Méltatlan háború dúl Frank Lloyd Wright öröksége körül.
Az elmúlt időszakban aggasztó hírek érkeztek a Frank Lloyd Wright alapította School of Architecture at Taliesin jövőjéről, februárban úgy tűnt, hogy végleg bezárják, márciusban azonban nyílt némi esély a folytatásra. Az iskola korábbi igazgatója, Aaron Betsky tavaly novemberben mondott le az iskola éléről, most pedig beszámolt arról, mi vezetett ehhez a méltatlan állapothoz.
Betsky azzal indít, hogy nincs még egy olyan építészeti iskola a világon, mint a School of Architecture at Taliesin, most mégis a megsemmisülés fenyegeti. Amikor 2015-ben csatlakozott az iskolához, abban a hitben tette, hogy Frank Lloyd Wright erős örökségére építve
rövid időn belül az ország legjobb kísérleti építészeti iskolája lesz.
Az iskola nemcsak Frank Lloyd Wright szellemi örökségének letéteményese, de egy magas szinten működő, akkreditált tanintézet is, másfelől pedig nemcsak Wright szakmai hagyatékét viszik tovább, de egy nagyon erős és összetartó közösség is kialakult. A diákok nemcsak a formatervezésről tanulnak, de együtt esznek, főznek és kulturális programokon vesznek részt.
Az iskolát 1932-ben indította el Wright és felesége, Olga Lazovich Taliesin Fellowship néven, ahol az oktatás nem korlátozódott csak az építészetre és a szerkezettervezésre, hanem hozzátartozott a mezőgazdaság, a kertészet, a főzés, valamint a természet tanulmányozása, a zene, a művészetek, a tánc is.
A házaspár egy teljesen másfajta iskolát képzelt el, mint ami ma egy iskoláról eszünkbe jutna. Az általuk megteremtett közösség gyökerei a 19. század művészeti elképzeléseiből eredeztethetők. Bár az iskola szellemiségének középpontjában egy ember – azaz Wright – munkássága állt, de ezt, ahogy a fentiekben látható volt, számos tevékenységgel is bővítették, az építsd fel azt a szerkezetet, amikben ezek a tevékenységek folynak jelmondattal. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az eredetileg saját maga számára tervezett ház nagy részét át kellett alakítani a program számára, 1973-ban pedig a közösség elkezdte építeni téli szálláshelyét is, az arizonai Scottsdale közelében lévő Taliesin West-et.
Wright 1959-ben halt meg, özvegye pedig 1985-ben. Szellemi és vagyoni javaikat egy olyan alapítványra hagyták, amelyet azért alapítottak, hogy folytassa az általuk megkezdett munkát. Élete végén, Ogilvanna Wright rájött, hogy a közösség működését a jövőben sokkal szervezettebben kell folytatni. A tevékenységet ezért felosztotta a School of Architecture és egy alapítvány között, az oktatási tevékenység maradt az iskolánál, a Wright örökségét életben tartó túrák és ajándéktárgyak értékesítésével, és egyáltalán a szellemi jogok őrzésével pedig az alapítvány foglalkozott. Az évek során az alapítvány egyre inkább eltávolodott az alapítók eredeti célkitűzéseitől.
Ogilvanna Wright végakaratát a gyakorlati nyelvre úgy fordították le, hogy inkább túraszervezéssel oktatják a nagyközönséget Wright munkájának fontosságára. Az így befolyt jövedelem nagy részét az alapítványhoz köthető dolgozók fizetésemelésére fordították, az iskola ebből egyre kevesebbet látott.
2014-ben a Higher Learning Commission (HLC) nevű, az egyetemeket és főiskolákat akkreditáló szervezet úgy döntött, hogy a School of Architecture már nem felel meg az akkreditációs követelményeknek, onnantól ugyanis nem ismerte el az olyan, alapítványi tulajdonban lévő iskolákat, ahol az alapítványok az oktatáson kívül más tevékenységet is végeznek. Az alapítványt ez nem akadályozta meg abban, hogy tovább folytassa a kereskedelmi tevékenységét, inkább úgy döntött, hogy bezárja az iskolát.
Az iskola ekkor kiszámolta, hogy mennyi pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy az elkövetkezendő öt évben is működni tudjon, 2 millió dollárban állapodtak meg, és elkezdtek pénzt gyűjteni. Az alapítvány legnagyobb meglepetésére az iskola összegyűjtötte ezt az összeget. Ezután felkérték a HLC-t az akkreditáció újbóli elbírálására, elkezdték a hallgatók toborzását, folytatták a források gyűjtését és hosszú távú terveket dolgoztak ki. A HLC azonban ismét elutasította a kérésüket, és további adatokat kért be az intézmény működéséről, de a következő évben végül akkreditálták őket.
Az alapítvány azonban nem állt le, számos követelést fogalmazott meg az iskola felé azért cserébe, hogy továbbra is használhassák az ingatlant, amelyben egykor Wright lakott. Az alapítvány úgy érezte, hogy ha az iskolának megadja azt az akadémiai szabadságot, amelyet az oktatási hatóságok elvárnak az akkreditációért, akkor a szerzői jogok előbb-utóbb az iskolára szállnak, és abba sem tud beleszólni, hogyan történjék a hallgatók oktatása. Ezért megtiltották, hogy az iskola használja korábbi nevét, és javasolták helyette a "Taliesin" földrajzi megjelölést.
Az új, School of Architecture at Taliesin névvel bíró iskolának újra kellett brandelnie magát és nyomatékosítani azt, hogy új neve ellenére továbbra is a Wright örökséget testesíti meg. Az alapítvány akkor beleszólt abba, hogyan gyűjtsenek adományt, korlátozásokat vezetett be az ingatlan használatára, és egyéb rendelkezéseket foganatosított, hogy megvédje a fizikai örökséget saját maga számára. Az állandó harc nem tett jót az iskolának, növekedése nem volt olyan gyors, mint ahogy azt a vezetőség eltervezte. Noha az adománygyűjtési célokat sikerült teljesíteni, nem tudták tartani a hallgatói létszámra előírt célkitűzéseket, és nehezen tudtak oktatókat szerződtetni, majd pedig megtartani őket. Az alapítvány mindent megtett azért, hogy ne folyhasson kiegyensúlyozott munka az intézményben.
Bár előzetesen az iskola és az alapítvány megállapodtak abban, hogy a növekedési célok eléréséhez az alapítvány kölcsönt folyósít az iskolának, hiába rögzítették ezt külön szerződésben, az alapítvány elzárkózott tőle. Az iskola így rákényszerült arra, hogy új hitelezőt találjon, végül a JP Morgan Chase és a Tawani Foundation segítette ki őket a bajból. Öröm az ürömben, hogy Betsky elmondása szerint az oktatás színvonala nem csökkent, végzőseik neves cégeknél kezdtek el dolgozni.
Az alapítvány végig kételkedett abban, hogy a tanoda meg tudja valósítani a céljait, és Betsky elmondása szerint nagyon keveset tett annak érdekében, hogy mindez megtörténhessen.
Mindeközben az iskola az összes kötelezettségének eleget eleget tett az alapítvány felé, minden díjat és költséget rendezett. Az alapítvány és az iskola közötti megállapodás a tanév végén, 2020. július 31-én lejár. Az elmúlt évben az alapítvány jelezte, hogy idén növelni fogja a költségeket és részletes pénzügyi tervet kért a jövőre vonatkozóan. Amikor az iskola megpróbálta átadni a tervet az alapítványnak, utóbbi nem reagált rá. Az iskolaszék elnöke ekkor felvetette, hogy a jelenlegi megállapodást hosszabbítsák meg két évvel, ezt az időt pedig használják fel arra, hogy együtt dolgozzanak ki olyan terveket, amely garantálja az iskola hosszú távú fennmaradását.
Az iskola igazgatótanácsának január 25-én megtartott ülésén azonban az alapítvány bejelentette, hogy nem lesz megállapodás. Az iskolaszék ekkor megkérdezte, hogy változhat-e az alapító testület véleménye akkor, ha az iskola talál alternatív finanszírozási módot, de nemleges választ kaptak.
Az ülésen jelen lévő alapítványi testület három tagja elmondta, hogy úgy érzik, a Wright házaspár örökségét jobban érvényesíthetik akkor, ha olyan programokat dolgoznak ki, amelyekkel ezrekhez érnek el, és így több bevételt generálnak, mint ha néhány építész hallgatóra helyeznék a hangsúlyt.
Az iskolának ekkor két lehetősége maradt: vagy bezárja az intézményt, vagy feladja az akkreditációját. Mivel az utóbbi esetében további fizetési kötelezettségei lettek volna az alapítvány felé és nem lett volna képes új hallgatókat toborozni, bejelentették a megszűnést. Azóta hallgatók, oktatók, alkalmazottak és öregdiákok újra összegyűjtöttek egy bizonyos összeget, továbbá az iskolaszék kidolgozott egy tervet, amelyben a jelenlegi harminc fős hallgatói létszámot hatvanra tornáznák fel. Hozzáláttak egy olyan javaslat kidolgozásához is, amely a költségek csökkentésére irányult. Megmozdult végre a nagyvilág, több mint huszonnyolcezren írták alá azt a petíciót, amelyet az iskola hallgatói indítottak el, valamint oktatók és a szakemberek a világ minden tájáról ígéretet tettek a támogatásukra.
A The Arizona Private and Post-Secondary Education Board február 25-én felszólította az alapítványt és az iskolát, hogy találjanak megoldást a különbségek feloldására - az iskola azonnal késznek mutatkozott, de az alapítvány nem mutatott nyitottságot. Itt tartunk most, és az előzmények ismeretében nehéznek ígérkezik a folytatás.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
