Aaron Betsky szerint nem csak szakemberként, hanem civilként is élen kell járniuk.
"Az építészek és a designerek nem tudnak úgy és olyat tervezni, hogy biztosan megakadályozzák az amerikai közterületeken történő terrortámadásokat, de csatlakozniuk kell ahhoz a tömeghez, amely a terrorizmus ellen küzd" – vallja Aaron Betsky építészeti tervező, tanár, kritikus és kurátor, aki a szakma lehetőségeit vizsgálta a terrorizmus elleni harcban.
A dezeen.com-on közölt írásában Aaron Betsky az amerikai terrorizmus újfajta összefüggéseit vizsgálja, de minden ország vonhat le belőle tanulságokat. Abból indul ki, hogy a terrorizmus célpontjai Amerikában egyre inkább a közterek. A bostoni mészárlással kezdődött, hogy aztán tömeges lövöldözésekkel folytatódjon Las Vegasban, Daytonban és Midlandben.
Korábban egyetemi campusokon, iskolákban csaptak le az elkövetők, tehát olyan helyeken, amelyek elméletileg őrzött területnek számítanak, most azonban az utcán sétálva, egy bevásárlóközpont parkolójában vagy a kocsiban ülve is bárki áldozat lehet.
  |
Mivel a fegyverek visszaszorításához szükséges politikai akarat hiányzik Amerikában, az író felteszi a kérdést, hogy a design vagy az építészet vonalán lehet-e tenni egyáltalán valamit. Betsky szerint nem. Ha minden nyilvános helyet kamerával szerelünk fel, az embereket megmotozzuk, kvázi biztonságos zónákat hozunk létre, akkor elérjük, hogy a mindennapjaink részévé váljon a paronia, az emberekben rejlő félelem növekedjen, de tényleges védelmet nem adunk. Nem lehet detektort elhelyezni minden apró sarokba, arcfelismerő rendszert az összes utcára; az emberekben rejlő erőt kell használni.
Betsky ugyanis a társadalom megerősítésében látja leginkább a szakemberek szerepét. Nem feltétlenül építészként vagy designerként kell kizárólag megjelenni egy társadalmi kérdésben, hanem olyan civilként, aki segíti a szabad társadalmak létrehozását, igazi aktor és előmozdító, élharcos.
A kritikus ugyanis úgy gondolja, hogy a terrorizmus elleni harc is csak a társadalom erősítésével vívható meg, amíg mindenki a saját buborékjaiban él és elszigetelődik, nem várható érdemi eredmény. Jók és hasznosak az olyan erőfeszítések, mint például az iskolásoknak kifejlesztett golyóálló hátizsák, vagy hamarosan a H&M és a Nike jóvoltából piacra kerülő golyóálló pulóver, de amíg az alapvető társadalmi apátia nem alakul összefogássá, addig csak a felszínt kapargatjuk.
A teljes cikket itt tudjátok elolvasni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
