Minden igényt kielégít a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tornacsarnoka

10 éve adták át a Pannonhalmi Bencés Gimnázium új tornacsarnokát. Erről szóló írásunkat a 115-ös, 2014/7-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Katona Vilmos
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

A gimnázium közelében épült fedett tornacsarnok a diákok mozgástere mellett az apátsági Várkerületet is kiszélesítette. A bencés kezdeményezés a fizikai környezet, a testi és szellemi élet kiegyensúlyozásának újabb példája.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium tömbjét 1939-től kezdték építeni a monostor szomszédságában. Az iskola a magyar-olasz kulturális és diplomáciai kapcsolatok élénkítésére kéttannyelvűként indult. Névadója Teleki Pál miniszterelnök nyomására Galeazzo Ciano gróf olasz külügyminiszter és atyja, néhai Costanzo Ciano kultuszminiszter lett, bár az alapító Kelemen Krizosztom főapát Dantét alkalmasabbnak találta erre a feladatra. A politikai környezet kijelölte az irányt az iskola épülete számára is, amely mind a „ghibellinek”, mind a „guelfek” szemszögéből kielégítően tükrözte a kortárs olasz építőművészet jegyeit.

Az iskola 1948-ban bekövetkezett államosítása után két évvel indulhatott újra mint bencés gimnázium, a nyolc kedvezményezett egyházi intézmény egyikeként. A szocializmus évtizedei után a bentlakásos iskola és monostor komor együttesét fokozatosan kiegészítették. Török Ferenc és Balázs Mihály 1995-ben Pro Pannonhalma díjban részesített rendezési terve kijelölte az irányt: a környezetét uraló tájképi elemet kisebb építményekkel és kerti pavilonokkal kell ellensúlyozni. A sort Skardelli György és Lázár Ferenc látogatóépülete, és Czigány Tamás Pannonhalmi Borháza nyitotta 2003-ban. Mára több modern alkotás népesíti be a Szent Márton-hegyet, amelyek között legújabb a gimnázium tornacsarnoka.

A beruházás mintegy 1500 bencés öregdiák és a Magyar Vívó Szövetség támogatásából valósult meg az apátság egykori gyümölcsöskertjének, ma fás-cserjés nyugati lejtőjének területén. A telket magas támfal mentén kanyarodó út választja el a Várkerülettől, ezért az iskola felől hídon át lehet megközelíteni. A csarnokot formailag meghatározza a kétemeletnyi szintkülönbséget átfogó tereplejtés, így tömege másként hat a völgyből, mint a hegygerincről. Fentről a domborzat teljesen elrejti, csak egy füves plató emelkedik ki tetejéből, de a Váraljáról érkezők számára teljes nagyságában feltárul, s a gimnázium monumentalitásához mérhető fizikai erőt demonstrál.

A nyers architektúrát az apátság és az erőd közti párhuzam magyarázza. E párhuzamot a monostor körzetének másik neve, a „Vár” őrizte meg, és Skardelliék turisztikai központja írta tovább. Az utóbbi, különleges formájú épület emeletéről híd vezet át a közút felett az erdőbe, ami látványos kapuzatot alkot. Ez a motívum megismétlődik itt is, a gimnázium tövében, így a megérkezés pillanatát azok is átélhetik, akik a város felől déli kerülővel vágnak neki a hegyi ösvénynek.

A félig földbe mélyedő kompozíció sötét téglaburkolattal, precízen elkészített vasbeton könyöklőkkel készült, szokatlan egyszerűséggel, mintha a koncepció a tervasztaltól a részletek kivitelezéséig zavartalanul valósulhatott volna meg. Mindez a forma tökéletességére is áll. A híd vonalában felnyíló rövidebbik homlokzat egy loggiában végződik, amely a lépcsővel egyesülve éppoly karakteres nyitány, mint Mario Botta Riva San Vitale-i családi házáé (1971-73). A ticinói mester munkája hasonló nagyvonalúsága, és formai-analogikus feszültsége miatt lett a 20. századi építészettörténet gyakran idézett példája. A tornacsarnok enteriőrje is legalább ennyire jellegzetes. Az emeleti loggia után egy asztalitenisz-terembe jutunk, innen az alsóbb szintekre a lelátóhoz, majd a játékcsarnokhoz.

A pontszámláló kijelzőkkel és a legkülönbözőbb tornaszerekkel ellátott kosárlabdapálya maga köré szervezi az edzőtermeket és az öltözőket. Az épület használata akadálymentes, az architektúra szerves része a figyelemfelkeltő színezés. A fehér háttérből jól kirajzolódó zöld és narancssárga felületek segítik a tájékozódást, élénkítik és értelmezik a térbelsőt. A letisztult felületkezelés és térszervezés jól ötvözi az átláthatót az összetettel. Feszes kontrasztját a monokróm külsővel, az épület anyagszerűségét és mértani racionalizmusát mindenütt a térplasztika könnyedsége oldja. A ház kimondatlan feladata talán éppen az, hogy átjárót képezzen a szigorúból a játékosabb építészetbe, a könyvek és füzetek mellől a mozgás közvetlenségébe és kreatív ritmusába.

További képek a cikk végén található galériában!