A fotómontázs-sorozat rámutat arra, hogy jobban kellene óvni a történelmi örökségünket.
Mohammad Hassan Forouzanfar iráni építész olyan fotómontázsokat készített, amelyeken az ősi iráni épületekhez társította a kortárs építészet nagyjainak alkotásait. Az Expanding Iranian Ancient Architecture címet viselő projektben Zaha Hadid, Daniel Libeskind vagy éppen Norman Foster modern épületeit láthatjuk az ősi iráni épületek kiegészítéseként, ezzel pedig Forouzanfar azt üzeni, hogy több figyelmet kellene szentelnünk a múlt értékeinek megőrzésére.
Zaha Hadid kikötőparancsnoksági épülete Antwerpenben, Daniel Liebeskind Royal Ontario Múzeuma Torontóban, Ieoh Ming Pei üvegpiramisa a Louvre-nál - mind olyan alkotások, amelyek az elmúlt évtizedekben városaik ikonikus épületeivé váltak. Forouzanfar fotómontázs-sorozatával azonban kiemelte őket eredeti helyükről és „átköltöztette” Iránba, ezzel pedig a múlt és jelen látásmódja közötti különbséget és feszültséget akarta érzékeltetni, valamint párbeszédet kezdeményezni arról, mennyire fontos a régi épületek védelme. A fotómontázsban a kortárs építészet „hideg” elemeit, mint az üveg és fém állította szembe a forró sivatagi tájjal és a történelmi kőépületekkel.
„Irán értékes építészeti örökséggel rendelkezik, de az elhanyagolásuk miatt sok épület veszélybe került – mondta Forouzanfar a Dezeennek. – Ez a probléma nemcsak Iránt sújtja, küzdenek vele a világon bárhol, ahol építészeti örökség létezik. Felül kell tehát vizsgálni a megőrzésükre irányuló stratégiákat, és ki kell mondani azt, hogy a múlt örökségét nem lehet kortárs megoldásokkal sem helyettesíteni, sem helyreállítani.”
Forouzanfarnak nem ez az első szándékosan provokatív projektje, korábban az általa retrofuturizmusnak nevezett kísérleteinek jegyében az iráni falvakat állította szembe a felhőkarcolókkal.
Forrás: dezeen, Mohammad Hassan Forouzanfar, borítókép: Zaha Hadid kikötőparancsnoksági épülete Tepe Szialk, az ókori régészeti lelőhely tetején
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
