Tatiana Bilbao nem címkének, hanem az élet szerves részének tartja a fenntarthatóságot.
Tatiana Bilbao mindig a saját útját járta, nem ült fel a nemzetközi trendekre, talán ezért is nyerte el az idei Marcus-díjat. A mexikói építész most a fenntarthatóságról mondott elsőre meghökkentő dolgot.
„Utálom a fenntarthatóság szót” – jelentette ki harciasan a Louisiana Channelen. Bilbao szerint ez a szó minősít egy bizonyos típusú építészetet, miközben a fenntarthatóságnak az élet természetes részének kellene lennie.
„Újrahasznosítunk, energiát spórolunk, mert nincsenek forrásaink – mondja a szülőhazájáról. – Mexikóban bármit eldobok, azt még hétszer-nyolcszor használják.”
Bilbao tehát hozzászokott, hogy ne pazarolja az erőforrásokat, úgy, ahogy szerinte sok gazdag országban teszik: „Nem tervezek épületet, amibe légkondícionáló kell, még a mi klímánkon sem, mert az energiapocsékolás. Energiánk pedig nincs, mert nincs rá pénzünk.”
Az 1972-es születésű építész munkáiban kiemelt szerep jut a tájképnek, akár természetbeli, akár városi tájképről van szó. Tervezett zarándokút menti struktúrákat, botanikus kertet, de olyan projektet is Mexikóváros félreeső részén, ahol egy fénysávban biztonságban sétálhatnak a nők.
A Tatiana Bilbao Estudio Kínában és Európában is tervezett már, a 2015-ös Chicagói Biennialén bemutatott egy „flexibilis épület-prototípust”, amelynek moduljait a lakók számához lehet igazítani, míg az anyaga a helyi klímához igazodhat. A tervet a lakhatási problémákon enyhíteni kívánó mexikói kormány rendelte meg.
És bármit is mond a műfajról, 2014-ben megnyerte az UNESCO Fenntartható Építészet díját.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
