Nekem a fa

Tervezőket kérdeztünk, mit jelent számukra a fa.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

Vége a februárnak, itt a tavasz. Lezárult fa tematikájú hónapunk az Octogon online oldalán. Zárásképp megkértük állandó partnereinket, hogy osszák meg képben, szövegben az olvasókkal, mi jut eszükbe a fáról. Kaptunk konkrét munkákat épp úgy, mint magvas gondolatokat, sőt, már-már filozófiát. Szerkesztőként pedig egy talán kevéssé ismert, ám annál bájosabb és tanulságosabb regényt ajánlok olvasóink figyelmébe, amely teljes egészében egy fa koronájában játszódik.

„Mi, építészek a fát elsősorban építőanyagként tartjuk számon. Értékeljük, mint szép burkolatot, logikus szerkezetet, vagy poétikus textúrát. Kevésbé méltányoljuk azonban akkor, amikor átadja magát az enyészetnek...”

Gunther Zsolt // 3h Építésziroda
 

„Egyetlen most épülő vagy tervezett épületünknél sem kellett élő fát kivágni, sem városi, sem táji környezetben. Most lett kész a Vizafogó parkban tervezett kis pavilon, ahol a fa, mint építőanyag hangsúlyos szerepet kap: vörösfenyő burkolat, vörösfenyő terasz, borovi tartószerkezet és cellulóz hőszigetelés.”

Nagy Csaba // Archikon

„Metamorfózis – A fa megújul, eltűnik, átalakul. Már első életében is tartószerkezet vagy dísz, akárcsak második életében. Hazai klímánkon a házakon védeni kell, akár tart, akár dekorál. Ha részben tönkremegy, könnyű pótolni és javítani, legyen szó szarufáról, vagy a nagymama komódjának lábáról. Épületen ritkán tudjuk fő elemként használni, segédszerkezetként annál gyakrabban. Amikor eltűnik, olyan, mintha ott se lett volna, a kukacok, gombák szétszedik, teljesen újra hasznosul és beépül a természetbe... erre nem sok építőanyag képes.”

LAB5 architects // Erdélyi Linda, Dobos András, Korényi Balázs, Gáspár Virág Anna
 

„A fa számomra az élő növényt és az építőanyagot egyaránt jelenti. Az élő növényzet, így a fák is szervezik egy épület külső terét, együtt élnek az épített környezettel. Tekinthetünk a fára kültéri építészeti elemként, amivel elsősorban a tájépítészek foglalkoznak, de számomra kiemelten fontos eleme a növényzet az épített világ környezetének. Az építész gyakorlatában azonban elsősorban építőanyagként gondolunk a fára, de ekként is számos vonatkozásban. Funkcionálisan a faanyagot tartószerkezeti, épületszerkezeti, vagy burkolóanyagként használjuk, de az építész számára az anyag esztétikai tulajdonságai ugyanilyen fontosak. Ezerféle színben és textúrában rendkívül kifejező anyag, természetességet és melegséget ad a tereknek, a külső felületeknek. További fontos tulajdonsága, hogy megújuló energia- és anyagforrás, hiszen viszonylag könnyen, kis energiaigénnyel teremthető elő. És végül az sem elhanyagolható szempont, hogy a bontása vagy megsemmisítése is sokkal egyszerűbb, mint a mesterséges anyagoknak – például a kerámiának vagy a műanyagoknak – hiszen egyszerűen újrafelhasználható, a hasznosítási sor végén pedig energiaforrás lehet.”

Bánáti Béla // Bánáti+Hartvig Építész Iroda Kft.
 

„Kicsi, 4*-os üdülőházak tervezésében vettünk részt – erősen adaptációs feladat volt –, de végül nem valósult meg a projekt. Tizenhat darab ilyesféle épületecske készült volna üzemben, három darabból, a helyszínen összeépítve. Arra jó volt, hogy belelássak a CLT műfajba. Schmideg Andrásékkal csináltuk közösen, irodánk a KEYCO HOUSE által elkészített építészeti koncepció fejlesztését végezte, szoros együttműködésben a KEYCO tervezőivel, technológusaival. Olyan előregyártott épületekről van szó, melyeket 95%-os készültséggel teljes belsőépítészeti, épületgépészeti felszereltséggel gördítenek ki az üzemből és közúton szállítanak a helyszínre. A kulcsra kész előregyártás minimalizálni tudja a helyszíni munkákat és fix, garantálható építési költségeket jelent.”

Vincze László // Vincze & László Építész Iroda

„A hangszer, az antik bútor még őrzi a fa élőlény voltát. Hangot ad, mozog, lélegzik. A fafurnérok színe a bőrünk színéhez hasonlóan a földrajzi helytől függően a fehérnyírtől az ében feketéig minden árnyalatban létezik. Talán azért kedveljük ezen a tájon a tölgy, a cseresznye és a többi gyümölcsfa furnérjának meleg színét, a dió erős rajzolatát, az északi népek azért vonzódnak a nyírhoz, a trópusokon élők azért szeretik a sötét makaszárit, wengét, a vörös mahagónit, irokót, mert a hozzánk hasonló fából épített tér adja azt az érzetet, amit sajátunknak fogadunk el. A fából készült tér, egy szekreter, a hangszer színe és illata belül valami nagyon mély visszhangot kelt bennünk. Az emberre vetíthető analógia igaz a fa teljes szerkezetére: az idegrendszer, a gerinc, a vénák és artériák, a folytonos megújulás, a sebekből való meggyógyulás képessége mind rokonává tesz. 

Az 1-2 mm-re hámozott, késelt, vágott fatörzsek látványát, a kések sivító hangját nem lehet elviselni. Az óriás fatörzs évek alatt keletkező gyűrűit kisímitva, varrható, kiterített felülete ujjlenyomatként őrzi történetét. A fával együtt élni ma már leginkább utánérzet, mert a fának látszó felületek hamis voltát csak a szakavatott szem érzékeli. A környezet pusztulása szüli a fautánzatok igényét csempében, laminátumokban, fóliákban. Vajon mi a jobb megoldás, utánozni vagy a maradék erdőket is kivágni?”

Csavarga Rózsa belsőépítész
 

Ne tévesszen meg senkit, hogy Timothée de Fombelle könyvét a Móra kiadó publikálta. Az Ágrólszakadt Tóbiás - A számkivetett, és az Ágrólszakadt Tóbiás - Lilia szeme nem csupán gyerekeknek íródott.

„Ha valaki elolvassa a regényt, másként fog nézni a fákra, a fák kérgére, törzsére, a levelekre, az ágakra, a fák apró lakóinak rejtélyekkel teli életére. Az Ágrólszakadt Tóbiásnak köszönhetően ugyanis a leglaikusabb városlakó számára is jelentéssel és élettel telítetté válnak e titokzatos óriások, de vitathatatlan az is, hogy a regény következtében sok szempontból új megvilágításba kerül maga az ember, a társadalom és a természet szerepe, helye és viszonyrendszere egyaránt. Fombelle kétrészes ifjúsági kalandregénye különleges: teremtett világának helyszíne egy hatalmas tölgyfa, ennek törzsén, az ágain kialakított tanyákon, falvakban és városokban élnek a regény szereplői, az egy-két milliméteres nagyságú emberek. Egy olyan világban találjuk magunkat, ahol a szúnyog vagy a legkisebb pók is az emberhez képest óriási termetű. A regény gerincét valójában a fa pusztító kizsákmányolása és az igába hajszolt emberek kiszolgáltatottsága elleni harc képezi, vagyis a küzdelem a túlélésért és egy normális, élhető életért. Fombelle regénye vitathatatlanul erős társadalomkritika, rámutat arra, hogy kerül(het) hatalomra egy félművelt, beszélni is alig tudó alak, hogyan éri el, hogy kövessék, (ki)szolgálják az alattvalóivá váló emberek. Sok-sok váratlan fordulat során kerülnek a helyükre e regénybeli világ mozaikjai, amelyek így egyben a saját társadalmunk működésének útvesztőiben való tájékozódáshoz is segítséget nyújthatnak.”

Nem csak a fiaimnak, nekem is életre szóló élmény, a gyerekkönyvek áttekinthetetlen tengerében igazán kiemelkedő, fajsúlyos darab. Azóta sem múló vágyat érzek a minden porcikájában élettől duzzadó, egyszerre viruló és korhadó világba, amit François Place atmoszférikus grafikái tesznek még vonzóbbá.

Zöldi Anna szerkesztő