülethez nyúlunk” – tette hozzá.
Az egyik legfeltűnőbb változás a belső udvar kialakítása volt, ami korábban tele volt gépekkel, kazánokkal és fedett tetővel. A PRODUCTORA építészei egy világos, barátságos közösségi teret alakítottak ki a helyén, ahol egy régi, központi kis épületet minibárnak hagytak meg. A komplexum megújult identitást a zöld színű beavatkozások határozzák meg, amelyek a gyár régi gépeinek árnyalatát viszik tovább, miközben vizuálisan elkülönülnek a régi szerkezeti elemektől. Fűzöld árnyalatot kaptak az új közlekedők és a geometrikus tetejű liftakna, de az első emelet felújított nyílászárói is, amelyek egyelőre kontrasztot képeznek a fenti, rozsdásan hagyott ablakokkal. A koncepció fontos része volt az is, hogy az épület külsejét érintetlenül hagyják.
„Be kell lépned ahhoz, hogy a meglepetés erejével táruljon eléd a megújulás. A La Laguna egy eldugott oázis a városban” – vallja Wonne.
A projekt víziója mögött a tulajdonos, Alberto Krietzler áll, aki az első pillanattól eltökélt volt azzal kapcsolatban, hogy nem szeretne tipikus co-working irodát, ahol az emberek kizárólag a laptopjaik mögött pötyögnek és naphosszat lattékat szürcsölnek. Az volt az elképzelése, hogy a La Laguna a 21. században is a gyártás helyszíne maradjon. Ezzel összhangban ma változatos jellegű termelés folyik az épület falai között: a konyhai munkától kezdve az asztalosmunkán és az olasz kávégépek szerelésén át a digitális fabrikációig, de még szőnyegeket is készítenek az egykori szövőgépeken. A PRODUCTORA-nak pedig nemcsak műhelye van az épületben, hanem a nonprofit kezdeményezésüknek, a LIGA-nak is kialakítottak egy kiállítóteret, ahol feltörekvő latin amerikai építészeket mutatnak be.
„Jelenleg több mint 25 stúdió működik a La Lagunában, és folyamatosan dolgozunk a kapacitás növelésén. Tervben van horizontális, de vertikális terjeszkedés is. Hihetetlenül inspiráló számunkra az a szinenergia, ami létrejön itt a különböző vállalatok között. Mindeközben nagyon kényelmes is, ha éppen ebédelni szeretnénk, vagy kávézni, megtehetjük az épületen belül. Itt mindig van mit csinálni. Ha kisétálsz az irodából, az emberek vagy a minibárban lógnak, vagy épp egy filmvetítésen maradnak. Szeretnek itt dolgozni és időt tölteni” – folytatja Wonne.
A La Laguna kapcsán nemcsak építészeti átalakulásról van szó, hanem a környék társadalmi megújításáról is, amibe beletartozik a gyár szóbeli történetének helyreállítása és a helyiek bevonása. Többek között volt dolgozóknak szerveznek eseményeket, a fiatalokat pedig workshopokra invitálják a műhelyekbe.
„Amióta az alapvető átalakításokat megoldottuk egyre ambiciózusabban vagyunk. Bár végső soron a La Laguna egy üzleti tér, tele vagyunk kulturális, társadalmi és fenntarthatósági ambíciókkal. Szeretnénk a környékre is pozitív hatást gyakorolni, a komplexumot magát pedig nemcsak a festék által, hanem valóban zölddé változtatni.”
A PRODUCTORA további adaptív reuse projektekbe fog párhuzamosan: idén nyáron elnyertek egy chilei pályázatot, ahol egy brutalista épületet fognak átalakítani UMWELT és a LANDMRX stúdiókkal, emellett kisebb épület újrahasznosításokon is dolgoznak New Yorkban.
„Nemcsak a gazdasági és a fenntarthatóság miatt tartom fontosnak a reuse projekteket, hanem az épületek már meglévő karaktere és identitása miatt is. Tervezőként nekem sokkal könnyebb, de egyben érdekesebb is egy történelmi épülettel beszélgetést folytatni, mint üres vásznon dolgozni” – vallja Wonne.
PRODUCTORA | Web | Facebook | Instagram
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
