A Nanavízió és minusplus közös koncepciója a Nagyvásártelepre.
A Budapest Diákváros - Nagyvásártelep és környezete című nemzetközi, építészeti tervpályázaton kvázi negyedik díjat ért el a Nanavízió és minusplus koncepcióterve, amennyiben a Bírálóbizottság négy pályaművet tartott kiemelkedőnek a mezőnyből, és megosztott díjazásra, valamint kiemelt megvételre nem adott lehetőséget a kiírás. Idézzük is nyomban a Bírálóbizottság összefoglalóját, hogy aztán a rátérjünk a két iroda koncepciótervére, a Nanavízió és a minusplus műleírása alapján.
„Kiemelkedő pályamű. Állandó és változó moduláris elemekből építkező koncepció, ami a használatbeli változásokat figyelembe véve tervezi meg az épületeket. Az elemek kiválasztása szellemes, látványos ötleteket és gyakorlatias megoldásokat is tartalmaz.
A csarnokban két nagy, fix program modul (sport, rendezvény) között flexibilisen alakítható fogyasztó / szabad használatú tér hangulatát meghatározza a látványos, friss és karakteres vízszintes homlokzat. Ez, illetve a vertikális farm elemei új atmoszférát teremtenek a csarnok tereiben, a szokványostól eltérő, kiemelkedő tervezői intelligenciával építve a hely építészeti és funkcionális örökségére. A terület központi szerepét betöltő épület atmoszférája kiválóan kapcsolódik a diákváros elképzelt identitásához.
A kollégium épülete kiemelkedő építészeti színvonalú, a helyszín örökségét kortárs építészeti nyelvre ülteti át. Külön említést érdemel a homlokzat szerkezeti és formai struktúrája, amely a szobáknak intim külső tereket és zöld növényfelületeket biztosít. A szobák kialakítása kimagaslóan színvonalas. A közösségi terek a közlekedő magban és az épület sarkain alakulnak ki, mennyiségük megfelelő, megvilágításuk elégséges, építészeti megoldásaik kiválóak.
A műemlék irodaépület helyreállítása mellett azzal kontrasztos, de a hely formanyelvét átvevő bővítéseket és belsőépítészeti megoldásokat alkalmaz. A növényház működőképes és előremutató megoldást tartalmaz az akvapóniás mintatermesztésre és a zöld közösségi terekre.
Összességében a terv kiemelkedő színvonalú, jól átgondolt, friss és előremutató építészeti együttes, amelynek elemeit formai és funkcionális megoldások is összekapcsolják. Határozott, fiatalos víziót ajánl a jövő városrész központjára, hangsúlyos fenntarthatósági szempontokkal. Figyelembe veszi a terület fokozatos kiépülését, a csarnok térbeli változatosságát kevésbé tömegekkel, hanem inkább felületi megoldásokkal teremti meg.”
A Bírálóbizottság összegzése
1. KONCEPCIÓ
EGY TALÁLT TÁRGY MEGTISZTÍTÁSA
A két, alapvetően más karakterű épület mára lecsupaszított, kifosztott vázként áll. Nagyon kevés a megőrizhető, értékes részlet, apróságok is fontossá válnak. Az eredetiség értékhordozó elem. Az irodaépületben meg kell őrizni, amit megmaradt, bemutatva, hogy mi régi és mi új. A csarnok esetében – ahol végképp csak egy héj áll rendelkezésre – elsősorban a történelmi réteghez kell kapcsolódni. A bontás és új építés helyett a nem konzerváló, de szerves továbbélés útját kereső hasznosításra van szükség.
VERTIKÁLIS VÁROSI KERT
A várost élelmiszerrel ellátó valamikori piactér új funkciójában kulturális és közösségi szerepbe kerül. A folytonosságot képviseli a belső homlokzatot végigkísérő vertikális kert, mely kiváló minőségű élelmiszereket termel a csarnok használói és a környék lakói számára. Ezzel az épület újra hozzájárul a város zöldséggel és gyümölccsel való ellátásához.
MEGNYITÁS
Az épület a piacterek hagyományos árkádjait idézve esernyőként nyújt biztonságos, fedett, de nem lehatárolt teret. A korábbi zárt, kevesek számára elérhető hely a teljes közösség felé forduló, nyitott helyszínné válik. A Kultivátor, mint rendezvénytér az egész városnak szól, tágra nyitja kapuit. Ez a gondolat az épület formáját is meghatározza: osztatlan, szabadon újra- és újradefiniálható tereivel idézi meg a nagyvásártelep eredeti, rugalmasan használható térkezelését. Az elmosódó határokkal a zöldfolyosó növényházként, zöldfalként, aeropóniaként, a köztér pedig közösségi terekként akadálytalanul folyik az épületekbe.
NEGYEDIK DIMENZIÓ
Az ipari épületek élete állandó alkalmazkodás és változás, ebben az idődimenzió meghatározó tényező. Az épület fokozatosan visszaengedi az életet falai közé. A csarnok koncepciója programként tekint a változásra, az épületet egy hosszú távon nyílt végű, folyamatosan változó funkcióban értelmezett térként határozza meg. Ebben meg kell különböztetni a biztos stabilitást képező állandó és a rugalmas használatot lehetővé tenni képes változó elemeket. Az épület együtt változik a környezetével, nem válik túldefiniálttá.
RITMUS
Az együttes három tagja különleges viszonyban áll egymással: két egy időben emelt, ugyanakkor markánsan eltérő stílusú épület egészül ki egy kortárssal. Összetartoznak, de önálló karakterek is egyben: egyedi és közös jegyeket egyaránt hordoznak. Sajátos ritmusban mutatkoznak meg.
2. KONTEXTUS
A Nagyvásártelep együttese Budapest különleges építészeti értéke. A csarnok és az iroda egyenként, önmagukban is koruk innovatív és egyedi alkotásai, a maga műfajában mindkettő a következő időszak építészetének előfutára is egyben. A Diákváros mesterterve szerint új funkciójukat egy teljesen megváltozott környezetben, a mai elszigetelt helyzetből felszabadulva egy gyalogosan is bejárható, valóban emberi léptékű és belvárosias, központi pozícióba kerülve kapják meg.
A mesterterv egyértelmű kereteket ad a Nagyvásártelep épületei számára. Az építési hely a születendő új városrész főterét képezi, centrális pozíciójával és elnyújtott struktúrájával egyaránt illeszkedik az itt kialakítani tervezett városi szövethez. Ez a negyed több szempontból is újat hoz: egy autómentes, fenntartható technológiákkal működtetett, innovatív terület, amely az itt alkalmazott megoldásokkal mintát ad és inspirációt nyújt a város más területei számára.
A terület első beruházásában megvalósuló hármas épületegyüttes példaadó szerepbe kerül a léptékben és formálásban, az anyaghasználat, a minőségi részletek tekintetében egyaránt. A csarnoképület a főtér szerves folytatása, ahol a Duna és az észak-déli irányban végigvonuló lineáris park összeér.
Az itt kialakuló lehetőség egyedi, kevés hasonló helyzet adott ma a városban. A hagyományos városi főterek közlekedés által domináltak, Budapesten többségében ilyen példákat találunk. Ha a jól működő hasonló funkciójú példákat keresünk, általában ezek kevésbé ideális szituációkban találhatóak. Erős spontán hatásokkal alakulnak ki (pl. a Gödör története az Erzsébet téren), vagy központi helyen, de a centrális pozíciótól eltolva működnek (Millenáris Park, UP rendezvénytér). Egy kissé tágabb rádiuszban vizsgálva a legközelebbi példák alapvetően kulturális funkciók körüli nem-helyek (ilyen például a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház, a Budapest Park környezete). Az első igazán közösségi, nyitott és szabadon használható előkép a 2018 nyarán pop-up jelleggel létrejött hely, a Valyo kikötő. Bár ennek átmenetisége merőben más jellegzetességeket hordoz, sok részlet mellett legfontosabb tanulsága az, hogy a Diákváros közelében egy befogadó tér mennyire nagy eléréssel rendelkezik a város minden irányából. Az új negyed kulturális központja városi szintű szereplővé válik, éppen ezért egy olyan kínálattal rendelkező intézmény létrehozására van szükség, amely egész Budapestnek szól. Minőségben és széles lefedésben fontos inspiráció a közelben működő A38 hajó, amely szintén kifejezetten széles közönséget ér el országos és nemzetközi szinten.
LÉPTÉK
A csarnoképület kiterjedése sokszorosan meghaladja a mindennapi életünkben megszokott léptéket, ennek kezelése különös figyelmet kíván. Mitől nem lesz falanszter, ami itt létrejön? A csarnoktér még kifejezetten nagy méretű középületekhez képest is tekintélyes, ezért egyedi építészeti választ kíván. Akkora térben kell megtalálni az emberi léptéket, mely általában csak a birodalmi, vagy az ipari építészet sajátja.
NYÍLT VÉGŰ TERVEZÉS
Az együttes egésze, azon belül is a csarnok szerepértelmezése szempontjából lényeges a funkció rugalmas, nyílt megfogalmazása. Egy vegyes használatú, kulturális, sport és rendezvénytérnek alkalmazkodóképesnek kell lennie, másrészt a városnegyed megvalósulásához illeszkedve folyamatosan változó helyzetben kell ellátnia centrális szerepét. A jelen kiindulási és a bizonytalan, nyílt végállapot között nagyon hosszú idő telik el, folyamatos változást és alkalmazkodási helyzetek sorát hozva. Sok hasznos gondolat elérhető a jövő kihívásairól, de valójában nem ismerjük azokat. Ennek megfelelően az együttes csak akkor lehet élő, ha együtt változik környezetével. Az első időszakban – “0. év” – kevés rezidens él itt, a még jórészt induló, hiányos, éppen épülő negyedben. Ekkor a hely kifejezetten egész Budapestre fókuszál, nagyobb távolságról vonz látogatókat. Ezután egy köztes állapot következik, melyben már megjelennek a helyi lakók, itt dolgozók, akik számára azonban még nem áll rendelkezésre egy minden igényt kiszolgáló városi környezet, foghíjak és építkezések tarkítják a környéket. A végállapotban az együttes szatellit városközpontot képez a környező épületekkel és terekkel, kiteljesedik a városrész, feltöltődnek a finomabb rétegek.
IDŐVONAL
Az idődimenzió meghatározó a három épület elhelyezésében és szerepük értelmezésében. Az irodaépület a múltat jeleníti meg a megtartott funkcióval, megőrzött és helyreállított részletekkel. A csarnok új szerepet kap, az épített örökség újraértelmezésével Budapest városépítésének egyik legaktuálisabb kérdésére ad markáns választ. Bontás helyett az épület tovább él, új funkciót lát el. A diákszállás épülete a jövőt képviseli: kortárs építészet a jövő generációja számára, a jövő technológiájával, egyben inspirációt és példát adva a városnegyed tervezett beépítéséhez építészetében és a funkció értelmezésében egyaránt.
3 × 8 = 24
Az iroda, a csarnok és a diákszállás hármasa az egyes funkciók révén egy értéktöbbletet hordozó együttest alkot. A három épület egyenként képviseli a 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás egyensúlyát, egymásmelletiségük térben jeleníti meg a work-life balance problémát.
A mindennapi élet terei ma már kevésbé definiáltak, nem feltétlenül a munkahelyen dolgozunk, a lakásunkban pihenünk és a szórakozóhelyen szórakozunk, a kategóriák összefolynak, az átmenetek egyre meghatározóbbak. Így kerül az iroda innovátor, a csarnok kultivátor (kulturális funkció, testművelés és városi növénytermesztés), a diákszállás a rekreátor szerepbe.
3. TERVEZÉSI ELVEK
MEGŐRZÉS ÉS ÚJRAÉLESZTÉS
Az átalakulás során kulcskérdés az értékek megőrzése, továbbvitele fizikai és szellemi dimenzióban egyaránt. Az elhasználódás majd a pusztulás évtizedeinek leépülése után nagyon kevés megőrizhető részlet áll rendelkezésünkre. Ezt egészíti ki az a szempont, hogy az egy az egyben történő helyreállítás, újragyártás az ismert problémák mellett megfelelő információk hiányában nem csak aggályos, de nem is mindig járható út. Ebben a szituációban különösen fontos, hogy egy-egy kiemelkedő érték helyreállítása mellett – így pl. ha az első magyarországi páternoszter-rendszerű felvonó, későbbi legendás irodaépületek nem kevésbé legendás, már eltűnőfélben lévő megoldása – kiemelt figyelmet érdemel a hely szellemének, múltjának megidézése, folytonosságot képviselő elemek beemelése. A kevés hiányzó részlet okozta hiány oldására olyan lehetőségek is felvethetők, mint például az eredetileg a Nagyvásártelepre készült szobor, a Zsákhordó eredeti helyszínen, az irodaépület előtt való felállítása.
EGYÜTTÉLÉS
A három épület funkciói, az ide köthető tevékenységek részben egymással átfedésben valósulnak meg. Az irodaépület alapvetően munkahelyként működik, a munkát kiegészítő tevékenységeken keresztül kapcsolódik a csarnokhoz, beleértve a mindennapi ebédszüneteket éppúgy, mint a konferenciák megvalósítását. A diákszállás földszinti sportfunkciójához a csarnoképület szintén sport célú terekkel fordul.
HASONLÓ ÉS KÜLÖNBÖZŐ
A három épület viszonya két alapelv mentén határozódik meg: a hasonló, egymásra hivatkozó részletek mellett markánsan eltérő, önálló karakterek vannak jelen. A két történeti épület racionális szervezésében, az erős raszterezettségben kapcsolódik, hasonlóképp meghatározó tulajdonságuk az ipari építészetre jellemző racionalitás és funkcionalitás. Amennyire közösek az elvek, úgy más a funkció, lépték, az anyaghasználat és a tömegformálás. Az új diákotthon épülete ebbe a logikába illeszkedik: funkciójában és a tiszta kortárs megfogalmazásban követi az elődök jellegzetességeit, formai játékával továbbvezeti az eddig kételemű sorozatot, a csarnok közvetlen szomszédjaként megidézi a tető hullámzásának markáns formai játékát. Ugyanígy az iroda kortárs kiegészítése is továbbviszi ezt a motívumot a másik oldalon.
A GRADIENS TÉRI ÉRTELMEZÉSE
A személyes és közösségi életterek ritmusát, egymáshoz való viszonyukat elsősorban azok nyitott-személyes és formális-informális tengelyeken való elhelyezésén keresztül értelmezzük. Mindhárom épület esetében meghatározó a tér ilyen fokozatok mentén való rendezése. Az átmenetek megismerése segít abban, hogy a funkciók és mentén logikus rendben, egységes szerkezetet alkotva kapjanak helyet, mindhárom házban és azok határain egyaránt. Ott jó dolgozni, élni és időt tölteni, ahol sokféle a terek minősége a köz- és magántér, illetve a formális és informális skálán. A gradiens folytonossága és fokozat-mentessége ezt fejezi ki Az iroda vertikálisan képezi le a nyitottból a szűkebb irányába mutató dimenziót, ugyanakkor az épület hátsó traktusa irányába a külső közegtől távolabbi, informálisabb terekhez jutunk el. A csarnoképület esetében funkciók és nyitottság szempontjából több tengely értelmezhető és értelmezendő: helyzetük az aktuális használattól függően változik akár napról napra. A diákszállás esetében az átmenetek kérdése nagy történelmi előképeket is megidéz, hiszen kolostorépítészettől a kastélyok világának egyaránt szigorú helyiségprogramjáig minden kor megoldotta a formális és magántér közötti fokozatok kezelésének rendjét.
EGYETEMES TERVEZÉS
A speciális hozzáférési igényű csoportok összességében a társadalom mintegy 40%-át teszik ki, ide tartoznak például a csökkent vagy korlátozott mozgásképességű, illetve csökkent észlelési képességekkel rendelkező emberek éppúgy, mint a gyermekek, gyermekkel érkező szülők. Az inkluzív tervezés lényege, hogy a fizikai akadálymentességen túlmenően minden érintett csoport igényei beépülnek: más-más eszközök segítik például a látás- vagy hallássérülteket, értelmi fogyatékosokat vagy a mozgásukban korlátozottakat a teljes akadálymentesség elérése érdekében. A három épület nyilvános zónái teljes mértékben, míg a munkavállalói zónák az igényekhez igazodva részben akadálymentesek. Az épület funkcionalitásával és az általa nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos teljes hozzáférhetőség akkor valósul meg, ha az épület összes közfeladata és az általa nyújtott összes közszolgáltatás képességeitől függetlenül mindenki számára elérhető. Ezt a követelményt az épület teljesíti. Az alkalmazott eszközök kiterjednek a fizikai akadályok elhárítására és az információs-kommunikációs akadálymentesítés összetevőinek alkalmazására egyaránt.
FENNTARTHATÓSÁG
Globális probléma, hogy az élelem egyre nagyobb részét messziről, gyakran más kontinensről hozzuk. A leghatékonyabb megoldás erre az, ha a termelés oda kerül, ahol a fogyasztók élnek. Pontosan ezt oldja meg a mindhárom épületben megvalósuló aeropóniás rendszer, amely ökológiai és ökonómiai értelemben is fenntartható. Ez az innovatív, még nem elterjedt technológia különösen a csarnok életminőségében és élhetőségében hoz jelentős előnyöket, emellett közvetlen hasznot is eredményez a helyben termesztett zöldségekkel. Ez a funkció közel sem csak a csarnok sajátja, hiszen a szomszédos épületek tartalmi és funkcionális kapcsolódása is megvalósul. Az iroda saját üvegházzal rendelkezik, az itt folyó innovatív kutatási és fejlesztési labormunka során az ökológiai elemek tartalomként beépülnek a gondolkodásba, és a csarnok zöldfalainak üzemeltetése is ezen keresztül valósul meg. A diákszállás tetőkertjének nyitott felületei közösségi kertként működnek. A három egység önálló, de kapcsolódva üzemeltethető funkciói a gazdasági hatékonyság révén hordozzák az ökonómiai fenntarthatóságot.
4. EGY TÖRTÉNET, HÁROM KARAKTER
4.1 CSARNOK: KULTIVÁTOR
RÉTEGEK
A csarnok egyszerre monumentális, mindenkit érintő és titkos. Különleges terű ipari épület, amely egyfajta profán templomként is értelmezhető.
Számos réteget hordoz: a piac, a vitális kereskedelmi tér, az ökológiai szempontból még minőségi, tömegtermelés előtti kor terményeinek cserehelye. A főváros élelmezésének egyik legfontosabb tere, a nagybani jelleg miatt ugyanakkor egy titkos hely. Bár mindenkinek köze volt hozzá, mindenki asztalára olyan ételek kerültek, amelyek megjárták ezt a teret, mégis csak nagyon kevesen láthatták élőben ezt a különleges épületet. A vertikális élelmiszer-kertészet megteremti a kapcsolatot a régi és az új funkció között. Az épület korábban cserehelyként a város éltetésében vállalt szerepet, ma a helyben termesztett zöldségekkel járul hozzá a közöshöz. A termények, növények visszatérnek a házba.
MIÉRT KULTIVÁTOR?
A kultúra az új funkció a csarnokban: a szó eredete a művelés (colere), mely éppúgy értelmezhető a növénytermesztésben, mint a szellem és a test művelésében.
FEDETT-NYITOTT VÁROSI TÉR
A csarnok egy harmadik hely: nincs közvetlenül gazdája, programja a változás. Ennek leképezése egy réteges tervezési megközelítés, ahol a csarnok maga a váz, az épített keret az állandóság, a hardver. A piac tágabb értelemben mutatkozik meg: véletlen találkozások helyszíne, lehetősége és katalizátora. Társadalomba ágyazódik, társadalmi szövetet alkot. A változással a funkció, a belső is változik, ez egy gyorsabban alakuló rendszer. Az üresség itt inspiráló, befogadó teret jelent: mesterséges vákuum, amely beszippantja a használókat. Az otthonos keretek megadásához szükséges minimumon túl nem terjeszkedik, tudatos visszafogással operál. Elve a minimális funkció és maximális infrastruktúra, mint lehetőség megadása. Az üresség felerősít: teret ad és megnyilatkozásra ösztönöz. A csarnok pontosan úgy viselkedik, mint egy városi tér – szabadon átjárható. Mindenki előtt nyitott, igénybevételéhez nem kapcsolódik fogyasztási kényszer. A térsor minden irányban szabadon áramlik: Duna – nyitott főtér – főutca – fedett főtér – zöld folyosó. A lezáró térfalat a zöld folyosó túloldalán lévő épületek alkotják. Ezt az áramlást teszi lehetővé a csarnok teljes földszinti megnyitása.
  |
KARAKTER
Az organikus várost szeretik a polgárai, míg az új fejlesztések egyik kockázata, hogy könnyen falanszterré válnak. Hasonlóan fontosak azok a pontok egy városban, amelyekhez képest tájékozódni tudunk. Ehhez a két épülethez közösségi emlékek fűződnek, ugyanakkor ma légüres térben állnak, nincsenek rajta senki mentális térképén. Az új negyedben a műemléki, történelmi réteget és a közösségi emlékezetet nem intézményi jellegű, barokkos kulturális funkciók hordozzák majd, hanem a valamikori funkcionális barnazóna elemei magasztolódnak fel.
VÁLTOZÁS
A funkció rugalmassága a változásokon és azok lekövetésén keresztül mutatkozik meg. Ezek körébe tartoznak a szezonális, évszakokhoz, ünnepekhez kötődő ismétlődések, a kisebb ciklusok a napokon belüli változásokkal foghatók meg. Az alkalmazkodókészség eszközei többek között a moduláris terek, a szabadon rendezhető bútorok vagy a rugalmas információs rendszerek.
HASZNÁLÓK
A használók köre és összetétele folyamatosan változik a városrész kiépülésével. Az első időszakban a rezidensek még nincsenek jelen, az együttes egész budapesti fókuszú szerepet visz, ekkor ismeri meg és lakja be a város. A periodikusan felkapott kulthelyek egyike lesz, ahogy korábban annyi izgalmas, újra felfedezett hely. Az átmeneti szakaszban megjelennek a helyi lakosok. Ekkor még nincs kiépült infrastruktúra a negyedben, a csarnok a napi igényeiket szolgálja ki akár átmenetileg ide települő szolgáltatásokkal. A végül kiépülő érett városnegyedben, a csarnok szatellit városközpontként működik majd. Ekkorra a mikrofunkciók kitelepülnek a megépült házak aljába, rendezvényközpont programja letisztul, a Kultivátor megtalálja végleges helyét Budapest kulturális térképén.
KATALÓGUS
A csarnok tervezése réteges, nyílt végű folyamat. Ezért az épület használati értelemben egy katalógus: funkciói, szolgáltatásai egy széles lehetőségtérben értelmezhetőek, ahol a használók, üzemeltetők össze tudják állítani, ki tudják választani a számukra szükséges elemeket.
A katalógus állandó és változó elemek összessége.
I. ÁLLANDÓ ELEMEK
Az állandó elemek feladata, hogy minden funkciónak teret adjanak most és 30 év múlva is, anélkül, hogy túlhatároznák a használatot.
1. ÉPÜLETBUROK
A csarnok maga a váz, az állandóság: a történeti héj letisztogatva, visszaállítva, kiegészítve. A két hosszú homlokzat földszintjén csak a tartószerkezetet megtartva, a belső a külső részévé lesz, szabadon átjárható invitáló fedett köztérré alakul.
2. TÉRBELI INFRASTRUKTÚRA-RENDSZER
Célja a maximális infrastrukturális lehetőség minimális funkciódefiniáltság megvalósításán keresztül. A padlóba szerelt infrastruktúra hálózat (víz, szennyvíz, elektromos és gyengeáramú csatlakozási pontok) a függesztett szellőző gyűrű a teljes élettartam alatt lehetőséget ad és kínál a városi köztér rendezvényeinek és igényeinek kiszolgálására. Az épületburok belső oldalára szerelt másodlagos tartószerkezet több réteget hordoz, így a növénykazettákat, épületgépészeti rendszereket, a világítás és a futópálya tartószerkezetét, emellett a dekorációs és kiegészítő elemek hordozó rasztere. A vertikális közlekedés (lépcsők, rámpák és liftek) rendszere arányosan elosztva szolgálja ki a teljes épületet, súlyponti helyeken biztosítja az eltérő funkciók egyidejű használatát.
3. VÍZSZINTES HOMLOKZAT
A padló rajzolata a régi épület geometriájából és funkciójából származik. Az eredeti felosztás rasztere a térarányokat, grafikai elemei az egykori zöldség és gyümölcs kínálatot, színei a tér pezsgő gazdagságát idézik meg. Visszatekintés és projekció egyben: a lehetőségek helye, az üresség izgalmassá tétele, a hangulat megadása.
4. ÁLLANDÓ FUNKCIÓK
Az alapsíkból felfelé vagy lefelé kibillentett térbővületeken – zsebeken át érhetőek el, így téve funkcionálisan és formailag is többdimenzióssá a városi teret. A multifunkciós előadóterem flexibilis kialakítású (nagyfokú oszthatósággal és szekciótermekkel) annak érdekében, hogy a legtöbb programot be tudja fogadni. A sportcsarnok szabvány nézőteres kézilabda, kosárlabda vagy röplabda pályával rendelkezik, illetve felosztva edzőpályaként is használható. Az egység része a külön megközelíthető konditerem, jóga és kis tornatermek. A sportfunkciók mellett alkalmas más nagylétszámú rendezvények megtartására is. A földszinti belátás által a városi tér része: a sportok népszerűsítése mellett aktivitást ad a csarnoknak. A homlokzati ablakok és a növénykazetták között elhelyezett 2,5 m széles rekortán futópálya az időjárástól védett környezetet és izgalmas perspektívát kínál. A felvezető spirálrámpa a déli sportegységből érhető el.
II. VÁLTOZÓ ELEMEK
A változó elemek olyan eszközkészletet jelentenek, amik nyílt végű módon, átalakulásra képesek és ki tudják szolgálni az időben és térben változó igényeket.
1. PAVILONOK
Különböző méretű és változtatható mennyiségű egységek, melyek az infrastruktúra-raszteren bárhol elhelyezhetőek és bárhol kapcsolódni tudnak.
S – A kicsi egységnek nincs vendégtere, nincs benne konyha, funkciója jellemzően: kávézó, trafik, újságos, zöldséges.
M – A közepes egységnek pici fogyasztótere van, kis konyhával, funkciója jellemzően: pékség, cukrászda, bisztró, levesező, pizzéria. Ezek az egységek a városrész belakási folyamatának elején barbershop, gyógyszertár, kisbolt, delikátesz szerepet is betölthetnek.
L – A nagy egységnek 1:1 arányban van zárt fogyasztótere és konyhája, előkészítővel és mosogatóval, funkciója jellemzően: étterem, nagy kávézó. Ezek az egységek a városrész belakási folyamatának elején postahivatal, gyógyszertár, kisbolt szerepet is betölthetnek.
2. VERTIKÁLIS FARM
A városi kertészet fenntarthatóságot és innovációt hordozó jelképszerű elem, ami kapcsolódik a hely történetéhez és utat mutat a jövőnek. A növények szinergikus és komplementer funkcióban vannak a nagycsarnokkal. A növénykazetták segítenek szabályozni a túlzott napfény bejutását, lamella-szerűen viselkedve, magas (déli, nyári) napállás esetén árnyékolnak, alacsony napszögnél beengedik a fényt, illetve a növénykazetták saját világítása a napfény kiegészítő rendszereként ad mesterséges megvilágítást. A városrész kiépüléséig tartó kezdeti etapokban hasznos funkciókkal tölti ki a nem használt területeket (pl a pincében gombatermesztés). Az irányított körülmények lehetővé teszik, hogy a növényeknek egyáltalán ne legyen szükségük permetezőszerekre. A termesztés a napsütéses órák számától is független, pontosan szabályozott mesterséges világítás segíti a növények fejlődését. A vertikális kertészetek helyben termett áruja a szállítás-tárolás minőségcsökkentő tényezőit is kiküszöböli.
A városi farmok egy egészséges alternatívát jelenthetnek a városok élelmiszersivatagaiban.
3. AEROPÓNIA
Az aeropóniás növénytermesztési technológiát először 1999-ben, egy NASA-fejlesztés keretében próbálták ki. Lényeges, hogy a tápoldatot nem folyadék formában, hanem felhőben, 50-70 mikrométeres vízcseppek formájában juttatják be egy ködkamrába, ahol a ködben lévő vizet, illetve tápanyagokat a növények fel tudják szívni. A szántóföldi paradicsomtermesztésnél 1 kg termés előállításához a növénynek 200-250 liter vízre van szüksége. Ugyanez a növény hidropóniás termelésben 100 liter vizet igényel, ködkamrában ehhez 10-12 liter víz elegendő. Hasonlóképpen szántóföldi termesztésnél 1 négyzetméteren egy év alatt 5-7 kg paradicsomot lehet előállítani, aeropóniás rendszerben pedig 130-150 kg érhető el.
4. BÚTOROK
A nagycsarnok fő térbútorai könnyen tisztán tartható, újrahasznosított műanyagból készülnek, nagy méretűek, de könnyűek, két ember könnyedén tudja mozgatni őket. Praktikusan forgathatóak, ezáltal különböző oldalaikon más-más funkciót tudnak kiszolgálni. Raktározási igényük nincsen, mivel folyamatosan a placcon vannak más-más szerepben. Síkra helyezhető és lépcsős (aljú-oldalú) elemekből állnak, amik a campus lépcsőkre téve, azt kiegészítve működnek.
4.2 IRODA: INNOVÁTOR
Az irodaépület egy klasszikus eszközökkel megfogalmazott, a kreativitást és a jövőorientációt kifejező ház. Kiállta az idő próbáját és így önmagában a folytonosságot is képviseli: az épületet ma is hasonlóképpen fogják használni, mint amikor épült. Így a funkció és a forma is önazonos marad, ugyanakkor szükségszerűen újraértelmeződik az elmúlt 85 év tükrében.
A ház éppen azért képes a folytonosság képviseletére, mert korát megelőző konstrukció, és mai értelmezésben sem anakronisztikus. A különleges műszaki emléken és az elsőségen túl éppen azért fontos például a páternoszter helyreállítása, mert maga is jelképezi ezt a meglévő folytonosságot. A kontinuitás jegyében az épületnél különösen lényeges alapelv a műemlék épülethéj megőrzése és helyreállítása. Ennek része az egyes elemek (a lépcsőház marboit burkolata, nyílászárók, szobrok, a „pince” felirat) újragyártása, mely révén visszarepülünk az átadás pillanatába, ugyanakkor ezeket a műveleteket a kortárs technológiák és elvárások tükrében reálisan kell meghatározni, és a mai műszaki és használati követelményeknek megfelelően tölteni fel tartalommal.
A belsőépítészeti koncepció alapelve a régi és új karakteres megkülönböztetése. A műemléki héj - a körítőfalak, tartószerkezet, födém - képezi a keretet, melyet fehér színnel jelölünk, ugyanakkor kortárs anyaghasználattal hozzuk a jelenbe (belső hőszigetelés, gumipadló). Az új elemeket fával jelöljük ilyenek a korlátok, a térelhatároló válaszfalak szerkezete, az álmennyezet, a hőszigetelést biztosító belső ablakok keretei.
  |
Az épület szellemiségét követve mai értelmezésben kell választ adnunk arra a kérdésre, mitől jó ma egy irodaház? Önmagában nagyon meghatározó tényező az épület építészeti értéke és a várossal kapcsolatot teremtő karaktere. A funkcionális rugalmasság érdekében arra van szükség, hogy a tér szabad raszterben álljon rendelkezésre, és erre a középfolyosós rendszer kiválóan alkalmas. Ezen kívül nagyon fontosnak tartjuk az elmélyült munkát támogató inspiráló munkakörnyezetet, a növények koncepcionális beltéri elhelyezését, az irodaterületek zónásítását a különböző típusú tevékenységekhez, és a kültéri szabad levegőn történő munkavégzés lehetőségét.
A Duna felőli, négyemeletes traktus elsősorban klasszikus irodaház, a földszinten közös tárgyalók, büfé és napi ügyfélkapcsolattal működő irodák, a pincében pedig előadótermek, edzőterem, kerékpártároló és kiszolgálóterek találhatók. Az alsó két szint közösségi irodaként működik, változatos terekkel, ahol nagy, egybefüggő, kollaborációt elősegítő irodazónák és kisebb, elvonulásra alkalmas rekreációs zónák váltakoznak tárgyalókkal és csoportmunkára alkalmas workshopszobákkal. A felső két szint privát bériroda, flexibilisen kezelhető területekkel: egy szint egyben vagy külön bérleményekre osztva is kiadható.
Az épület hátsó része most egy torzó jellegű, másodlagos épületrész, amelyet egy kortárs, a csarnokra reagáló elemmel élő, érvényes térré fogalmazunk át. A lineáris park mentén a mesterterv kialakít egy térfalat, ami igényli az alacsony traktus kiegészítését is, ez az elem egyfajta metszet műhelyek, laborok, startupok, innovatív alkotóterek számára és innen megvalósítható a csarnok növényrendszerének üzemeltetése is.
A bővítés egy növényház, amely formavilágában folytatja a csarnoktető hullámzását, de a szigorú ritmust feloldja, szabadabban kezeli. A bővítés el van húzva az irodaháztól és fel van emelve a műhelyépülettől egy emeletnyit: ezzel a szünettel egyértelműen megkülönböztetjük az újat a régitől. A felemeléssel kialakul egy óriási fedett-nyitott terasz, ami kültéri munkavégzésre, rendezvényekre, pihenésre alkalmas, és amely nemcsak az irodákból, de külön bejáraton vagy a csarnokból átvezető hídon közvetlenül megközelíthető. A növényháznak kettős funkciója van: kétharmada tényleges termesztés, harmada közösségi tér, ahol workshopokat tartanak, vagy az itt termett növényeket elkészítik, ahol akár a vendég választja ki a salátája összetevőit a sorok között. Az új funkció szimbiózisban él a csarnok zöldfalával és az erre épülő innovatív gasztronómiai és ökológiai szolgáltatásokkal.
4.3 DIÁKSZÁLLÁS: REKREÁTOR
Az épület jelentőségét az adja, hogy egyrészt egyedül ez az épület tisztán kortárs új építés, másrészt első a területen építeni tervezett hasonló funkciójú épületek között, így egyfajta viszonyítási pontként, mintaként szolgál. Az épület formáját a mesterterv és a napelemes tetőfelület megfelelő tájolása alapvetően meghatározza, de finom részleteiben megidézi a szomszédos csarnok motívumait: szomszédjaként egyszerre önálló és hasonlít. A ház egy egyedi héjat kapott, mely a csarnok mintájára ritmusosan hullámzó fémháló formájában adja meg az illeszkedés alaphangját.
  |
Az épület karakteres jellemzője, hogy a funkcióra jellemző természetes zártságot, befelé fordulást finom eszközökkel oldja: a közösségi terek kiáramlanak a házból és a homlokzaton karakteres téglalapokként jelennek meg. Ezzel a diákszállás kifelé is megmutatja belső világát, változatos képet és kapcsolódási lehetőséget ad, ugyanakkor nem veszi el az intimitás lehetőségét lakóitól. Ez a második homlokzati héj egy nyitható elemekből álló fehér fémháló, ami árnyékol, intimitást biztosít a szobák teraszainak és futófelületet a zöldhomlokzat növényeinek. Az íves elemeket a lakók kézzel nyithatják, így a ház kifelé mindig más képet mutat, a homlokzat önálló életre kel. A teraszok padlózata nyitott fémrács, így a két homlokzati héj közötti másfél méteres sáv átszellőzik.
Egy diákszállás a lakás és a közösségi funkció sajátos keveredése, amely akkor működik jól, ha megtaláljuk az ezeket szolgáló terek jó arányát. Koncepciónk alapvetése a magán és közösségi terek, a formális és informális terek variabilitása, spontán keveredése. Az épületben nincsenek folyosók - helyettük szűkülő és táguló közösségi terek vannak, definiált és definiálatlan teresedések, a tanulószobáktól, előadóterektől a társalgókon, konyhákon át a közös teraszokig nagyon sokfélék, egy gradiens koordinátarendszerben elhelyezhetők. A nagyméretű, többszintes központi térhez tagoltabb terek kapcsolódnak, melyek kisebb, elvonulós közösségi eseményekre, találkozásokra adnak lehetőséget, kevésbé centrális pozíciójukból adódóan. A kollégiumi szobák az áramló közösségi terek ellenpontjaként szigorú rendben sorakoznak a központi tér körül.
A szobák típusai az alábbi arányban oszlanak meg:
• A - kétszemélyes szoba fürdővel és konyhával: 38 db (48%)
• B - kétszemélyes szoba fürdővel: 31 db (39%)
• C - egyszemélyes szoba fürdővel: 22 db (14%)
A magántér-köztér skála másik végpontja a földszint és a pinceszintre süllyesztett multifunkcionális sportpálya, és a hozzá kapcsolódó edzőterem. Kávézó, recepció, kerékpártároló és lelátó a sportpályára - a földszinti tereket csak egy üveg választja el az utcától: a köztér így szinte akadálytalanul befolyik az épületbe és annak részévé válik. Az épület anyagainak kiválasztásának fő szempontjai a fenntarthatóság, barátságosság, letisztultság és a könnyű karbantarthatóság.
STÁBLISTA
Nanavízió
Pajer Nóra
Soltész Noémi
Faddi Dalma
Hennel Zsófia
Szabó Áron
Minusplus
Dr. Alexa Zsolt
Rabb Donát
Dr. Schreck Ákos
Tarr Ivett
Kódor Kitti
Szarvas Richard Zoltán
Szakági tervezők
Varga Piroska (Grafit Műterem) - műemlékvédelem
Hrustinszky Tamás - épületgépészet
Decsi György - tűzvédelem
Vörös Gergely - látványterv
Lakosi Richárd - grafika
Lakosi Krisztián – grafika
Sorozatunkban korábban az I. helyezett BIVAK studio tervét, a II. helyezett Deichler Jakab Építész Stúdió tervét és a III. helyezést elért Robert Gutowski Architects tervét mutattuk be. A díjazottak listáját ebben a cikkben találod.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
