Interjú Malata Gyulával, a DVM group Design&Build igazgatójával a Major Udvar kapcsán.
Az elmúlt 25 évben a DVM group elsősorban a teljes építőipari szolgáltatást nyújtó design&bulid terén szerzett piaci előnyt Magyarországon, mely szemléletet akkor is igyekszik érvényre juttatni, ha csak részterületet kap egy-egy projektből. Bár a Városmajor utcai Major Udvart pusztán kivitelezőként jegyzi, partnere, a BIF Nyrt. oldalán már a projekt tervezési fázisában részt vett az egyeztetéseken. Malata Gyula, a DVM Design&Build igazgatója szerint a közös munkával mind az építtető, mind a tervező, mind a kivitelező csak nyert. Interjú az OCTOGON magazin 180-as (2022/8-as) lapszámából.
Miért tartotta fontosnak, hogy kivitelezőként már a Major Udvart érintő tervezési fázisba is bekapcsolódjanak?
Azt gondolom, nagy szükség van arra, hogy a terveket – legyenek azok bármilyen magas színvonalúak – finomhangolni lehessen annak megfelelően, hogy az adott pillanatban mi az, ami műszakilag és a piacon elérhető, gazdaságosan megépíthető. Bár nem ez volt a feladatunk, de minden projektünk során igyekszünk a teljes körű szemléletünket és tapasztalatunkat a megrendelőnk érdekében felhasználni. Mi a DVM grouppal végigjártuk az elmúlt több mint 25 évben a projekt-megvalósítás minden állomását: tervezőcégként indultunk, eleinte kifejezetten fit-out tervezéssel foglalkoztunk, ami kibővült generáltervezéssel, fit-out-kivitelezéssel, generálkivitelezéssel, projektmanagementtel és fenntarthatósági tanácsadással. Fokozatosan haladtunk abba az irányba, hogy teljes körű szolgáltatást tudjunk nyújtani a megrendelőinknek. Egy design&build projektben nemcsak a tervezés és a kivitelezés összes feladatát vesszük át a megrendelőtől, hanem a megvalósítás során felmerülő kockázatokat is. Jóllehet a Major Udvar esetében a tervezés és a kivitelezés külön lett megrendelve, én design&build igazgatóként az ilyen helyzetekben is azért vagyok felelős, hogy a felmerülő vitás kérdésekre idejekorán egyszerű, gyors és gazdaságos megoldásokat keressek.
Gondolom, egy műszakilag bizonytalan állapotú hetvenes évekbeli ház újjáépítése a szokásosnál több vitás kérdést vetett fel...
Kivitelezői szempontból különös kockázatokkal jár egy meglévő épület felújítása. Azzal együtt, hogy magam is maximálisan úgy gondolom, kisebb környezeti terhelés és nagyobb érték jön létre azáltal, ha felújítjuk a régit, mintha ledózerolnánk az egészet és építenénk valami újat.
Mik ezek a sajátos kockázatok?
Legfőképpen az a probléma, hogy fogalmunk nincs róla, mi van a mögött, amit látunk. Úgy tűnik, hogy ott egy vastag fal, ami mindent elbír, aztán megkocogtatja a kőműves, és kiderül, hogy omlik össze, el van rohadva vagy épp kukacok mászkálnak mögötte. Az ilyen jellegű problémák kezelése az elején sokkal könnyebb, ezért minél inkább arra kell törekedni, hogy derüljenek ki még a korai szakaszban. Problémát mindig az okoz, ha az adott információ túl későn válik nyilvánvalóvá. Hiába a létező legjobb szándék, bármikor felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek megoldása adott, előrehaladt pillanatban már nehézkessé válhat. A kivitelezés során, az átalányáras, kötött határidős szerződések hatálya alatt az ilyen többletköltségeket és határidőcsúszásokat eredményező problémák kezelése sokkal nehezebb. Ebből vannak aztán a komoly konfliktusok. Azt hiszem, mi abban vagyunk igazán jók, hogy ezeket a nehézségeket miként kell és lehet idejekorán feltárni. Ezzel a megrendelő is jobban jár, mi is jobban járunk, és a tervezők sem futnak felesleges köröket.
A meglévő Városmajor utcai épület felújítása és bővítése során mi okozta a legnagyobb problémát?
Ebben az esetben minden résztvevő szándéka ugyanabba az irányba mutatott: megőrizni, amit csak értékesnek tartunk és hozzátenni mindazt, ami az elkészült épület értékét a használat, a fenntartható üzemeltetés és a környezet alakítása során emelheti. Ez a hozzáállás minden résztvevő számára a legbonyolultabb, a legnagyobb odafigyelést igénylő és a legtöbb konfliktust okozó eljárás. Mi ebben vagyunk a legjobbak, ehhez értünk leginkább, ezért számunkra nem ez volt az igazi kihívás. A fő problémát az jelentette, amit ez a fejlesztés a megvalósításának teljes időtartama alatt végigélt, hogy a feltételek nagyjából két-két és fél év alatt folyamatosan és drámaian változtak. Akár a COVID, akár a háború, akár az infláció, akár a logisztikai ellátási zavarok mind-mind valamilyen módon kihívások elé állítottak bennünket. A beruházót, a tervezőket és a DVM group-ot is.
Említene egy-egy konkrétumot?
Az én alaphozzáállásom inkább a fejlesztői szemlélet, a részleteket mindig igyekszem a nagy képbe illeszteni. A megvalósítás többéves folyamata során, az egyes részletek megoldásakor is mindig próbálok odafigyelni arra, hogy mi volt az eredeti elképzelés. Ha a végén többé-kevésbé azt látom, amit az elején elképzeltünk, akkor lehetek igazán elégedett. Ha az apró részleteken, vitákon, problémákon, küzdelmeken át végül eljutunk ahhoz a képhez, amit vizionáltunk.
Sokat küzdöttünk például az épület külső karakterében jelentős homlokzati virágládák öntözésének megoldásán. Itt az automata öntözőrendszertől a túlöntözést kezelő vízelvezetési szisztémán át a számítógépes vezérlésig minden elképzelhető verziót végigvettünk. Végül eljutottunk oda, hogy nem építünk semmilyen hihetetlen komplikált műszaki megoldást, hanem valaki rendszeresen meglocsolja a növényeket. Ez jól illeszkedik a kedvenc építészem, Mies van der Rohe mondásához, miszerint „a kevesebb több”.
Nyilván minden egyes részletért érdemes megküzdeni, engem alapvetően mégis a nagy kép érdekel, amibe a költségek, a határidők és a minőség aranyháromszögében kell a megoldásokat szállítani.
Sikerült kezelni a problémákat fájó kompromisszumok nélkül?
Sikerült, bár a saját székemből azt állítom meggyőződéssel, hogy a legtöbb erőfeszítést és áldozatot a DVM group hozta a megvalósítás során. Persze abban is bizonyos vagyok, hogy a partnereink a saját nézőpontjukból ugyanezt gondolják. Ha ez így van, akkor valójában mindenki hozzáadta a sikerhez, amit tudott. Azt hiszem, ez a kulcsa annak, hogy kiemelkedő értéket hozhassunk létre, ami ebben az esetben szerintem jól sikerült.
Ennek ellenére az együttműködésnél jobban hisz az egy kézben lévő design&build szemléletben. Mennyire jellemző ma az, hogy valaki így kapjon megbízást – akár itthon, akár külföldön?
A design&build, bár egy kézben tartja a projektet, mégis sokkal inkább szól az együttműködésről, mint a többszereplős eljárások. Az ilyen jellegű építkezések száma például az USA-ban az utóbbi 10 évben jelentősen emelkedett, és az elemzők további 50%-os növekedést várnak 2025-ig. Az elmúlt konjunkturális időszakban olyanok is megjelentek az építőipari piacon megrendelőként, akik nem beruházók, nincs tapasztalatuk, alapvetően pénzügyi befektetésként kezelik a kérdést – nekik mindig célravezetőbb az a megoldás, amikor teljes körű szolgáltatást kapnak, így csökkentve a kockázataikat.
Magyarországon jelenleg nem ez a jellemző, azzal együtt, hogy a design&build-metódus valójában a legrégebbi lebonyolítási mód, hiszen már a piramisok is így készültek, és a firenzei dóm kupoláját is ekként valósította meg Brunelleschi. A jövőre 150 éves Budapesten a kiegyezés nyomán felépült történeti épületek nagy része is ezen a módon készült, olyan mesterek irányításával, mint Hild József, Ybl Miklós vagy Lechner Ödön. Ők mind építőmesterek voltak, design&buildben vállalták el a munkákat. Megkapták a teljes költségvetést, terveztek, építettek. A megrendelőt pedig egy dolog érdekelte: az legyen belőle, amit szeretne, persze adott határidőre, a megállapodott költségkereten belül.
  |
A DVM group környezetvédelmi tanácsadással is foglalkozik – részt vettek a Major Udvar BREEAM minősítésében is?
Ebben az esetben csak tanácsadók voltunk, nem mi minősítettünk. Ugyanakkor már a tervezés alatt felhívtuk a figyelmet azokra a szempontokra, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy épület olyan magas, BREEAM Very Good minősítést kapjon, amilyet a Major Udvar is kapott.
Mennyire szempont ebben a rendszerben a zöldítés? Hogy a korábbi kis udvarból egy picike kert lett az épületkomplexum közepén.
A zöldítés abszolút kiemelkedő szempont, de mindig az adottságoknak megfelelő módon kell értelmezni. Egy olyan épületnél is vannak ilyen megfontolások, ahol például 100 százalékos a beépítettség. Én hiszek abban, hogy az épített környezet nem rombolja azt a teret, amiben létezik, hanem emeli annak a minőségét. Igen, mi beavatkozunk, mi kibányásszuk a földből az anyagokat, és csinálunk belőle vasat, téglát és üveget, és ezekből építünk házat, ám ha ezt körültekintően csináljuk, odafigyelve az összefüggésekre, akkor ezzel nem romboljuk a bolygónkat, hanem emeljük a környezetünk állapotát és jobbá tesszük az emberek életét.
A Major Udvarról írt „Újrahangolás” című cikkünk erre a linkre kattintva olvasható.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
