Zenés képeskönyv a fővárosról
Számtalan válogatás született már különböző portálokon azokból a kuplékból, sanzonokból, táncdalokból és underground vagy épp mainstream szerzeményekből, melyek a főváros szép és árnyékos oldalát hozzák test- illetve fülközelbe. Ehhez csatlakozunk most hétvégi ajánlatunkkal, amelyben örök klasszikusok és kevésbé ismert dalok egyaránt helyet kaptak. És hogy az építészetet se száműzzük, a dalok mellé a keletkezésük idejéből származó archív felvételeket párosítottunk a Fortepan kimeríthetetlen gyűjteményéből.
Voltál-e boldog már Pesten,
Kaptál-e csókot Budán?
Ültél-e édes kettesben
A Szigeten, szerelmesen, éjfél után?
Állj meg a Lánchídon egyszer,
Ha elömlik a holdsugár.
És rögtön megérted, hogy mért kell itt élned,
Hogy mért Pesten legszebb a nyár?
/Hajdu Imre–Szilágyi László (énekes: Kalmár Pál, Paudits Béla) a Tokaji rapszódia című filmből/
A Budapestet megörökítő zenék választéka bőséges, ahogy az ilyen tematikájú válogatások száma is tekintélyes. Alternatív, underground, nyálas-szentimentális, intellektuális, kemény és kávéházi nosztalgia –
a zene Budapest elválaszthatatlan, hagyományos tartozéka.
Maga a Fővárosi Önkormányzat is hirdetett pályázatot 2018-ban Budapest tematikájú dalok szerzésére, a legjobbakat CD-n is megjelentette. A gyökerek a századelő kávéházi és színházi kultúrájához a pesti kabaréhoz vezetnek, a kuplék és sanzonok világához. Ezekben a dalokban benne van a város egész huszadik századi története, nem véletlen, hogy az utókor időről időre előszerettel veszi elő őket, és nem csak a nosztalgia jegyében. Mi most olyan songokat gyűjtöttünk csokorba, amelyek egy-egy ikonikus helyszínnek vagy Budapest imidzsétől elválaszthatatlan hangulatnak állítanak örök emléket. Hallgassátok figyelemmel, némely sor aktuálisabb, mint valaha...
Nézze meg csak Budapestet éjjel / zene: Zerkovitz Béla - szöveg: Vécsey Sándor, 1913
1980-ban született a Budapest Orfeum című, tíz évig sikerrel játszott előadás, melyet a Nemzeti Színházban mutattak be, majd 1983-tól a Katona József Színházban játszottak 1990-ig. Orosz István zongorakíséretével Benedek Miklós, Császár Angela és Szacsvay László korabeli dalok és kabaré-részletek segítségével idézi fel Magyarország 1907 és 1950 közötti történelmét, természetesen Budapest fókusszal.
Találkozhatsz akárhány gyökérrel,
egész mást lát, ki nézi Budapestet éjjel
Pest megér egy estet / zene: Hajdu Júlia - szöveg: Brand István, 1960.
Egy nagy lendülettel átugorjuk a két világháborút, és máris a huszadik század hatvanas éveiben találjuk magunkat, abban az ikonikus korszakban, amikor Keleten és Nyugaton egyaránt forrongott az értelmiség, a modernitás épp győzelemre állt. A hatvanas évek kultúrája máig sokakban nosztalgiát ébreszt, zenében, filmben sokan idézték meg a korszak karakteres, színes világát, amely minden ellentmondása mellett kétségkívül messze volt a dekadenciától.
Örökbecsű darab Tímár Péter Csinibabája (1997), amely a rendszerváltás utáni kezdődő kiábrándultságból tekint vissza a vasfüggöny mögötti budapesti paradicsomra. A hatvanas évek táncdalaira felfűzött sztoriban a kor színészsztárjai fakadtak dalra, még Cseh Tamás is eldúdolt egy retró számot. A filmben is megjelenő dalt most acapella előadásban idézzük
Látni fogja már az első csók után, hogy Pest megér egy estet!
Különös éjszaka volt / zene: Nádas Gábor - szöveg: ifj Kalmár Tibor, 1960.
Ez viszont az igazi Csinibaba, Lázár Kati és Gálvölgyi János felejthetetlen duettje a mozgalom hevétől átitatott, zátonyra futott hajdani szerelem alkonyán. A rendőrnő és a házmester olvadozik a különös éjszakában, a hatvanas évek Budapestjén.
Micsoda éjszaka volt
Fények úsztak a Dunán
Mint játékos papírhajók
Budapest / zene: Cseh Tamás, Másik János - szöveg: Bereményi Géza, 1977. Levél nővéremnek albumról
Ha már Cseh Tamás szóba került a Csinibabában alakított frenetikus apaszerepe kapcsán, kihagyhatatlan az a Budapest-dal, amit még messze nem apányi-korában írt. Már a hetvenes években járunk, annak is a végén, amikor a hatvanas évek optimizmusa már belefulladt a létező szocializmus szürke porába.
A mélabús nóta szövegében sűrítve ott van minden, ami akkor a városlakók hétköznapjait jelentette. A Másik Jánossal közösen előadott dal örökre megrezgette egy generáció idegszálait, és vélhetően csak az nem hallotta még, akinek nincs füle.
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már? Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már?
Nékem csak budapest kell / zene: Fényes Szabolcs - szöveg: Romhányi József, 1961/2007
Nem akármilyen nevek fémjelzik a következő szerzeményt sem. Fényes Szabolcs a háború előtt és után is sikeres dalszerző volt, a klasszikus kuplék hagyományait folytatta. Romhányi József nevét Mézga Géza, Dr. Bubó, Mekk mester illetve Frédi és Béni szövegei tették halhatatlanná.
Nem véletlen, hogy a 2007-ben virtuóz cigányzenészekből és rockzenészekből alakult, örökzöld slágereket és kuplékat alternatív életre keltő Budapest bár is elővette. A felvételen Németh Juci hangján szólal meg
...nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel!
Kőbánya blues / zene: Póka Egon - szöveg: Hobo (Földes László), 1982
Hagyjuk most magunk mögött a negédet, a 80-as évek durva valóságában vagyunk, a rendszerváltás még csak álom (és nem rémálom) Kőbánya pedig végképp nem az álmok földje. Hanem hogy micsoda, azt Hobo korrektül összefoglalta. Ez is Budapest..
Az orrodban, ha túrsz – ez a Kőbánya Blues
Lövölde tér / zene: Másik János - szöveg: Kern András, 1985
Nyomasztó helyek Kőbányán kívül is akadnak. Kern András mostanában a második kerületben parkol a járdán, negyven éve viszont még sokkal kevésbé előkelő helyen, a hatodik kerületben csatangolt – gyalog.
Ott, ahol egy évtizeddel korábban én is csellengtem, loholtam, vártam a trolira, vettem sportszeletet a megállóban a bódéban kuksoló nénitől – mivelhogy a Lövölde tér mellett jártam iskolába. És Kern nem hazudik: ott tényleg mindig hideg van...
Lövölde tér, köd ül a zugokban
És fúj a szél a Liget felől unottan
Utcákon, tereken / Pa-dö-dö, zene: Gerendás Péter - szöveg: Falusi Mariann, Lang Györgyi, Gerényi Katalin, Plitz Zoltán, 1994
A rendszerváltás után aztán minden megváltozott, még a Lövölde tér is: kapott egy LIDL áruházat a trafik helyett. Budapest viszont maradt, ami volt, nagy olvasztótégely: underground és magaskultúra, öltönyös urak és szakadt csövesek, kallódó értelmiségiek közös otthona. Szomorúan is szeretjük.
Szakadt ülés a villamosokon
Mégis ez a kedvenc városom
Hello tourist! / Emil.RuleZ!, zene: Hegyi György, Fekete Kovács Kornél, Hajós András, Faltay Csaba, Verasztó Gyula - szöveg: Hegyi György, Hajós András
Dübörgött a rendszerváltás, fellibbent a vasfüggöny, kitágult a perspektíva – a Nyugat beköltözött Budapestre is. Hogy ez jó lesz-e nekünk, vagy sem, afelől már akkor is voltak kétségek. A mából visszatekintve úgy tűnik, két szék között próbálunk lavírozni azóta is, ízlés dolga, ki hová szeretné illeszteni a becses fenekét. Mindenesetre már akkor is látta, akinek volt szeme, hogy az import kolbászból készült kerítés nem biztos, hogy sokáig tartós marad a magyar pusztán. „A hihetetlen önirónia és nem akármilyen humorfaktor mögött olyan zeneiség bújik meg, ami ritka a magyar zenében!” – írta egy kommentelő a kilencvenes évek közepén, a rendszerváltó értelmiségi sokkban alakult zenekar számát véleményezve.
look at the hill there is a castel
it was the old king's residency
we have no more kings
because Hungary is a parlemental democracy
Balkon / Koncz Zsuzsa, zene: Tolcsvay László - szöveg: Tóth Krisztina, Tolcsvay Nagy László, 2006
Lassacskán be kell látnunk, hogy bár ahogy telik az idő, talán elvágyódunk, hív a természet, mégis, kiirthatatlanul belénk vésődött a város lenyomata. Ha ki sem mondjuk a nevét, akkor is tudjuk, hogy csakis Budapestről lehet szó.
A kávé rég kihűlt a konyhaasztalon,
és hallod, hogy jár a villamos .
De jó így állni itt a szürke balkonon,
utazni, menni kéne most.
Queen koncert Budapest / Freddy Mercury, 1986.
Tegyük hát fel a koronát a főváros fejére azzal a dallal, ami igazi hungarikum, és nem akárki dalolja el Budapest lelkes lakóinak. A Queen karrierje csúcsán jött el Magyarországra, hatalmas nagy dolog volt ez a szakadozó vasfüggöny innenső oldalán. Még akkor is, ha a a zsúfolásig telt régi Népstadion felső soraiban ülve csak annyit láttunk, hogy a színpadon egy pici fehér pont ugrabugrál.
A gyerekeim negyven év után is azt mondják erre: hű, mama te is ott voltál? Igen, ott voltunk a Dunaparton, csápoltunk a tömegben, és elérzékenyültünk a Tavaszi szél dallamára, ahogy most is, minden alkalommal, ha megnézzük ezt a videót. A megtiszteltetés Budapestnek szólt, jó, hogy őrzi a felvétel; az már csak ráadás, hogy a régi Népstadion emlékével együtt.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
