„Mindenre építészetként tekintek”

Interjú Job Floris-szal, a Monadnock társalapítójával

• Szöveg: Gollob Lilla
• Olvasási idő: …

Job Floris-szal, a BME Építőművészeti Doktori Iskolájában, az AU Workshop meghívására tartott, Threefold Presence című előadása után beszélgetett Gollob Lilla, akinek írását az OCTOGON magazin 183-as (2023/3-as) lapszámában közöltük nyomtatásban.

A holland építésziroda, a Monadnock különös kapcsolatban áll a múlttal. Praxisuk mozgatórugója az építészettörténeti referenciák gazdag gyűjteménye, miközben eltávolodnak a nosztalgiától és a historizmustól. Épületeik épp annyira táplálkoznak a holland épített környezetből, mint amennyire bizonyos aspektusokban szakítani akarnak tőle. Magukat éppen ezért mindenek előtt európai építészeknek tartják, aminek kapcsán az olasz, a flamand és az osztrák hatások mellett, a holland kritikai újregionalizmus is meghatározó szerepet játszik. 
 

Sandor Naus-szal, Monadnock másik alapítójával mindketten képzőművészetet tanultatok eredetileg. Az érdekelne, hogy te személy szerint miért pártoltál át az építészethez? Miben tud számodra kielégítőbb lenni ez a fajta alkotás?

Egy idő után már nem éreztem jól magam, hogy mindig egyedül festek a vászon előtt. Hiányoztak az emberi kapcsolódások és a kommunikáció. Volt egy tanárom, aki látta ezt a küzdelmemet, és azt javasolta, hogy próbáljam ki az építészeti iskolát, mert lehet ott jobban meg tudnám találni a saját hangomat. Végül is úgy gondolom, hogy az a fajta kreativitás, amit az építészetbe fektetsz, abszolút átfedésben van a képzőművészetekkel. Ugyanakkor nagyon más is, mert sokkal szorosabb a kapcsolata a hétköznapi világgal, ezáltal sokkal feszesebb a napirend. Egy építész és az épülete közt rengeteg réteg van. Végeredményben engem a téren való gondolkodás és a téralkotás az, ami igazán megragadott, és ami sokkal kielégítőbbnek bizonyult számomra.

Mit gondolsz, hogyan hat a képzőművészeti háttered arra, ahogyan az építészethez ma viszonyulsz?

A képzőművészeti akadémia mindig is az egyéniségre és a provokációra törekedett. Azt hiszem, ez mindkettőnkre nagy hatással volt, hiszen ebben a művészeti közegben léteztünk, és megtapasztaltuk, hogy mennyire radikálisak tudnak lenni a gondolkodásukban. Ez a radikális hozzáállás néha az építészetben is nagyon inspiratív tud lenni. A Monadnocknál nagyon élvezzük a manualitással való kapcsolatot is. Mi nem vagyunk kifejezetten műszaki építészek abban az értelemben, hogy mindent racionalizálunk, megtervezünk és elküldjük kivitelezőknek. Építészként szeretünk azon gondolkodni, hogyan készülnek és állnak össze a dolgok, és mindez hogyan jelenik meg egy térbeli narratívában. Természetesen vannak más hasonló gondolkodású építészek, művészeti háttér nélkül, de nálunk szerintem ez ebből fakad.

Munkásságotokban nagyon fontos a múltbéli referenciák és az építészettörténeti példák beépítése. Az irodátok neve, a Monadnock is egy épületről kapta a nevét. Mi ennek a története és mit mond el a szellemiségetekről ez az utalás? 

Amikor Chicagóban láttuk ezt az épületet, azonnal beleszerettünk. Órákat tudnék mesélni róla, de megpróbálom röviden összefoglalni miért tartjuk annyira különlegesnek, hogy róla neveztük el az irodánkat. Az épület két részből áll, az elsőt a Burnham & Root tervezte tíz éven keresztül, az építkezés 1891-ben kezdődött. Az új épületrész 1894-ben készült el, és csupán két év alatt tervezte meg a Holabird & Roche. Akkoriban ez volt Chicago legmagasabb épülete és legnagyobb irodaháza, de ma, több mint száz évvel később is tökéletesen kiszolgálja a funkcióját és a város fontos része maradt. Bár egy épületről beszélünk, két teljesen külön építészeti hozzáállás tükröződik benne. A régebbi rész nehéz téglából készült, és az egyiptomi piramisok monumentális egyszerűsége ihlette. A díszítések magából az anyagból fakadnak, olyan mint egy hatalmas, letisztult agyagszobor. Az új épületrész a jövő anyagából, acélból készült, a Holabird & Roche azonban szándékosan elrejtette és feldíszítette a szerkezetet. 

Utazásaink során sok mindenkinek megmutattuk ezt az épületet, és megkérdeztük, hogy melyik szerintünk a régebbi és melyik az újabb rész. Az emberek szinte minden esetben azt gondolják, hogy a letisztult, redukált tégla rész a modern, a díszítettebb pedig a régi. Minket nagyon inspirál ez a disszonancia a kétféle építészeti szókincs között: valami, ami újnak tűnik valójában régi, és valami ami réginek tűnik valójában új. Számunkra érdekes ez a gondolat, hogy nem kell feltétlen olyan épületeket terveznünk, amik futurisztikusnak tűnnek. A Monadnock épület segített megérteni az irodánk indulásánál, hogy milyen építészeti irányba induljunk, mi legyen a narratívánk.

Olyan épületeket szeretünk alkotni, amikben van egy kis régi, mégis a jövőbe mutatnak. Olyan épületeket, amik a városszövet szerves elemeivé tudnak válni, mert a múlthoz és a jövőhöz is kapcsolódnak. 

Voltak más épületek is, amik meghatározták a sajátos építészeti szókincsed kialakulását?

Sokféle építész és épület „hősöm” van, különböző korszakokból és irányzatokból. Hirtelen most Boromini gyönyörű római temploma jut eszembe, a San Carlo alle Quattro Fontane. Egy nagyon játékos és bátor saroképületről van szó, aminek sok különböző arca van. Tele van építészeti gesztusokkal, mégis egy kompakt egésszé áll össze. Rem Koolhaas munkássága is nagy hatással van rám, a hágai táncszínháza az egyik kedvencem, amit már sajnos lebontottak. Több, különböző kis épület összeállt egy nagy épület együttessé, egy építészeti kollázzsá. 

A meghatározó referenciák utána most térjünk ki a ti munkáitokra. Ha az előbb megfogalmazott építészeti szókincseteket kéne illusztrálnod egy projektetekkel, melyik lenne az?

Ez egy nehéz kérdés, mert több projektünk összessége mutatja ezt inkább meg a legjobban. Ha mégis választanom kell, akkor az eindhoveni Atlas házat emelném ki. Hollandiában nálunk az a szokás, hogy az egyes lakóövezetek nagyon rendezettek, strukturáltak és repetitívek. Viszont szoktak lenni „nehezebb” telkek, amikért kicsit több pénzt kell fizetned, viszont megépítheted rajtuk az álom házadat. A megrendelőink egy ilyen kis méretű telket vásároltak meg az erdő mellett. Egy nagy házat szerettek volna, kevés pénzből. Feltettük nekik a kérdést, hogy az épület horizontálisan terjeszkedjen inkább, szinte betöltve a telket, vagy egy vertikálisan nyújtózkodó toronyházat tervezzünk, nagyobb kerttel. A másodikat választották, így egy téglából épülő toronyház ötletével mentünk tovább. A tégla nagyon erősen hozzátartozik a holland designkultúrához. Számunkra egy kiemelt kihívás, hogyan hogyan emeljük át egy új korszakba, anélkül hogy megfeledkeznénk a múltról.

Az épületet aztán 45 fokban elforgattunk a telken, hogy még jobban tudjon függetlenedni a szomszédoktól. Egyszerű tömege nem sejteti a komplex belsőt. Az volt az elképzelésünk, hogy a ház szobák gyűjteménye legyen, ahol minden helyiség egyedi, saját arányokkal és magassággal. Az is nagyon fontos volt, hogy a teret meghatározó falak folyamatos olvasása révén megtapasztalható legyen az egyik helyiségből a másikba való átmenet. A szobák közötti nagyvonalú nyílások közben fluid tereket hoznak létre, lehetővé téve a tulajdonosok számára, hogy később újragondolják az egyes helyiségek funkcióit. Ebben az átmenet képzésben Adolf Loos-tól inspirálódtunk. Az épület közepében kígyóként kanyarog egy fából készült lépcső, ami legfelül visszafordul az utolsó szobához. Kívülről az ablakok sejtetik csak ezt a belső mechanizmust, hiszen az épület minden oldalának egyedi ablak kompozíciója van, amik saját történetet mesélnek el.

Sok időbe telt a homlokzat megtervezése, hiszen egy ilyen kis épületnél minden egyes részlet fontossá válik. Venturitól vettük ezt a gondolatot, hogy ha szűkös a költségvetés, akkor a festéket építészeti eszközként lehet használni. Hollandiában a vörös téglaépületeket plasztikákkal, márvánnyal, vagy mészkővel díszítik, mi azonban a tégla festésével értünk el texturális játékokat. Az épület tetején ívben vágtuk le a téglafalat. Ezzel eltávolítottuk az épületet az absztrakciótól és könnyedséget adtunk neki, mintha csak egy lógó textília lenne. Ráadásul akár meztelenül is állhatsz a tetőteraszon, nem látnak a szomszédok.

Az Instagram-profilotok mostanában sok többlakásos lakóház projektet is megosztottatok. Hogyan álltok egy ilyen nagyobb léptékű feladathoz? Mitől lesz jó épület egy lakóház? 

A holland építési kultúrában mindenki a hatékonyságra törekszik. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy érdemes hosszabb távú ambíciókkal rendelkezni, és hosszú távú fenntarthatóságban gondolkodni a pillanatnyi hatékonyság helyett. Például megpróbálunk magasabb mennyezeteket tervezni, amik lehetővé teszik a későbbi rugalmas térhasználatot.

A holland épületeknél általában minden egyes helyiséget kötött funkcióval terveznek. Mi azt szeretnénk, hogy az emberek maguk határozhassák meg, hogyan szeretnék belakni az otthonukat.

Nem csak épületeket, belső tereket és bútorokat tervezel, hanem tanítasz, írsz, és kiállításokat is rendezel. Hogyan kapcsolódnak össze ezek a területek a gyakorlatban?

Szerintem minden az építészetről szól. Én legalábbis mindenre építészetként tekintek. Szavakat találni például az íráshoz számomra nehezebb, mint egy épületet megtervezni, de ehhez is az építészek eszköztárával nyúlok: építkezem a szavakkal és gondolatokkal. A tanítás és a kiállítások számomra ezeknek a kiterjesztései. A témák és a gondolatiság mind összefügg. Nekem talán a folytonosság gondolata a legfontosabb, hogy egy irányba mutassanak a különböző területek. A Monadnock épület egyik tervezőjétől, Daniel Burnham-től van egy idézet, ami ezt a hozzáállást fejezi ki. Erre reflektálva készítettünk többek között a Make No Little Plans ideiglenes köztéri installációnkat egy utrechti fesztiválra. 

„Ne csinálj kis terveket. Nincs meg bennük az a varázslat, ami felpezsdíti az emberek vérét, és valószínűleg meg sem fognak valósulni. Készíts nagy terveket, légy nagyra törő a reményben és a munkában, észben tartva azt, hogy az egyszer rögzített nemes és logikus terv sosem hal meg, még jóval azután is élni fog, ha mi már nem leszünk és egyre növekvő határozottsággal érvényesíti majd magát. Ne feledd, a fiaink és unokáik majd olyan dolgokat fognak tenni, amik megdöbbentenek minket. Legyen a jelszavad a rend és a jelzőfényed a szépség. Gondolkodj nagyban!” – Daniel Burnham (1846-1912)

Monadnock | Web | Instagram