Minden ott kezdődik, hogy új kérdéseket teszünk fel, amelyekre új válaszokat kell adni

Interjú Sinus Lyngével, az egészséges építészet iránt elkötelezett dán tervezővel.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

A VELUX által életre hívott, 2021-ben Koppenhágában debütált Build for life multidiszciplináris konferencián, tavaly november 15-17. között a világ vezető építészei, az építőipar fontos szereplői, kutatók és más szakértők vitatták meg az egészséges és fenntartható építés terén a szakma előtt álló legfontosabb kihívásokat és lehetőségeket. A háromnapos, online követhető konferencián több mint 90 előadó vett részt, köztük Sinus Lynge, a koppenhágai EFFEKT stúdió alapítója, aki arról beszélt, hogyan építhetünk olyan közösségeket, amelyek életben tartják az embereket és a bolygót. 

Ön 2007-ben alapította az EFFEKT-et, amely megalakulása óta vállaltan a design és az élhető, fenntartható megoldások kapcsolatát kutatja, illetve ennek jegyében alkot. Mi vezetett a stúdió megalapításához? Milyen területen dolgozott korábban?

Mindig is építészettel, tájépítészettel, urbanisztikával és kultúrával foglalkoztunk. A cég eredetileg egy mellékprojektként indult, tanácsadócégnek szántuk, míg a Dán Királyi Képzőművészeti Akadémia Építészeti Iskolájában tanultunk. Nem sokkal a diplomázás után azonban úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk valódi céggé alakítani. Ebből született a ma is létező EFFEKT.

Kaptak bármilyen segítséget a cég indulásakor, vagy elég volt hozzá maga az ötlet?

Akkor kerültünk ki az iskolapadból, szóval elég szerény volt az indulás: néhány laptopunk, mobiltelefonunk, egy nyomtatónk és egy habvágónk volt. Eleinte áldásként tekintettünk már arra is, hogy pénzt kapunk azért, amit szeretünk csinálni. A bevétel tulajdonképpen csak egy eszköz volt, amellyel biztosítani tudtuk a működésünket. Az első projektjeinket gyakran nagyobb múlttal rendelkező, egy-egy területre specializálódott céggel közösen vittük, de ahogy egyre több versenyt nyertünk, úgy vált egyre kifizetődőbbé a munkánk. Lépésről-lépésről jutottunk el oda, ahol most tartunk: ma már több mint 50 fantasztikus ember alkotja a mi interdiszciplináris csapatunkat.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy küldetése az, hogy a design segítségével változást érjen el a világban. Milyen hatással lehet a világra a design?

Az építészet formálja az ember és a környezet kapcsolatát. Ha ezt a feltevést elfogadjuk, akkor az építészetnek úttörő szerepe van az előttünk álló zöld átalakulásban, amelyben a civilizációnknak teljesen újra kell gondolnia az ökoszisztémához fűződő viszonyát. Részei vagyunk ennek az ökoszisztémának, és a túlélésünk múlik rajta. Ezt figyelembe véve, úgy vélem, hogy nagyon sok mindenen kell változtatnunk a design segítségével. Például azon, hogy miként állítjuk elő, használjuk és hasznosítjuk újra az energiát, a vizet, az élelmiszert, az építőanyagokat, és így tovább. Mindezt meghatározza, hogy milyen szempontok szerint tervezzük meg a városainkat, az épületeinket és az otthonainkat. Igenis közvetlen hatással lehetünk minderre az építészet és a design eszközeivel.

A design sokszor a gazdag és civilizált országok és közösségek játékának tűnik. Az ön célja az, hogy változtasson ezen a megközelítésen, amely talán nem is igaz, vagy mostanra már átalakult. Hogy tud a design segíteni azokon az embereken, akik szegény, túlnépesedett közösségek tagjai?

Számomra a design olyan eszköz, amelynek segítségével alakíthatjuk a környezetünket, többek között a szomszédságunkat, az infrastruktúrát, a közegészségügyet, az élelmiszerellátást, a közösségi épületeket és sok minden egyebet. Már évszázadok óta alakítjuk a környezetünket a design segítségével. A gond az, hogy mi emberek – különösen azok, akik designnal foglalkoznak – hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem a mi felelősségünk az, ahogy a világ alakul. Aki ezzel nem ért egyet – mint én és a csapatom – annak feladata, hogy javítson a világon!

Az emberi történelem során a különböző közösségekben számos észszerű megoldás született a túlélésre. Sok olyan közösséget ismerünk, amelynek tagjai közös házban éltek, közösen végeztek különböző tevékenységeket. Hogy látja, hasznunkra válhat ez az ősi tudás?

Nagyon is. Rengeteg tudás rejlik abban, ahogy a történelem során letelepedtünk, megszerveztük a közösségeinket, felépítettük a városainkat és az otthonainkat. Amikor megépítettük a modern városokat, sokat veszítettünk ebből a tudásból, valamint a helyi közösségekkel is elveszítettük a kapcsolatot, csakúgy, mint a helyek természetes voltával. Mi hiszünk benne, hogy gondos tervezéssel ötvözni tudjuk a modern technológiát azokkal a nagyszerű megoldásokkal, amelyeket generációkkal korábban fejlesztettek ki. 

Az előadásában három problémát emel ki, és ezek eredőjében az áll, hogy a lakosság nagy része megapoliszokban él. Úgy tűnik, hogy ez a tendencia nem fog változni. Mit tudunk tenni mi, építészek, hogy mérsékeljük vagy visszaszorítsuk ennek a folyamatnak a negatív hatásait?

A városok megkerülhetetlenek, és a megoldás részét képezik. De nagyon komolyan át kell gondolnunk, hogy miként működnek, és milyen módon tudják szolgálni az embereket, illetve az ökológiai hátországot. Ha úgy tekintünk a városokra, mint amelyek a természet részei, nem pedig abból kihasított szeletek, akkor feltehetjük magunknak a kérdést: hogy tudnak a városaink ökoszisztémaként működni? Hogyan tudnak energiát előállítani? Hogyan történik a vízgyűjtés és a víztisztítás? Hogyan szűrik a levegőt? Hogyan tudnak helyet biztosítani az embereknek és egyéb fajoknak? Hogyan tudnak újrahasznosítani különböző anyagokat és forrásokat lokálisan? Ha e kérdések szerint alakítjuk át a gondolkodásunkat, és ezt a megközelítést alkalmazzuk minden projektnél, minden szinten, a városaink fokozatos, mégis radikális átalakuláson mennek majd keresztül. 

Minden ott kezdődik, hogy új kérdéseket teszünk fel, amelyekre új válaszokat kell adni.

Magyarországon ugyanezzel a problémával nézünk szembe: az ország nagy része kiürült, különösen a falvak. Az emberek a nagyvárosokban találnak munkát, így érthető, hogy ott akarnak élni, bár tény, hogy manapság a távmunka már nem jelent problémát. Úgy vélem, hogy a hozzáállásunkon kellene változtatni. Milyen módszerek rejlenek a designban, amelyek segíthetnek a gondolkodásmód megváltoztatásában?

Hiszek benne, hogy intelligens tervezéssel úgy fejleszthetjük mind a városokat, mind pedig a vidéket, hogy azok egy sokszínű társadalom számára is a legkülönfélébb lehetőségeket rejtsék. Olyan társadalomban kell élnünk, olyan társadalom számára kell élhető közeget teremtenünk, amelynek tagjai különböző dolgokról álmodnak, és eltérő életet élnek.

Mit tud ajánlani azoknak, akik nagyvárosokban élnek, és nem tudnak változtatni az életkörülményeiken?

Ez egy nehéz kérdés. A városközpontokban olyan nagy az anyagi nyomás, hogy azt hiszem, a városi életet könnyebb újragondolni a nagyvárosok perifériáján. Ott több hely áll rendelkezésre, újfajta városközpontokat lehet kialakítani, ahol másképp élhetünk, dolgozhatunk és szórakozhatunk együtt, mint eddig.

Három projektet mutatott be az előadása során. Megosztaná ezek főbb gondolatait és tanulságait?

A ReGen Villages nevű projekt és az önfenntartó közösségekről szóló tanulmányok megmutatták, hogy azok a technológiák, amelyekre szükségünk van, már rég a rendelkezésünkre állnak. Csak integrálnunk, használnunk és kiterjesztenünk kell őket. A Naturbyen kialakítása során megtanultuk, hogy a természetes regeneráció bizony az urbánus fejlődésnek is része lehet, de csak akkor, ha nem különálló fogalmakként tekintünk a városra és a természetre. A VELUX Living Places projekt pedig azt mutatta meg, hogy miként mérhetjük az emberi egészséget és jóllétet az épületek vonatkozásában, valamint azt is, hogy miként lehet mérni és megtervezni alacsony szén-dioxid-kibocsátású házakat. Ez olyasmi, amivel nekünk, építészeknek, bizony foglalkoznunk kell a következő évtizedben.

Mit tart az irodája, az EFFEKT eddigi legnagyobb sikerének?

Azt, hogy egy kis cégből, amely eleinte csak az alapítókból állt, mostanra egy nagyon sokszínű, nagyszerű tehetségekből álló csapat lett.

A Felhőatlasz című filmben (és regényben) a távoli jövő egy nagyon polarizált társadalmat mutat be, ahol a népesség fele úgy él, mint a kőkorszaki törzsek, a másik fele pedig hipercivilizált technokratákból áll. A filmben a megoldást egy új bolygó jelenti, ahol új életet kezd az emberiség, mégpedig úgy, hogy a két pólust egyesíti. Mit gondol, mi lehet a megoldás a valóságban?

Nem láttam a filmet, de úgy vélem, hogy az egyenlőtlenség a globális civilizációnkra leselkedő egyik legnagyobb fenyegetés. Nem fog egészként fejlődni a civilizációnk, hacsak nem biztosítjuk mindenki számára az egészséges, biztonságos, és gyümölcsöző életet, hogy a polgárok fejlődjenek, és kiteljesedjenek emberi mivoltukban. Most nagyon messze vagyunk ettől.

A magánéletében hogyan valósítja meg a fenntartható életformát? Mesélne egy kicsit arról, hogy hol, milyen környezetben él?

Nagyon sok mindent kapunk a környezetünktől. Én egy öreg házban lakom, Koppenhága egyik közeli elővárosában. Innen kerékpárral járok be dolgozni, a gyerekeim is kerékpárral mennek iskolába, a barátaikhoz. A ház, amelyben élek, 1934-ben épült – egy dán művész, Egon Matthiesen számára készült –, csodás fény áramlik be, és nagyszerű terekkel rendelkezik... de felújítottuk az ablakokat, valamint leszigeteltük a falakat és a tetőt, hogy csökkentsük az energiafogyasztásunkat. Ezen túl zöld energiát vásárolunk, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, élelmiszert termelünk a kertben, és többnyire zöldségeket és gyümölcsöt eszünk. Ezek egyszerű, mindenki számára megvalósítható, előnyös lépések, amelyek nem csak nekünk jók, hanem a bolygónak is. 
 

A VELUX Biuld for Life konferencián elhangzott előadás alább megtekinthető:

További képek a projektekről galériában!