Milton Glaserre emlékezünk.
A múlt hét végén, 91 éves korában meghalt New York-i designer, Milton Glaser alapvető hatást gyakorolt az amerikai alkalmazott grafikára, így általánosan is a vizuális kultúrára. A New York magazin társalapítójára, több mint 400 poszter tervezőjére a legfontosabb munkáival emlékezünk.
Kezdjük egy különös esettel, amikor Glaser Donald Trumpnak tervezett: történt, hogy a kezdeti sikerek után – amikor a holland licenc alapján készült Trump vodka az Absolutnál is értékesebb volt – a brand hanyatlani kezdett, és kezdeni kellett valamit az imázsával. Ekkor tervezte Glaser az új, arany színű palackot, amiben ugyan jócskán volt irónia, és később meg is bánta, hogy elvállalta a munkát, mondván:
„Ez az egyik legalacsonyabb szintű emberi tevékenység. Irigység és státusz.”
Bob Dylan 1966-ban már kultfigura volt, amikor megjelent a válogatáslemeze, amihez Glaser elkészítette az egyik első poszterét. A zenész sziluettje fölött egy színpompás, szecesszió-ihlette, pszichedelikus hajzuhatag díszelgett, ami rendkívül merész újítás volt a kor plakátjaihoz képest. Az alul lévő „Dylan” felirat betűtípusát szintén Glaser tervezte. Az album részeként hatmilliót adtak el a poszterből.
Két évvel később a világ akkor legsikeresebb női szólóénekese, Aretha Franklin számára készített hasonlóan élénk litográfiát az Eye magazin számára. A megközelítés hasonló volt, de sok minden változott: Franklin arcát például térben ábrázolta, ezzel kitűnik a keretből. Glaser ezzel (szó szerint is) kiemelte Franklin erőteljes, dinamikus zenei stílusát.
Az I♥NY logót 1977-ben tervezte meg, a város felkérésére, miután New Yorkot a gazdasági csőd szélére sodorta a pocsék közbiztonsága, a drogkereskedők nyomában burjánzó erőszak. Glaser pro bono tervezte a logót, amihez az I love New York szlogen már adott volt. Végül egy sárga taxi hátsó ülésén, a pirosnál állva jött meg az ihlet. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után a logót egy „more than ever” felirattal egészítette ki. A „szív” szó rajzzal való kiváltása pedig végképp a hétköznapjaink része lett.
Kevésbé ismert, de legalább ilyen érdekes, ahogy Glaser plakátot tervezett egy máskülönben nem túl szexi Olivetti írógépnek.
Az írógép nem egy tűzpiros kabrió, ami 150-nel száguld az autópályán, Glaser azonban megjelenítette a képzelet világát, amit felszabadíthat az írógép, miközben erős kontrasztként középre odabiggyesztette magát a főhőst, változatlan formában.
Sokat elmond egy kis történet Stefan Sagmeistertől is. Glaser több mint ötven éven át tanított is a Vizuális Művészetek Iskolájában (SVA), ahová meghívta az osztrák származású designert is tanítani. „Büszke voltam, hogy meghívott ezekre a nyári kurzusokra – emlékezett Sagmeister. – A négyhetes tanítás végén többször megkérdeztem a tanulókat, milyennek találták a kurzust? Vagy tucatszor hallottam a választ: Szó szerint megváltoztatta az életemet.”
Glaser könyvborítókat is tervezett, a személyes kedvence pedig az általa publikált 2016-os 100 Years volt, „az élet és az öregedés ünnepe”. Minden oldal egy év, 1-től 100-ig. Minden oldalon egy-egy írótól vett idézet áll az oda tartozó életkorról. Glaser minden évhez saját színt rendelt, és szépen eltűnődhetünk az árnyalatok jelentőségén. Ahogy később elárulta, a színek nem valamiféle kutatás vagy elemzés eredményei, „sokkal inkább érzésből jönnek”.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.