Nem gömb, tojás!

Szecessziós áramkörök – a kecskeméti Neumann János Egyetem campusának első épülete.

• Szöveg: Bán Dávid/Octogon
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Az OCTOGON magazin 158-as (2020/2-es) lapszámában Bán Dávid írt a LIMA Design és a Bánáti + Hartvig tervezte épületről, amely a maga nemében különleges minőséget képvisel a hazai építészeti palettán. Határozottan szakít a hazai egyetemek építészeti kialakításával, tömörség helyett szellősség és világosság jellemzi, jelképezve a mindenki számára elérhető, átlátható tudást. Amiért pedig ezen érdemein túl ismét közlésre érdemesnek ítéltük, az a tágas átrium belsejében függő tojás – egyszerre organikus és geometrikus fehér test, amely az OCTOGON online márciusi témája, az építészeti geometria hatásos példája.
 

Nem sok összetett, egységesen tervezett egyetemi campus van ma Magyarországon, így előkép sem igazán állt rendelkezésre, amikor elkezdték a kecskeméti új egyetemi városrész kialakítását. Talán az első következetesen tervezett és telepített egyetemi campus a Miskolci Nehézipari Egyetem volt, amelyet a legsűrűbb Rákosi-időszakban úgy sikerült Janáky Istvánnak és fiatal csapatának megterveznie, hogy az elvárt szovjet mintákat a helyi adottságokhoz szelídítsék, így egy jó arányú, kellő szellősséggel elhelyezett egyetemváros jöhetett létre. Négy évtizeddel később egészen más építészeti koncepció vezérelte az 1990-es évek első felében Piliscsabán elindult Pázmány Péter Katolikus Egyetem fejlődését. A leginkább Makovecz-tanítványok által megalkotott, a természetbe simuló épületegyüttes az organikus építészet egyfajta mintatelepévé vált, amelynek legdominánsabb darabját, a Stephaneumot maga Makovecz Imre tervezte.

E két, következetesen tervezett, egy-egy konkrét építészeti elképzelést tudatosan végigvivő egyetemi campus szolgálhatott előképként, amikor a LIMA Design és a Bánáti + Hartvig Építész Iroda 2015-ben papírra vetette a létesítendő kecskeméti campus terveit. A Magyar Nemzeti Bank alapítványai által létrehozott Kecskeméti Duális Oktatás Zrt. voltaképpen a meglévő felsőoktatási központot kívánta új vagy megújuló karokkal bővíteni, amelyhez egy teljesen modern egyetemi épületegyüttest kívánt felépíteni.
 

A kecskeméti Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Karának új campusa a meglévő egyetemi területtel szemben, egy korábban bezárt kórház telkén kezd lassan kibontakozni. A két oktatási térséget egyelőre a nagy forgalmú főútvonal szeli ketté, de az idővel megépülő gyalogoshíd ténylegesen összekapcsolja majd.

A létesítendő campus fő motívuma a vizuálisan is határozottan megjelenő technológiai szemlélet. Az egyetem  megálmodói csúcstechnológiájú, 21. századi oktatástechnológiai eszközökkel felszerelt intézményt ígértek a jövendőbeli hallgatóknak és tanároknak, amihez az épületegyüttes építészeti karakterével is igyekszik igazodni. A tervezetten öt nagyobb oktatási egységből álló együttesen és a közöttük elterülő parkos, sétányos, számos híddal kiegészített közösségi területen következetesen vonul majd végig a korszerűség, átláthatóság, világosság gondolata.
 

Az egyetemi épületek a hagyományosan átadható, logikus, tiszta tudást ugyanúgy kívánják jelképezni, mint a kortárs ismereteket és a mai eszközöket. A campusra elkészített átfogó terv öt nagyobb egységgel: oktatói, multifunkcionális és adminisztratív épülettel, kollégiummal és egy tudástárral számol. Az épületek közötti parkos kialakítás fölé egy magasított járdasort terveztek, amely célirányosan köti össze a különböző egységeket, és egyfajta lebegő körüljárhatóságot ad a campusnak. Emellett egy szimbolikus elem, egy kilátótorony is épül a terület sarkára, amely az amúgy sík tájban határozott jelként kívánja kijelölni az új negyedet.

Első ütemben az oktatási épület készült el, amely maximálisan a logikus elrendezésre, az átláthatóságra és funkcionalitásra törekszik. Terei nagyvonalúak, szellősek, nyitnak a külső világra, azaz a campus többi, jövőbeni elemére, amelyekkel idővel mindenhonnan jól áttekinthető egységet alkotnak majd.
 

A valamelyest amorf alaprajzi kontúrú épületet középen keresztülmetszi egy szellős, a teljes magasságban nyitott, átriumszerű fogadótér. E köré rendeződnek a különböző funkciók: egyik irányban az oktatók irodái, a másikban a különböző előadó- és szemináriumi termek. A szintenként hasonló módon elhelyezett tanszéki irodák az íves homlokzatra rendezve kapnak benapozást. Az irodákat egybefűző függőfolyosók levegős légteret ölelnek körbe, amely felülről kap természetes megvilágítást. Végfalán a növényekkel felfuttatott zöld felület a földszinti növénytárolókba folyik bele, szimbolikusan és ténylegesen zöldítve az épületet. Az átrium másik oldalára rendezték a multifunkcionális nagyelőadót, amely a lejtése miatt több szintet elfoglal, valamint az emeletenként hasonló elrendezésű, az oldalhomlokzatra tapadó szemináriumi termeket.

Az első emelet hátsó kicsúcsosodásában helyezték el a kávézót, amely szintén szellős, egybenyitott, magas légtérrel rendelkezik. A kávézó-büfé felett kisebb terasz található, amely az épület kontúrjából kilép. A jövőben itt jön majd létre a közvetlen kapcsolat a további épületekkel. Az épületben két szokatlan kialakítású térrel is találkozhatunk.

Az egyik maga a nagyelőadó, amelyhez ötletes megoldással, körívben átforduló fallal leválaszthatóan két, külön is használható kisterem kapcsolódik. A kistermek – amelyeknek a széksorai igény szerint fordíthatók át a nagyterem felé, vagy az ellenkező irányba – adott esetben részét képezik a nagyelőadónak, folytatják annak lépcsőzetességét, miközben kifordított helyzetükben különálló életet élnek, saját bejárást is kapnak.

Az átrium légterébe pedig egy úgynevezett „tőzsdetojást” lógattak be. A földszint fölé acélszerkezeten befüggesztett, a levegőben lebegő, valóban tojásdad formájú zárt helyiség célja, hogy abban szimulálják a hallgatók számára a tőzsde működését, kijelzőkkel, fénytechnikával, kellő technikai felszereltséggel.
 

A világos hatású – főként a fehérrel, nyers fa felületekkel és szürke nyílászáró-keretekkel operáló – belső tereket egy-egy ponton színes objektek dobják fel, kezdve az aula szintén amorf, szerteágazó szárakkal játszó ülőrendszereitől a lépcső mellett futó színes, átforduló elemekből összeálló plasztikáig vagy akár a szemináriumi termek végfalának szürkés, palakő hatású burkolatáig.
 

A játékosság folytatódik az épület külső, karakteres rajzolatú héjszerkezetén is. Mivel szinte az egész épületet üveghomlokzat határolja, a túlzott felmelegedést és benapozást elkerülendő, külső árnyékoló rendszert kellett egyfajta külső burokként felfuttatni. A mozgatható, finoman perforált lamellák kívülről fehérek, belső oldaluk türkizkék, ami a mozgatással alkalmi rajzolatot, színezést adhat az épületnek. Az árnyékolóra egy szecessziós ihletésű, ám akár a számítástechnikában használt áramköröket is megidéző hálószerű réteg került.

A campus további épületeivel ez a mintavilág teremt majd kapcsolatot, a rajzolat fűzi egybe az elemeket, amelyek lamellái mind eltérő színárnyalatot kapnak. A megépült oktatási épület önmagában is izgalmas térelemként áll Kecskemét Nyugati Kapu övezetében, de – kiegészülve a további darabokkal – egyfajta összetett térplasztikát formál majd meg.
 

További képek és rajzok a galériában!