145 éves a Corvinus régi épülete.
145 éve, 1874. május 1-jén adták át Fővámpalotát. Az Ybl Miklós tervei alapján épült 9500 négyzetméter alapterületű vámház ma már egyetemi diákok zajától hangos, átadásakor azonban még mozdonyok zakatoltak benne.
A mai Budapesti Corvinus Egyetemnek otthont adó Fővámházat 145 éve, 1874. május 1-jén nyitották meg. A Fővám téren (1949 és 1991 között Dimitrov tér) álló neoreneszánsz palota terveit Ybl Miklós (1814–1891), a magyar historizáló építészet egyik legjelentősebb képviselője készítette.
Ybl 1814. április 6-án, Székesfehérváron született. Iskoláit Bécsben végezte, majd Pesten Pollack Mihály építőmester inasának szegődött, később rajzolóként is dolgozott itt. Korai éveiben szakmai tudását a bécsi Heinrich Koch irodában, majd a müncheni királyi Képzőművészeti Akadémián bővítette, ahonnan több európai várost is érintő tanulmányútra utazott. 1841-ben tért haza Pestre, ahol Pollack Ágostonnal, Pollack Mihály fiával közösen irodát alapítottak. 1863-ban Ybl felvételt nyert a pesti építőmesterek céhébe, alkotói munkássága innentől teljesedett ki. Munkabírásának köszönhetően, az építészeti tervezés, művezetés mellett számos köztestületben is szerepet vállalt. Nevéhez fűződnek többek között az Opera, a fóti Szeplőtelen Fogantatás templom, a Várkert bazár és kioszk és a Szent István-bazilika tervei is.
A magyarországi vámszedést szabályozó törvények a kiegyezést követően, 1868-ban születettek meg, a független vámhivatali rendszer kialakítása ezután, 1872-ben kezdődött el. Az új intézmények létrehozásával szükségessé vált egy központi épület megépítése, ami nem csupán a fővámhivatal, de az irodák és raktárhelyiségek elhelyezését is megoldotta volna. Az első tervek szerint a fővámház az egykori Tömő (ma Kossuth) téren épült volna. A munkálatok el is kezdődtek, azonban a helyszínt – városrendezési szempontokra és távlati tervekre, például a végül 1896-ban felépült Ferenc József (ma Szabadság) hídra hivatkozva – Pest Város Építési Bizottmánya nem tartotta megfelelőnek. Andrássy Gyula közbenjárásnak eredményeként a vámház építése a raktárakhoz, a Dunához és a teherszállításra alkalmas vasúthoz közel, az akkori Só tér és az egykori dohányraktár helyén folytatódott – a teret a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1874-ben, a palota megépülése után nevezte el Fővám térnek. Ybl Miklóst Lónyay Menyhért pénzügyminiszter bízta meg a tervek elkészítésével, amelyeket azonban az újabb és újabb igények miatt csak többszöri átdolgozás után hagytak jóvá. A neoreneszánsz stílusú palota építése 1870. július 4-én vette kezdetét.
A Duna közelsége már az építkezés során hasznosnak bizonyult – a szükséges építőanyagokat a folyón szállították a helyszínre, például a nagy nehézségek árán beszerzett carrarai márványt és gránitot is –, azonban több odafigyelést is igényelt:
„a víz elleni teljes biztosítás tekintetéből a legjobb, de természetesen költséges módon eszközöltetett, amennyiben az egész épület egy 4 láb 3 hüvelyk vastag betonrétegre állíttatott. (Beton: vízálló mész, homok, víz és apróra tört kemény kődarabokból összegyúrt keverék, s aztán megkallózott tömeg, mely a vízálló mész természeténél fogva azon tulajdonsággal bír, hogy rövid időn, s különösen víz vagy nedvesség behatása folytán vasszilárdságú anyaggá válik.) Az épület egyenletes ülepedése és vízmentessége ekképp teljesen biztosítva van” – olvasható a Vasárnapi Újság 1871. júliusi számában, Ney Béla az építkezés műszaki felügyelőjeként rendszeresen tudósított a munkálatokról.
A palota kivitelezése Wechselmann Ignác vezetésével zajlott, eleinte 400–500 munkás részvételével. A kétemeletes palotában három belső udvart, közel 290 hivatali helyiséget, több mint 30 konyhát és közel 140 lakószobát alakítottak ki – amit például a külföldről érkező vámügyi szakértők is használtak.
A vámolandó árut vasúti szerelvényen szállították az épületbe, ezért a földszintet teljes hosszúságában sínek szelték át. A 146 méter hosszú vágányt csak gondos ellenőrzést követően adták át – műszaki állapotát 12 vagonból álló vonatokkal tesztelték. Építésekor átlagosan heti 30 szállítmány fogadásával számoltak, a megmérendő árukkal megpakolt vasúti kocsikat húzó mozdony megfordítására Ganz gyártmányú fordítókorongot helyeztek el a palotában.
A pincében a kazánház, a mosókonyha és a fáspincék mellett öt nagy raktár kapott helyet, ezekhez négy, zsilippel lezárható alagút is vezetett a Duna felől – melyeket 1941-ben befalaztak. Szintén a folyó felől érkező áruforgalom miatt volt szükség az alsó rakpartra nyíló kapuk kialakítására. Az építkezéshez a kor számos elismert iparosának és cégének neve fűződik: a lakatosmunkát, a korlátokat és kandelábereket Jungfer Gyula, az üvegezést a híres Róth család készítette, emellett a munkálatokban közreműködött a Schlick-vasgyár és a fakereskedő Neuschloss-cég is. A távbeszélő berendezés az Ohm, a felvonó a Ganz terméke.
A 170 méter hosszú és 56 méter széles palota négy (3 fő és 1 hátsó) homlokzatát összesen 22 szobor díszíti, Sommer Ágost alkotásai. A Duna felőli oldalon látható 10 szobor a törvényt, a hatalmat, a tudományt, a vasutat, a hajózást, a nehézipart, a gépgyártást, a textilipart, a kereskedelmet és a jólétet szimbolizálja, antik istenek formájában. A déli homlokzat hat jellegzetes magyar mesterséget mutat be: a madarászt, a pásztort, a halászt, a révészt, a pákászt és a vadászt, az északi pedig erény-allegóriákat. A hatból három szobor az erény arisztotelészi-platóni értelmezésében a reményt, a bátorságot és az igazságosságot, három pedig – a Pál apostoli értelmezés szerint – a hitet, a reményt és a szeretetet jelképezi.
A Vámházpalotát 1874. május 1-jén adták át, a 9500 négyzetméter alapterületű épület a vámhivatalnak, a pesti pénzügyigazgatóságnak, a központi árüzleti és a bányatermék igazgatóságnak adott otthont.
„Ybl Vámházát nem fogadta általános elismerés. Kifogásolták beosztását, pompáját, szemére vetették a mesternek, hogy pazarlóan járt el, túllépte az előirányzott költségeket, sőt az épület művészi kiképzése ellen is merültek fel észrevételek. […] Az épületet csak azok értékelik igazán, akik az építészet legnemesebb sajátosságait, a kiegyensúlyozott, szinte természetes harmóniát, a tartózkodó előkelőséget, a monumentális hatást és a mértékadó díszítést élvezik” – olvasható Ybl Ervin könyvében. Az építkezés összköltsége a vártnál magasabb, 3 250 000 forint volt – bár erről megoszlanak a források
A palotát a második világháború alatt jó elhelyezkedése és a Ferenc József híd közelsége miatt katonai támpontként használták, a harcok során súlyosan megrongálódott, még a lebontásának ötlete is felmerült. 1946-ban azonban mégis megkezdődött az újjáépítés, 1948-tól pedig Halászy Jenő és Müller Miksa tervei alapján kezdődött meg az egykori vámház egyetemmé alakítása. Az 1950/51-es tanévtől a palota a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemnek adott otthont.
„Az átalakítás eredményeképpen az összekötőszárnyakban és az északi, illetve déli pavilonban félemeletet iktattak be. […] Az épület jelenleg pince + földszint + félemelet + 3 emelet. Az épület főfalas rendszerű, hossz- és harántfalakkal. A főfalak az épületet hármas beosztásra osztják, a széleken utcai és udvari szobasor, középen folyosó van” – olvasható a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1979-es szakvéleményében, amit a Lechner Tudásközpont tervtára őriz. A szerkezeti állagvizsgálatból az is kiderül, hogy „a főfalakat nagyméretű tömör téglából építették. A pillérek tégla, kő és öntöttvas anyagból készültek. A födémek többnyire acélgerendák közti féltégla vastagságú nagyméretű tömör téglából készült poroszsüveg boltozat, féltéglavastagságú nagyméretű üreges és tömör téglából készült téglaboltozat, valamint az átalakításból eredő bauxitbetonból és portlandcementből készült vb. lemez.”
A három udvarból négy nagy előadótermet és egy háromezer személy befogadására alkalmas, üvegtetős aulát alakítottak ki – a percek alatt függönnyel besötétíthető tetőnek köszönhetően az aula kiváló volt filmvetítésekre is. Az 500 fős előadótermek mellett 10 darab száz személyes tanterem, 35 szemináriumterem, tornaterem és könyvtár várta a diákokat.
A könyvtár „két óriási termet foglal egymás fölött. Alul a raktár, mennyezetig érő, kívül-belül könyvvel bélelt polcaival s a fal mellett húzódó – még földolgozatlan – könyvpiramisokkal. Fölül a gyönyörű, világos, háromszáz személyt befogadó olvasóterem, falbamélyített könyvszekrényeivel, legmodernebb, egybeépült asztalilámpáival, kényelmes székeivel. A raktárból a liften küldik majd a könyveket az olvasóterembe. Erre a berendezésre azért van szükség, mert 250 000 kötettel […] az ország legnagyobb közgazdaságtudományi könyvtára ez” – olvasható a Magyar Nemzet 1951. júliusi számában.
A zsibongóban büfé, az alagsorban napi kétszeri menü biztosította a diákok étkezését – mellette tekepálya és céllövőterem szolgálta a kikapcsolódást. A következő években menzával, liftekkel, nyelvi laboratóriummal, az 1960-as évek elején pedig számítóközponttal bővült az egyetem. Az 1948-ban megalakult Közgazdaságtudományi Egyetem többszöri átszervezés után 2004-ben vette fel a Budapesti Corvinus Egyetem nevet. Az épület 1984–90-ben jelentős felújításon, korszerűsítésen esett át Mányi István és Pál Katalin építészek tervei alapján, többek között megtisztították a homlokzatot, beépítették a tetőterét.
Források
- Ney Béla: Az épülőfélben lévő központi fővámhivatal Pesten, Vasárnapi Ujság 1871. július 30., Arcanum Digitális Tudománytár
- Pesti Hírlap, 1879. január, Arcanum Digitális Tudománytár
- Viszontlátásra szeptemberben, Magyar Nemzet 1951. július 19., Arcanum Digitális Tudománytár
- Ybl Ervin: Ybl Miklós, 1956.
- Gábor István: Egy régi épület új élete, Budapest folyóirat 1971. 11. szám
- Az FTV, Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1979-es szakvéleménye a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi épületének szerkezeti állagvizsgálatáról
- A Budapesti Corvinus Egyetem központi épületének története
- 140 éve adták át a Fővámpalotát, ferencvaros.hu
- Az egykori Fővámház, a mai Budapesti Corvinus Egyetem főépületének díszítőszobrai, kozterkep.hu
- Ybl Miklós Virtuális Archívum
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
