Az 1980-ban átadott Atlantai Központi Könyvtár épületének sorsa évekig kétséges volt.
2016-ban a Breuer Marcell és Hamilton Smith által tervezett, 1980-ban átadott Atlantai Központi Könyvtár sorsa megpecsételődni látszott, és miután a látogatók között végzett felmérésből kiderült, használói szerint az épület „inkább hasonlított egy börtönre", mint egy tanulást ösztönző, invitáló térre, úgy tűnt, az épületet lebontásra ítélik.
Bár a brutalista betontömb esetében eredetileg pont az volt a cél, hogy a természetes fényt minél inkább kizárják az épületből, akkori funkciójához, a könyvtári elosztórendszer és raktározás funkciók ellátására tökéletesen megfelelt. Mivel azonban a szortírozást ma már nem központilag irányítják, 2016-ra az épület többnyire kihasználatlanul állt. Bár próbáltak megoldás keresni hasznosítására, ez mégsem volt egyszerű: a könyvtárosokat ablaktalan helyiségekben helyezték el, melyek állandóan túl melegek vagy túl hidegek voltak, az alagsori gyerekeknek kialakított terület pedig sötét volt és barátságtalan.
A több ezer könyvtári taggal készült felmérés alapján a legtöbben a természetes fény hiányát és a nyomasztó belső tereket sorolák fel elsődleges okként, amiért nem szívesen keresték fel a könyvtárat. Mivel az elmúlt évtized gyors technológiai fejlődése megváltoztatta a könyvtár definícióját, ami könyv- és folyóirat gyűjteményeknek otthont adó épületről, egy olyan tanulási helyszínre változott, amiben laptopokat és e-olvasókat használnak, a természetes fény jelenlétének fontossága megsokszorozódott. (A már korábban említett felmérésben szereplő 3200 résztvevő 72%-a azt is jelezte, örülnének neki, ha több ablaka lenne az épületnek.)
Az épület modernizálására kiírt 50 millió dolláros tervpályázat nyertesei a Cooper Carry és a kimondottan sok könyvtárat és oktatási létesítményt tervező Vines Architecture tervezőcsapata digitális elemzéssel alátámasztva mutatta be, milyen, valójában minimális változtatással megmenthető a könyvtár épülete. Az építészirodák csapatának nagy kihívást jelentett az épület megőrzése és modernizációja közötti egyensúly megteremtése, és mivel a legfontosabb elvárás a nappali, természetes fény és a megfelelő kilátás volt, a Daylight Maps és a View Quality Maps alkalmazásokat használtak a legoptimálisabb kialakításhoz.
Mivel az épület betondobozként rögzített, a tervezőcsapat átriumok kialakításával és a homlokzat stratégiai megnyitásával keresett lehetőségeket a napfény beengedésére az épületben. A tervezők a napi napfény mennyiség elemzésével (Spatial Daylight Autonomy, sDA) vizsgálták, hogy az épület mely részei kapják a legtöbb a napfényt, hogy az olvasásra, tanulásra szánt tereket optimálisan ezeken a részeken alakíthassák ki. A napi napfény mennyiségének vizsgálata mellett, ugyancsak analizálták az épület különböző részeit érő direkt napenergiát, a napfényes órákat, valamint kiértékelték az éves napfény kitettséget (Annual Solar Exposure, ASE) is, melyet tudományos részletességgel mutattak be az ArchDaily oldalon.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
