Sem háló, sem alumíniumburkolat nem takarja többé a Corvin Áruház homlokzatát
Romhányi József szlogenjét – és talán a nevét is – már csak azok ismerhetik, akik még vásároltak a Corvinban. Az épület jó példája annak, hogy változik az épített örökség a városi emlékezetben. A megújult Blaha Lujza tér patinás térfallal gazdagodott, elkészült a hajdani Corvin Áruház, mai nevén Corvin Palace régi-új homlokzata.
A tulajdonos, a támogatást nyújtó politikusok, a sajtó képviselői és a főpárkány mögött ugrásra készen várakozó építők közreműködésével, diadalmas zeneszóra hullott le a homlokzatot évekig takaró zöld fátyol a Corvin Palace Blaha Lujza téri homlokzatáról. A projekt közös siker, az eredmény pedig egyelőre meggyőző.
A Corvin épülete igazi nagyvárosi termék, ahogy azt korábban, a Blaha Lujza térrel foglalkozó cikkünkben is megírtuk. Az archív fotók jól mutatják, amit az átadáson Erő Zoltán főépítész is hangsúlyozott beszédében:
a térre néző homlokzat szinte leválik az épületről, kirakat, kulissza, amely az áruház kereskedelmi funkcióját reklámozza.
Az 1926-ban Reiss Zoltán által tervezett áruház nyugati minták nyomán új funkciót és ezzel együtt új épülettípust hozott Budapest életébe. 1931-ben itt adták át a főváros első, és sokáig egyetlen mozgólépcsőjét. Városközponti helyzete révén hosszú évtizedekig megőrizte kiemelkedő szerepét, a „legnagyobb áruház – legnagyobb választék” eposzi jelzője visszacseng a kései szocializmus gyermekeinek fülében. Sorsát a városhasználati szokások radikális változása pecsételte meg; a Rákóczi út megadta magát a dübörgő autóforgalomnak, az autók pedig immár a plázák felé hömpölyögnek. A sétálós, kirakat-nézegetős vásárlás a 21. században az utca helyett fűtött beltérben zajlik.
A Corvin hatalmas tömbje, lokációja révén mégis túlélte a változásokat, valamiféle kereskedelem elvegetált benne egy darabig, miközben a városi alternatív és popkultúra is felfedezte magának. Egyfajta spontán „plázásodás” vette kezdetét a tetőteraszon kialakított mozival, a legfelső szinten működő művészeti térrel, de az nyilvánvaló volt, hogy nagyobb befektetés nélkül semmilyen funkció nem termeli ki az épület rendbehozatalának költségeit.
Rendbehozatalra pedig égető szükség volt, mert az 1956-ban súlyosan megsérült épületet 1967-ben alumínium burkolatot kapott, ami a következő évtizedek során alaposan vesztett eredeti fényéből. Az utált külső korrekt megítéléséhez hozzátartozik, hogy az alumínium abban az időben nagyon progresszív anyagnak számított, szerte az országban használták homlokzatburkolat gyanánt, egész tervezőintézet, az ALUTERV foglalkozott a betervezésével és alkalmazásának kutatásával.
  |
A burkolatot tervező Batka István – aki egyébként véletlenül a mostani társtulajdonos oldalági felmenője – jó munkát végzett, az archív képeken látszik, hogy a kor szellemében komponált homlokzat dinamikus és nagyvonalú volt. A fotók tanúsága szerint valamikor menet közben – az időpontot csak saccolni lehet az előtérben álló autók alapján – megváltozott a függőleges osztásrend, és persze a burkolat minősége is. Az új tulajdonos pedig a mai szemléletnek megfelelően a burkolat eltávolításáról és az eredeti homlokzat rekonstruálásáról döntött.
Bár személy szerint nem vagyok nagy barátja a most divatos historizmusnak, és voltak kétségeim a város közepén modern kereskedelmi funkciót betöltő épület küllemével kapcsolatban, a valóság kellemesen rácáfolt a kételyeimre. A felújított homlokzatok egynemű, semleges színe a historizáló külsőt idézőjelbe teszi, elemeli eredeti kontextusától. Az épület homlokzatai eredetileg is mutattak stiláris különbséget: a tér felé reprezentatív, neoreneszánsz elemeket felvonultató palotahomlokzat készült, amelynek érdekessége a több szintet átfogó pilasztersor, míg oldalt és hátul korszerűbb, a századforduló geometrikus szecesszióját idéző homlokzatokat kapott az egész tömböt elfoglaló beépítés.
Az eredeti állapotot fekete-fehér fotókon lehetett csak tanulmányozni, így helyes döntésnek tűnik a tagozatok és a fal azonos, semleges földszíne, ami a figyelmet az architektúra rajzos plasztikájára irányítja, és a historizáló homlokzatot mintegy önmaga idézetévé transzponálja. Ez a viselkedés a sokszínű városszövetben nagyon is helyénvaló, egyszerre őrzi a múltat és reflektál a jelenre, a Blaha Lujza tér szépen virágba szökkent zöld felületeinek hátterében kifejezetten elegáns térfalat alkot.
Az épület továbbra is kereskedelmi funkciót fog betölteni, kiegészülve olyan kulturális szolgáltatásokkal, amelyeknek létjogosultságát az elmúlt évek már bizonyították. A homlokzaton kívül az épület műemléki értékű területe a fémszerkezetű üvegtetővel fedett emeleti tér, amelynek felújítva különleges funkciót szánnak.
„...lesz az épületben modern művészeti galéria, jövőbe mutató közösségi iroda, valamint (...) tárgyalunk mind az első emeleti műemléki bevilágító alatt lévő térre, mind a tetőteraszon lévő térre olyan bérlőjelöltekkel, akik miatt remélhetőleg a következő generációknak is annyi jó emlékük lesz az épületről, mint az előzőeknek voltak” – nyilatkozta a homlokzat leleplezésének alkalmából Balogh Olivér társtulajdonos.
  |
Minden lehetőség adott tehát ahhoz, hogy a Corvin a megújult Blaha Lujza téren ismét betöltse ikonikus szerepét a főváros életében, és ez talán lendületet adhat a Rákóczi út, illetve a Kossuth Lajos utca újjáélesztéséhez is.
Corvin Palace | Web
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
