Interjú Debora Mésa Molinával, az Ensamble Studio vezetőjével
Debora Mésa Molina a MOME Építészeti Intézet nyilvános, Neville Zoltán vezetésével indult „Architectural Matters” című előadássorozatának keretében látogatott Budapestre. A sorozatot interdiszciplináris viták és eszmecserék platformjaként tervezték, diákok, neves magyar és nemzetközi szakemberek, valamint a nagyközönség között. A legnevesebb szakmai elismerésekkel díjazott építésszel, korábbi MI-kutatóval és a Harvard GSD designkritikusával az előadása előtt beszélgetett Gollob Lilla. Cikkünk az OCTOGON magazin 182-es (2023/2-es) lapszámából.
Hogyan lehet ipari szabványelemekből egyedi épületeket alkotni? Hogyan nyúl az ökológiai és társadalmi problémákhoz egy interdiszciplináris építészeti stúdió? Debora Mésa Molina spanyol építész és párja, Antón García-Abril többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ az Ensamble Studio keretei között. A madridi és bostoni bázisú építész csapat a művészet, technológia, természet és az iparosítás metszetén egyensúlyoz. Munkásságukban minden egyes épület egy nagyobb kutatás organikus része, aminek kapcsán mindig van újabb állomás.
Az Ensamble Studióban az építészetet összetett, multidiszciplináris módon közelítitek: a képzelet és a valóság, a művészet és a tudomány határán, miközben maga az építés folyamata is kiemelt figyelmet kap. Hogyan alakult ki ez a hozzáállás a személyes karrieredben? Milyen tényezők és benyomások inspiráltak arra, hogy az építészetről ilyen formán gondolkodj?
Amikor eldöntöttem, hogy építésznek tanulok, még nem tudtam pontosan, hogy mibe vágom a fejszémet, azt viszont sejtettem, hogy sokféle tudomány- és szakterület ér össze ebben a szakmában. Ez a multidiszciplinaritás vonzott benne: a művészet, a humán és a mérnöki tudományok, az elmélet és a gyakorlat ötvözete. Az Ensamble Studiónál is sokszor több inspirációt találunk a természetben, vagy más művészeti ágakban mint magukban az épületekben. Ehhez az attitűdhöz az is hozzájárul, hogy Spanyolországban nőttem fel. Mivel számos kultúra élt ezen a félszigeten, egy nagyon gazdag kulturális szubsztrátum jött létre. Azáltal, hogy különböző spanyol városokban éltem, és sokféle jártam az országban, rengeteget tanultam ezekről különböző hatásokról. A gyakorlatias, technikaorientált szemléletmódot, ami szintén fontos esszenciája az Ensamble Studiónak, pedig a Madridi Politechnikai Egyetemen sajátítottam el (a diplomája után Debora itt is doktorált – G. L.).
Az a fajta építészet ugyanis, amelyet mi végzünk, nem csak a szűk értelemben vett tervezést foglalja magában, hanem az építési módszerek megtervezését is. A teljes folyamat részesei vagyunk.
Ha egy projektet kéne választanod, amely a legjobban leírja azt, hogy hogyan viszonyulsz az építészethez, melyik lenne az?
Azt hiszem, a Structures of Landscape-et választanám. Ez egy nagyon jelentőségteljes projekt számomra. A montanai Yellowstone Park szélén található Tippet Rise Művészeti Központnak készítettünk épületeket tizenegyezer hektárnyi területen a vadonban. Ez a projekt világosan megmutatja, hogyan szeretjük a művészetet és a technológiát egyesíteni. A tervezésben és a kivitelezésben is nagyfokú szabadságot kaptunk, a végeredményt pedig előre meg nem írt módokon lehet befogadni és használni. Az épületeket lehet műalkotásként, de a táj meghosszabbodásaiként is értelmezni. Szinte teljesen belesimulnak a természetbe és csak egy-két kulcsfontosságú építészeti tulajdonság teszi őket épületekké. Ez a projekt sokat táplálkozott a korábbi kísérleteinkből, ugyanakkor sok más kutatási irányvonalat is megnyitott.
A kutatás minden projektetek esszenciális része. Hogyan néz ki nálatok egy kutatási folyamat a gyakorlatban? Akár mondjuk az előbb említett művészeti központ esetében.
A Structures of Landscape-nél felhasználtuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Santiago de Compostela-i székház építése során szereztünk. Ott szintén nagyon merészen nyúltunk az anyagokhoz és a tájhoz. A korábbi Truffle-projektünk tapasztalatait is becsatornáztuk, ahol pedig azt vizsgáltuk, hogyan építhetünk a földbe, a földdel. A Structures of Landscape-nél az volt a nagy szerencsénk, hogy egy nagyon támogató ügyfél kért minket fel. Ez lehetővé tette, hogy nem mindennapi megoldásokat teszteljünk nagyobb léptékben. A helyi közösség is aktívan segített nekünk, nagyon nyitottak voltak arra, hogy velünk dolgozzanak és ötletekkel járuljanak hozzá a projekt megvalósításához. Ez ilyenkor egy közös kutatás a különböző résztvevőkkel, amit együtt végzünk annak érdekében, hogy megvalósítsuk egy olyan ötletet, amiben mindenki hisz, de senki sem garantálja, hogy működni fog. Nagyon fontos számunkra az is, hogy soha sincs olyan pillanat, amikor úgy érezzük, hogy egy épület már teljesítette a küldetését. Nálunk a projektek hosszútávú kutatások állomásai, nem zsákutcák.
A madridi és a bostoni otthonaitok is különösen érdekesek a kutatásaitok szempontjából, de esztétikai minőségükben is. Mit jelent számodra az „otthon” fogalma? Mit testesít meg számodra ez a két, személyes használatra készült tér?
Az otthon számomra egy olyan hely, ahol kényelmesen és biztonságban érzem magam, ugyanakkor inspirálóan hat rám és kérdések feltevésére ösztönöz. Egy tágas tér tele fénnyel, ahol szeretünk élni a családommal. Antónnal mi az otthonainkra is a kutatásaink részeként tekintünk. Arra használjuk őket, hogy kikísérletezzünk bizonyos elméleteket. Ez egy olyan lépték, amit tudunk magunknak finanszírozni, hogy aztán meglegyen a szükséges tapasztalatunk a nagyobb megbízásainkhoz. A Hemeroscopium házzal, a madridi otthonunkkal olyan ipari alkatrészek és építési elemek felhasználásával akartuk elkészíteni, amiket mélyépítési projekteknél használnak. Előregyártott betonelemekből építettük meg a ház szerkezetét. Rengeteget tanultunk belőle, és a mai napig inspirál minket. A Brookline-i otthonunknál, a Cyclopean háznál szintén az előre gyártott ipari alkatrészek felhasználásának témájával folytattuk a kísérletezést. Míg azonban a madridi ház egy nehéz struktúra volt, itt fontos aspektus volt a könnyedség. Az USA-ban ugyanis a legolcsóbb ingatlan, amit meg tudtunk vásárolni, egy garázsépület volt, erre kellett felhúzni a házunkat. Az előregyártott elemeket Spanyolországból szállíttattuk át, ezért is volt fontos, hogy könnyű legyen a szerkezet.
  |
Milyen hosszútávú kutatásba kapcsolódik bele ez a két épület?
Az iparosított építés gondolatát próbáljuk összekapcsolni a világszerte tapasztalható lakásválsággal. Arra keressük például a választ, hogy hogyan tudjuk az egyetemes elemeket egyedivé tenni. Az iparosított épületekre hajlamosak vagyunk repetitívként és unalmasként tekinteni. Mi egy olyan építészeti elemekből álló készletben gondolkodunk, amit ezerféle módon lehet kombinálni, mintegy Lego-készletet. Minden háznak szüksége van fürdőszobára, konyhára, lépcsőre, ablakokra és ajtókra. Mégis a legtöbb épület megpróbál ezekben is újat mutatni. Mi úgy érezzük, hogy felesleges pluszt pénzt és energiát költeni ezekre, mert nincs annyi hozzáadott értéke. Ezeket az elemeket szeretnénk minél jobban szabványosítani, kihasználva az iparosítás előnyeit. A tervezési hangsúlyokat, amik egyediséget adhatnak egy otthonnak pedig máshova helyezni.
Az Ensemble Studio tagja volt annak Páneurópai Design Kollektívának (EUROPARC collective: JDSA-Coldefy-CRA-NL-ENSAMBLE), amely elnyerte a megújuló Európai Parlament épületének tervezését. Milyen volt ez a közös tervezési folyamat?
Számunkra ez teljesen új tapasztalat volt. Ahogy említettem, sokat dolgozunk együtt más szakterületekkel, de a tervezési folyamaton még sosem kollaboráltunk építészirodákkal. Ráadásul egyből öttel. Ez önmagában egy új kísérlet volt. A folyamat nagyon demokratikusan zajlott: az elején mindenki hozta a saját ötleteit, amit egyesével megvitattunk, szavaztunk, aztán pedig felosztottuk a munkafolyamatokat. Sokat tanultunk abból, hogy olyan irodákkal dolgoztunk együtt, amelyek teljesen máshogy közelítenek egy projekthez. Örömteli meglepetés volt, hogy megnyertük a pályázatot. Ez azt jelenti, hogy sikerült komplexen körüljárnunk a feladatot, és okos kompromisszumokat hoznunk.
Az építészeti praxisod mellett tanítasz is. Milyen módszerrel dolgozol, és melyek azok a gondolatok, amelyeket szeretnél átadni a diákjaidnak?
Olyan témákkal szoktunk a kurzusokon foglalkozni, amikkel mi is kísérletezünk a stúdiónál. Különösen szeretek kisléptékű, önfinanszírozott projekteket vinni példának, hogy lássák a diákok, hogy úgy is bele lehet fogni ilyesmikbe, ha az ember nem milliomos. A diákok számára szerintem az jelenti az egyik legnagyobb kihívást, hogy mi következik az egyetem után. Hogyan tudják majd azokat a nagy, világmegváltó gondolatokat, amikkel az iskolában foglalkoztak, átültetni a gyakorlatba. Én arra próbálok rávilágítani, hogy kis léptékű munkák is tudnak nagy léptékű problémákra reflektálni. Azt szeretném, hogy megértsék, hogy nem kell várni egy nagy megbízásra ahhoz, hogy elkezdjenek kísérletezni a dolgokkal, amelyek izgatják őket. Egyszerűen ürügyeket kell találni arra, hogy tovább mélyítsék tudásukat és készségeiket. Emellett szeretem megismertetni őket különböző manuális és digitális eszközökkel, hogy kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbbet. Igyekszem egyensúlyt tartani a kétféle médium között, de a kézzel való gondolkodást elsajátítását semmiképpen nem szeretném megspórolni.
Melyek a legfontosabb kihívások és célok, amelyekkel jelenleg foglalkoztok a stúdiónál?
Épp egy nagyszerű időszakot élünk meg: aktívan zajlanak friss kutatásaink, de vannak olyan megbízásaink is, amelyek már a kivitelezési fázisban vannak. Élvezem, amikor különböző munkafázisok párhuzamosan zajlanak. Ráadásul ezek mind összhangban vannak a korábbi kutatásainkkal, azoknak az ötleteknek a továbbfejlesztésével, amelyek igazán érdekelnek minket. Többek között egy dél-koreai projekten dolgozunk, amely továbbgondolja az építészet mint táj gondolatát, de még nagyobb léptékben, mint ahogy eddig tettük. Ezzel párhuzamosan elkezdtük az első többlakásos lakóépületek tervezését is. Ez kifejezetten izgalmas számunkra, mivel eddig egylakásos házakkal foglalkoztunk, így viszont egy lépéssel közelebb kerülünk a lakhatási krízissel kapcsolatos missziónkhoz.
  |
Debora „OnSite OffSite” című előadását a Global Voices at MOME, a MOME Alapítvány kezdeményezése, valamint a Budapesti Cervantes Intézet támogatta.
Ensemble Studio | Web | LinkedIn
Az OCTOGON magazin 182-es (2023/2-es) új lapszámában sok egyéb mellett a BIVAK Stúdió mobil szaunaépületéről, a Ligetvári István tervei alapján felújított borzaspusztai templomromról, a Bártfai–Horváth Építészműhely által jegyzett Szondi utcai társasházról és az Annus Marina által tervezett Bosch kőbányai innovációs kampuszáról is olvashattok.
Az OCTOGON-ra erre linkre kattintva lehet előfizetni!
További képek a Ca_n Terra házról a galériában!
Fotók: Iwan Baan
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
