A Fuga kreatív igazgatója az építészet hazai helyzetéről, valamint az intézmény első és most induló tíz évéről beszélt.
A Fuga Budapesti Építészeti Központ nemrég programsorozattal ünnepelte a tízéves fennállását, ugyanezen alkalomból pedig a hazai építészet helyzetéről beszélgetett Nagy Bálint kreatív igazgatóval Götz Eszter a Magyar Narancsban.
„Egyedülálló ez a hely, nemcsak itthon, de Európában is – mondta a Fugáról a beszélgetés elején Nagy. – Tudomásunk szerint nincs még egy ilyen intézmény, ahol az építészet fogadja be a többi művészeti ágat: zenét, fotót, designt, képzőművészetet, színházat, filmet, irodalmat.”
A tizedik születésnapról pragmatikusan fogalmazott a kreatív igazgató, amennyiben „nem lezárni akartuk az előző tíz évet, hanem megnyitni a következő időszakot”.
Nagy Bálint a Fuga egyik rendezvényén - Fotó: facebook.com/fuga.bek
Götz kérdésére, hogy az építészetet miért nem tartják számon a kultúra részeként, Nagy azt mondta, azért az utóbbi időkben javult a helyzet, majd kifejtette: „Sok ezer ember itt látott életében először építészeti rajzot – a saját lakása vagy háza alaprajzán kívül. Nap mint nap látom, hogy a koncertek vagy irodalmi események közönsége alaposan megnézi a teret is maga körül. Megsokszorozódik az építészetre figyelők száma, valami elementáris érdeklődést látok rajtuk. (...)
Az építészet megítélése a befogadók részéről nagyon sokat változott. Ugyanakkor azt is látják, hogy az építészet ügye nem fontos a politikának, az építészeti múzeumot egy mozdulattal ki lehetett húzni a Liget-projektből. Ha az építészetnek lenne újra önálló minisztériuma, egészen más helyzetbe kerülne.
A hatalom diktál, és sorra épülnek egyre abszurdabb „jelenségek”. Más részről pedig naponta szembesülünk azzal, hogy a 40-50 éve, a szocializmus idején épült jó építészeti színvonalú házakat sorra lebontják, Pázmándy Margit Kútvölgyi úti óvodájától Mikolás Tibor debreceni művelődési házáig. Ugyanez a sors vár Virág Csaba várbeli teherelosztójára is. Eltűnik egy korszak jó építészete, és vele együtt eltűnnek a városból az igazodási pontok és a kontinuitás.”
Ebben a helyzetben a Fuga minden fontos kérdésnek helyt ad, mert bár „rémes dolgok történnek mostanában az építészet címe alatt, engem azonban ez nem foglalkoztat. Az a dolgom, hogy idehozzam a különböző ügyek vitáit, függetlenül attól, mit gondolok róluk. (...) A Fuga befogadja a kiállításokat, nem feltétlenül azért, mert egyetért velük, hanem mert mindent megmutat. Ezzel a nyitottsággal és figyelemmel tudjuk a legjobban támogatni az építészeti kultúrát.”
Az interjúban szóba került még a magyar építészet helyzete a világban, az építészeti múzeum hiánya, valamint az „iszonyatos szakadék” a diplomatervek és az utánuk következő, immár a valóságra reagáló munkák közt.
A teljes interjú a Magyar Narancs október 10-én megjelent számában olvasható.
A Fuga mindennapjait az intézmény honlapján és Facebook-oldalán is követheted, míg az Octogon naptárában más események mellett a Fuga programjait is megtalálod.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
