Többek közt erről beszélgetett Horváth Bálint, a Holland Királyság Nagykövetségének körforgásos gazdasági tanácsadója a B+H építészeivel.
A Bánáti + Hartvig Építész Iroda (HuGBC tag) podcastjában Horváth Bálint, a Holland Királyság Nagykövetségének körforgásos gazdasági tanácsadója, valamint az iroda részéről Kurucz Regina, Bánáti Béla és Hartvig Lajos beszélgetett. A műsor két kulcsfogalma a redesign és a recycling volt, a beszélgetést Molnár Zsuzsanna vezette.
Rögtön a műsor felvezetésében elhangzott a design out waste, a tervezés, amivel eltüntetjük a hulladékot. „Hollandiában azt látom, hogy a redesign főként materiális formában működik, hogy mit használunk föl építkezéseken – mondta Horváth Bálint. – Ezeket tartom igazi innovatív megoldásoknak, mert amikor recyclingra törekszünk, akkor a már meglévőből csinálnánk valami újat.”
Miért ragaszkodunk adott anyagokhoz épületeink tervezése, építése során, ha lehetőségünk van a már korábban használt matériák újragondolására is?
Az elhasznált farmer például alkalmas hangszigetelésre, de olyan kísérletek is zajlanak, melyek azt vizsgálják, hogy a beton miként váltható ki természetes anyagok, többek között mezőgazdasági hulladék felhasználásával.
Szintén izgalmas törekvés termékek helyett szolgáltatásokban gondolkodni, például világítótestek helyett fényt, világítást vásárolni, ahogy a Schiphol reptér tette – hangzott el a műsor felvezető részében.
Horváth Bálint Kína példájával állt elő, ahol már 30 éve, amikor még csak elkezdtek a „világ beszállítóivá” válni, rájöttek a nyersanyagok visszaszerzésének fontosságára, a körforgásos gazdaság alapjaira. Két éve azonban hoztak egy szabályozást, amely korlátozza a műanyag hulladékok átvételét, lévén addigra a világ műanyag hulladékának 70 százaléka Kínában kötött ki.
„Tehát Európában próbálják ezt kicsit úgy eladni, mit a világ megmentését, ugyanakkor ez egy reakció a hulladékpiacok összeomlására, miközben az előállítás egyre drágább az erőforrások szűkülésével. Tehát kőkemény piaci alapja van.”
Ugyanakkor a körforgásos gazdaság sokkal több is az újrahasznosításnál, olyannyira, hogy a recycling csak a legalacsonyabb prioritású benne. Fontosabb például a dematerializáció: ha egy terméket szolgáltatás alapra helyeznek, hogy egyszer kelljen legyártani, de sokan használhassák vagy amikor digitalizálnak termékeket.
A körforgásos gazdaság létrája a 10R, ami a kezdeti R3-ból bővült ki, és részben többek közt a nem szükséges vásárlás megtagadása (refuse) vagy hosszabb életciklusú termékek létrehozása (remanufacture), és csak a folyamat végén jön a recycle.
A TU Delft egyetemen egy pilot projekt keretében gondolták végig, hogy miként lehet még egy épület homlokzata is szolgáltatás. Hasonló gondolkodásra már volt több példa, de ez akkor igazán hasznos, ha nagyobb beruházásról van szó, amilyen egy homlokzatfelújítás is. Az egyetem egyik épületének egyik szintjén nem megvették a homlokzatot, hanem szolgáltatásként vették igénybe.
Olyan okosrendszerekkel látták el a homlokzatot, hogy tudták vele a napfény átszűrődését szabályozni, a hűtést-fűtést, ventillációt, és levegőhasználatot is. Ez pár évig pilot projektként működött, de most elkezdenek nagyobb léptékű homlokzatokat építeni ezzel az üzleti modellel.
Nem árt ugyanakkor odafigyelni, hogy az építész is kapjon szerepet ebben a folyamatban, elvégre ha megtervez egy épületet, akkor szeretné, ha a homlokzatot is ő tervezné meg hozzá, nem egy szolgáltató – jegyezte meg Hartvig Lajos.
Hartvig a redesign kérdését is boncolgatta, mondván ma, ha lebontunk egy épületet, akkor jellemzően az ott talált anyag nagy része hasznosíthatatlan, ám a jövőben ezzel együtt is előtérbe kerülhet a redesign. Bánáti Béla filozofikusabban közelítette meg a kérdést, mondván az építészet alapja a kreáció, valami újat szeretne teremteni. „Ha megnézem a 10R lépcsőt, az első fogalom rajta, amivel építészként szeretünk foglalkozni, az a refurbish.
Valószínűleg a kreativitásunkat emellett a gondolatmenet mellett át kell állítanunk más célok felé.”
Kurucz Regina a 10R-ből ötöt tudott az építészethez társítani. Példaként az amszterdami Olympic Edge épületet említette, ahol az elbontott gránithomlokzatot padlóburkolatként használták újra. Ám, mint megjegyezte, az újrahasznosításnál nagyon fontos vizsgálni az anyagokat, mert például a fára hajlamosak vagyunk természetes, könnyen újrahasznosítható anyagként gondolni, ám van olyan felületkezelés, ami után már nem újrahasznosítható – ez utóbbi folyamat megkönnyítésére szolgál az épület útlevele.
Bánáti elmondta, hogy az újrahasznosítás sokszor nagyobb nyűg, mint újat betervezni, ugyanakkor nemcsak gazdasági síkon értelmezhető, de az egész designfelfogásunk szempontjából is. Így egy újrafelhasznált anyagnak lesz egy története, életútja, ami mással nem pótolható.
  |
Horváth beszélt még a Fairm nevű biotech startup cégről – amelynek kezdeményezéseit itt láthatod –, ami kifejlesztett többek között egy, a betont helyettesítő anyagot mezőgazdasági hulladékok felhasználásával. Noha alapozásra ez az anyag nem jó, de felsőbb szinteket lehet belőle építeni, könnyebb lesz a szerkezet, és ezek az anyagok már valóban újrahasznosíthatóak. Egyelőre különböző épületelemeket csináltak ebből, azaz már most az újrahasznosítást szem előtt tartva tervezhetnek épületeket.
A 32 perces podcast teljes adását ezen a linken tudjátok végighallgatni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
