Interjú a Sütő Interior Architects vezetőpárosával: Sütő Katával és Sütő Lászlóval.
Sütő Kata és Sütő László közel húsz éve visz közös tervezőirodát, amely privát felkérések, magánlakások, villák, illetve éttermek, borbárok mellett nagy volumenű szállodaprojektek sorát jegyzik - utóbbiakat építészirodákkal közösen. Az általuk felépített brand kiterjedt hazai és nemzetközi ügyfélkörrel rendelkezik, munkáikkal újradefiniálják a luxus fogalmát, kivételes hangsúlyt fektetve a minőségi alapanyagokra, az extravagáns textúrákra és az izgalmas fénykezelésre.
Rothman Gabriella: Mit gondoltok, mi különböztet meg benneteket a többi hasonló profilú irodától, miben vagytok különösen erősek?
Sütő Kata: Mi egy pici, két fős irodaként működünk, és a tervezés mellett teljes projektmenedzsmentet is vállalunk. Ez azt jelenti, hogy házon belül viszünk végig egy-egy munkát egészen a megvalósulásig. Mindketten alaposan ismerjük a projekt minden részletét, a feladatmegosztás már kialakult és félszavakból is értjük egymást. Ez komoly előnyünk: gyorsak, rugalmasak, ugyanakkor személyesek tudtunk maradni a mai napig.
Sütő László: A megrendelőink kifejezetten igénylik is a személyes odafigyelést, törődést, és részben éppen ez az oka annak, hogy jó néhány visszatérő ügyfelünk van, olyanok is, akikkel több projekten hosszú évek óta dolgozunk együtt. Emellett jellemzően közvetlen megkereséseket kapunk. Azok választanak minket, akik ismerik a korábbi munkáinkat, így bizalmas légkörben tudunk együtt dolgozni. Ahhoz azonban, hogy hosszabb távú együttműködések is létre jöjjenek, a bizalom mellett nyitottságra, befogadó szemléletre van szükség mindkét oldalon, hiszen mindannyian változunk, s a közös pontokat időről időre meg kell találnunk.
Erősségünk az attitűdünk is. Én egy-egy munkába szívemet-lelkemet beleteszem. Figyelek a megrendelőre, hagyom, hogy inspiráljon. Rekordsebességgel összeáll egy koncepció, ha az ügyfél hagyja, hogy belőle építkezzünk, támaszkodik a szakmai tudásunkra. Sokszor kapunk szabad kezet, ami nyilván hízelgő, de emögött rengeteg munka van. Ezt ki kell érdemelni.
RG: Határozott elvek mentén dolgoztok, ami nem csupán stílus, de egyfajta értékválasztás és életszemlélet is. Melyek ennek a sarokpontjai?
SK: Építészként valóban másképp közelítek a térhez, az anyagokhoz, a formákhoz, mint egy belsőépítész vagy lakberendező. Abban hiszek, hogy a funkció alapvetően meghatároz mindent. A tervezést például a nagy felületekkel kezdem, hiszen ezek dominálják majd az összképet, és már az anyagválasztásnál olyan megoldásokra törekszem, amelyekben látok egyfajta trendeken túlmutató időtlenséget. Ez persze a személyiségemből is fakad, hiszen nekem fontos az állandóság az életemben. Ennek része az is, hogy Igyekszem olyan tárgyakkal körülvenni magam, amelyek minőséget, értéket képviselnek, és az ügyfeleinket is ebbe az irányba tereljük. Szerintem mi már akkor is sok designdarabot terveztünk be egy térbe, amikor ennek még nem volt ekkora divatja, mint ma. Soha nem dolgozunk például kópiákkal. Egy tárgy legyen eredeti, amire büszke lehetsz és a gyerekeid is szívesen öröklik majd. Ha nem is fér bele az adott költségvetésbe, hogy kizárólag formatervezett holmival töltsük meg a teret, legalább néhány kiegészítővel jelezzük ezt a szemléletet, és fogalmazzunk meg egy állásfoglalást.
SL: A vendéglátóhely nyilván picit más, hiszen annak 4-5 évente meg kell újulnia, de azért ott is tartjuk magunkat az általunk felállított minőségi sztenderdekhez.
RG: Ez a fajta határozottság mennyire érhető tetten a projektmenedzsmentben?
SK: Pragmatikus és fegyelmezett vagyok, magammal szemben is elég komoly elvárásokat fogalmazok meg. Lászlóval mindketten a munka és magánélet egyensúlyára törekszünk, és mivel több szerepben is helyt kell állnunk, ezért egy olyan, hosszútávon is működőképes rendszert alakítottunk ki, amelyben megteremtettük ennek a lehetőségét. A hatékonyság ebben kulcsfontosságú tényező, hiszen egy projektnek megvan a maga logisztikai felépítése, amihez egy meghatározott időkeret tartozik. Mivel a tervezés mellett a kivitelezést is kézben tartjuk, egy meglehetősen bonyolult, sok összetevős folyamatról beszélünk, ahol az átgondolatlan döntéseknek, rossz időmenedzsmentnek nagyon komoly következményei vannak.
SL: A határozottság szakmaiságot, segítséget és támogatást is jelent a mi szótárunkban. Az ügyfélnek szüksége van az iránymutatásra, hiszen éppen ezért kér fel szakembert. Éreznie kell, hogy a te vezetéseddel úgy és akkorra valósul meg az elfogadott koncepció, ahogyan megállapodtatok. És nyilván az ő elégedettsége a legfontosabb.
SK: Én ezért tényleg a végsőkig küzdök. Rengeteg döntést kell meghoznunk, sokszor közösen, olykor nagyon rövid idő alatt. Ez lehetne konfliktusforrás, de mivel tisztában vannak az ok-okozati összefüggésekkel és tudják, hogy ugyanaz a célunk, szerencsére partnerek ebben. Egy-egy új munkát például soha nem vállalunk el, ha tudjuk, hogy a megadott határidőt nem tudjuk majd tartani.
RG: A feszes munkatempó mellett hogyan tudjátok fenntartani a szakmai érdeklődést, megőrizni a nyitottságot?
Ezen a pályán alapkövetelmény, hogy képben legyél.
SK: Nemzetközi mércével mért naprakész tudásra van szükség. Ismerni kell az újdonságokat, ezért folyamatosan képezzük magunkat: továbbképzésekre, előadásokra és persze nemzetközi vásárokra járunk. Én is akkor tudok folyamatosan megújulni, új ötletekkel előállni, ha intellektuálisan fel vagyok töltődve, rendszeresen érnek új impulzusok, amelyekből inspirációt meríthetek.
SL: Természetesen ez nem csak a szakmai terepen való tájékozódást vagy tájékozottságot jelentI. Sokat utazunk, járjuk a világot, így lehetőségünk van más perspektívából, olykor kicsit távolabbról tekinteni a munkánkra is. Mindkettőnket érdekel a design, a divat, a képzőművészet, és ezek a területek egyre nagyobb hatással vannak egymásra, együtt változnak. A különféle vizuális műfajok között egyre szabadabb az átjárás, ami friss és új utakat, gondolatokat indít el. Persze ebben a hatalmas zajban olykor nem könnyű tájékozódni, de igyekszünk megtalálni azokat a referenciapontokat, amelyek hosszú távon is relevánsak.
RG: Melyek azok márkák, kik azok a designerek, akiket folyamatosan figyeltek?
SK: Ha designmárka, akkor a Vitra abszolút favorit, a tervezők közül a Bouroullec fivérek attitűdje áll nagyon közel hozzánk.
SL: Antonio Citteriót is nagyon szeretjük, ő már több évtizede megkerülhetetlen, és egyszerűen nem tud hibázni, függetlenül attól, hogy bútort vagy tárgyat tervez, esetleg építészeti munkákon dolgozik.
RG: Tapasztaltak és rutinosak vagytok. Mi az, ami még most is lázba hoz titeket?
SK: Ha visszatekintek a húsz évvel ezelőtti munkáinkra, ma is azt gondolom, hogy szakmailag korrekt dolgokat hoztunk létre, de annyit változtunk az eltelt évtizedek alatt, hogy ma már nyilván másképp kezdenék hozzá az adott feladathoz. Ugyanakkor húsz év tapasztalata egész egyszerűen nem kiváltható. Az építészethez, a formatervezéshez való viszonyunk, a szemléletünk, a technikai tudásunk sok-sok év alatt formálódott ilyenné, és őszintén hálás vagyok az egykori megrendelőinknek, hogy ilyen mértékig bíztak bennünk. Ami a mai napig rettenetesen inspirál, az két szóval leírható: minőség és innováció. A kettő sok esetben kéz a kézben jár, de
amit igazán izgalmasnak tartok, az a friss és új gondolatokban rejlő erő, a progresszió és a kompromisszumoktól mentes megvalósítás.
RG: Ha már itt tartunk, mennyire tartjátok a munkátokat edukációs folyamatnak?
SK: Abszolút, hiszen az építész felelőssége, hogy milyen az a tér, amely körülvesz bennünket. Fontos, hogy az ügyfeleinknek megmutassuk azokat az értékeket az építészetben, belsőépítészetben, tárgykultúrában, amelyekkel például a nők a divatban vagy a férfiaknál az autóiparral kapcsolatban tisztában vannak. Ki kell nyitnunk egy ajtót, meg kell találnunk, hogy mi az, ami nekik való, mi az, ami róluk szól, és azt meg kell tudnunk értetni velük. Onnan már csak egy lépés, hogy a magukénak is érezzék.
SL: Éreztetnünk kell, hogy segítjük, vezetjük ezen az úton. Ha ez így van, és megalapozott koncepciót és alternatívákat mutatunk, ahol mindennek van miértje, nyert ügyünk van.
RG: Kaptok arról visszajelzést, hogy elindít-e egyfajta változást, behoz-e új dolgokat, és hosszútávon mennyire épül bele ez a fajta újonnan szerzet tudás egy megrendelő életébe?
SL: Van akinek az öltözködése is megváltozik, van aki nyit a képzőművészet felé. Sőt olyan eset is volt, hogy egy általunk javasolt festmény valakit elindított a gyűjtés irányába.
SK: Akad, aki sokkal többet van otthon, mert inspirálja a lakása, a háza, vagy egy utazás előtt egészen új preferenciák, kulturális, intellektuális szempontok mentén választ úticélt. A megváltozott környezet tényleg olyan hajtóerőt indukálhat, ami új érdeklődési vonalat indít be.
RG: Külföldön a design sokkal mélyebb kulturális beágyazottsággal bír, mint itthon, és ma már a ti munkáitok nagyjából fele is nemzetközi környezetben valósul meg. Honnan érkeznek ezek a megkeresések?
SL: Sokan referenciák alapján találnak ránk, de kifejezetten jó kapcsolatunk van több gyártóval is, így is kaptunk már ajánlást. Dolgoztunk már Svédországban, Svájcban, Franciaországban, Szaúd-Arábiában, Jordániában, Indiában, Kínában és az Egyesült Államokban is. A design megítélése, helye és szerepe sokkal magától értetődőbb Európa nyugati felén. Annak ellenére is, hogy a társadalmi tagozódás sokkal élesebb és nehéz az átjárás, a kreatívipar, a művészet sokkal szélesebb réteg számára érthető és fontos.
RG: Miért lehet vonzó egy magyar tervező?
SK: Gyorsak vagyunk, és kreativitás szempontjából kifejezetten jó értékeink vannak, emellett persze más árakkal dolgozunk. Szerintem benne van a kelet-európaiságunkból, a szűkös lehetőségekből adódó problémamegoldó képességünk, leleményességünk is. Amikor elkezdtem a pályát, korántsem volt ilyen választék itthon. Gyakran olyan dolgokat kellett kitalálnunk, legyártatnunk, amely külföldön létező, kereskedelmi forgalomban kapható termék volt. Ez a fajta lelkesedés, invenciózus gondolkodás nagyon vonzó külföldön. Kommunikációban viszont rengeteget kellett fejlődnünk. A vizualitás nyelvfüggetlen, de ahhoz, hogy verbálisan eljussunk az elvárt szintre egy idegen nyelven, abban több év tanulás van. Mi azt tapasztaljuk, hogy designerként más a társadalmi megítélésünk, abban a közegben nem léteznek országhatárok.
RG: Kata, te az utóbbi időben olyan feladatokat is vállalsz, ahol átadhatod az eltelt évek során összegyűlt tapasztalataidat: zsűrizel, workshopokon veszel részt. Miért tartod ezt lényegesnek?
SK: Jól emlékszem arra, hogy annak idején mennyi időt és energiát fektettünk abba, hogy eljussunk oda, ahol ma tartunk. Egy idő után egyszerűen úgy éreztem, hogy én már annyit kaptam, hogy itt az ideje, hogy ezt a rengeteg tapasztalatot és azt a szemléletet, amely mentén dolgozunk, másokkal is megosszam. A tervezői munkában van egy nagy adag ösztönösség, személyiségből fakadó szubjektív választások, döntések, de sok minden átadható, tanítható. A saját szerepemet leginkább abban látom, hogy egy-egy projekt felépítésébe, rendszerébe, a prioritások sorrendjébe bevezessem a fiatalokat. Az alapvető, de a végeredmény szempontjából meghatározó kérdéseket tartom a legfontosabbnak.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
