A békéscsabai Ursziny–Beliczey-kúria felújítása és bővítése
Maguk a tervezők is úgy voltak vele, hogy „szép és embert próbáló feladatról” van szó. Ám nem csupán egy tervező életében, hanem a közönségnek is unikális dolog, amikor új bábszínház születik. Hivatásos, erre a feladatra delegált állandó épület ugyanis alig egy tucat van csak hazánkban, amelyből a most elkészült, békéscsabai példa egy tekintélyes méretű architektúra lett – ráadásul a műfaj rögtön egy kúria felújítással is ötvöződött. Cikkünk az OCTOGON 189-es, 2024/1-es számából.
Békéscsaba történeti belvárosában járunk, ahol a Modern Városok Program részeként készült el az úgynevezett Munkácsy-negyed 2017 óta. Keretében a helyi kulturális intézmények és egy-egy jelentős történeti épület újult meg a közterekkel együtt egységes koncepció mentén. Így született újjá a Munkácsy Mihály Múzeum épülete és kiállítása, de a felújított Steiner–Omaszta-kúria és a benne berendezett Munkácsy Emlékház is méltó kvalitású tárlattal várja ezentúl az országból érkezőket „festőóriásunk városába”.
E nagyszabású vállalkozásnak jelentette részét a Gyulai úton, közvetlen a 2019-ben kigyulladt István-gőzmalom mellett az Ursziny–Beliczey-kúria hasznosítása is. A földszintes, téglalap alapú klasszicista rejtett kincset az 1840-es évek végén építtette szepsi Ursziny Andor, aki 1840-től kezdetben Stockhammer Herman gróf uradalmi ügyésze volt itt, Békéscsabán, 1849-re pedig már a város főbíráját tisztelték benne. Az Ursziny családtól bajczai Beliczey Rudolf országgyűlési képviselő vásárolta meg az ingatlant, kinek a rokona az a Beliczey Miklós volt, aki igazán izgalmas szereplője lett az 1930–40-es éveknek: a Körösvidéki Motorsport Klubtól kezdve a Csabai Vívó Egyleten át a Csabai Atlétikai Klubig igen széles skálán töltött be tisztségeket. Főispánsági titulusa volt mégis a legjelentősebb a vármegyében, a háború után viszont az ő kúriája sem élvezett kivételt az elkobzott vagyonok alól. A kommunizmus évei alatt a Gabonaipari Vállalatot költöztették az épület falai közé, ezen időszak alatt beépítették nyitott portikuszát is, ami így is maradt egészen napjainkig.
Bár a történeti épület jelentősen átalakult az 1950-es években, gondos kutatással sikerült feltérképezni mindazt, ami a 19. századi állapotra utal. Beliczey Miklós, az épület utolsó birtokosának feljegyzése szerint például tudták, hogy a szalon padlóját csillagmintás, intarziás parketta borította eredetileg, és a szalonokról is tudjuk, hogy Lajos Fülöp-stílusú bútorokkal voltak berendezve. A gondos felújítás tervezője a Fajzi Építész Stúdiótól Fajzi Tamás vezető tervező és Botyánszki Zsuzsanna építész voltak, a fennmaradt nyomok és restaurátori szakvélemények alapján ők hozták vissza a régi karaktert.
Faszádizmus, avagy pusztán díszletként őrzött külcsín helyett az épület lehető legtöbb menthető, hiteles elemét megidézték, kiszabadították az eredeti portikuszt, a kétrétegű ablakok előtt pedig ott vannak a karakteres spaletták is. Eredeti díszítő festésre nyomot több helyen is találtak a restaurátorok, a nagy szalon mennyezetének díszítése azonban különleges volt. A belső keretezésen mind a négy oldal közepén egy-egy gazdag színezéssel alkotott portrét is találtak, így itt sor kerülhetett e mennyezeti díszítés teljes rekonstrukciójára.
A klasszicista épületen belül kaptak helyet a bábszínház adminisztrációs terei, valamint a gyerekeknek egy játszóház, a szélesebb közönségnek pedig egy tárlat nyújt új programot a műemlékben. Ezt a kiállítást a nem messze álló Steiner–Omaszta-kúriát is új életre keltő Magyar Kastélyprogram Kft. megbízásából Virág Zsolt és Füry Anna művészettörténészek készítették, fókuszában pedig a kúria története, a benne töltött hétköznapok és ünnepek, az egykori lakók élete elevenedik meg infógrafikákon, ahogyan a magyar és a békéscsabai klasszicista építészetről, a 19. század közepén kiépülő csabai kúrianegyedről is átfogó képet kaphat az, aki ide betér. A kúriában mindemellett a Beliczey család ma élő tagjainak felajánlásaként a családhoz kapcsolódó műtárgyak, relikviák is kordokumentumokként szolgálnak.
A körülbelül 400 négyzetméteres, földszintes kúria nem nyújthatott volna azonban elegendő teret egy komplett bábszínháznak. A teátrum igazgatási és közösségi helyiségeinek ugyan jutott terület az örökség négyzetmétereiből, a kultikus hangulattal bíró öltözők pedig a pinceszinten sorakoznak, ahol egy-két műhely is otthonosan berendezkedett már.
Maga az előadótér azonban csak egy új bővítéssel jöhetett létre. A feladat problematikus volt, ugyanis a színpadnak körülbelül nyolc méter magasnak kellett lennie, az pedig jócskán az eredeti épület fölé vetült volna. Adta magát az ötlet, hogy a színpad szintjét a kúria pincéjének mélységére süllyesztik. A színpad zsinórpadlásának magassága így majdnem megegyezik a műemlék koronázópárkányának vonalával – legalábbis magát a kúriát nem nyomja el, sőt, színével ki is emeli.
A kúria kertje felől egy rámpával közelíthetjük meg a bővítést és a nézőtéri szinteket, e mélyedésbe lépkedve pedig fokozatosan tárul elénk a kortárs réteg, valamint a felújított kúria kontrasztja. Az új bővítménybe beterveztek egy kamaratermet is, amely egyben próbaterem lesz – ezt a nézőtér felett tudták csak kialakítani. A nézőtéri bejárat a pinceszinten nyílik, a kamaraterembe pedig a magasföldszinten lehet bejutni egy hídon keresztül – ez adja a harmadik dimenzióját a felbukkanó épületrétegeknek:
„Az új épületszárny egyedi megjelenése, a kialakult terek és formák arra szolgálnak, hogy a színpadhoz vezető úton a gyerekeket fokozatosan kibillentsük megszokott életükből és egy másik világba, a színház varázslatos világába vezessük át” – írja Fajzi Tamás építész
A bővítés sem lyukarchitektúrájában, sem tömegalakításában nem idomul elődjéhez, fatextúrára emlékeztető színe mégis hatásos kapcsolatot teremt a tört fehér árnyalattal, játékos homlokzati osztása pedig rávilágít, hogy egy gyerekeknek szánt funkcióról van szó, még egy ilyen komoly műemlékkel történő kézfogás esetén is. Maga a kortárs külső felület egy Trespa-burkolat, amely farost és műgyanta sűrítéséből készül tulajdonképpen.
A közösségi térré vált kúria parkja is híres volt hajdanán, melyet szintén megtépázott az elmúlt több mint fél évszázad. A parkot a Garten Stúdió tájépítészei mentették meg. Kerttörténeti kutatás alapján megszületett koncepciójuk a 19. század végi kertek és parkok hangulatát célozta visszacsempészni a városba. A virágokkal, cserjékkel és különböző fákkal megnyitott park közkertté vált, és méltó háttereként szolgál újra a megmentett kúriának, és egy új bábszínháznak a jövőben.
Építész munkatárs: Botyánszi Zsuzsanna
Tájépítész (Beliczey park): Szloszjár György
Az OCTOGON legújabb lapszáma mától a polcokon: hagyományainkhoz híven év elején az épületfelújításokra és a műemlékvédelem témakörére fókuszálunk. Az elmúlt időszak kvalitásos felújításairól, többek között a Lánchíd megújulásáról (CÉH Zrt./FŐMTERV), a Jáki Szent György-templom felújításáról (Sarkadi Márton/Péterffy + Dőry Architects), egy klasszicista kúria bölcsődévé alakulásáról (Zsuffa és Kalmár Építész Műterem) vagy éppen a Lechner Ödön-féle Postatakarékpénztár régen elbontott központi csarnokának rekonstrukciójáról is olvashattok.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
